Page 11

A felvilágosodás és reformkor tánckultúrája és annak hatása a magyar folklórra A magyar felvilágosodás kora vetelték a szép tartást, a veretes, kicsiszolt egy ben kez de te és szellemi táptala- for má kat. Ek kor jön divat ba a hatal mas ja a ma gyar tán cok kialakulásának, taréjú tánc sar kan tyú. Czuczor Gergely elterjedésének a polgári és később a nemesi írja 1843-ban: „Hogy a sarkantyú némileg társaságokban is. A Rákóczi-szabadságharc a ze nét is nél kü löz he ti, Balatonfüreden bu ká sa után egyrészről az elnyomás, az tapasztaltam 1829-ben, egy gyalog ezredosztrák befolyás nyomasztó terhe neheze- nek, ve res nad rág ba és zöld dolmányba dik a magyar mindennapi és szellemi életre. öltözött toborzó csapatjánál. A legények Másrészről a nemesség többsége, de még igen csinosak, és ügyes tánczolók voltak, a polgárság is igyekszik megfelelni a bécsi kiket a bécsi vendégek és vendég nők nem elvárásoknak. Német divat tolakodik be a győztek dicsérni hősi (heroisch) tartásukról. Meg kell jegyez nem, hogy a hajdú, városok és kastélyok mindennapjaiba. A született magyarok is németül az az gyalog ezredek toborzói, rendesen tanulnak, beszélnek, németül öltözködnek czifrább, nyalkább, s ügyesebb tánczosok és né met etikett szerint rendezik szoktak lenni a lovasoknál.” A toborzásnak ez az adminisztratív mu lat sá ga i kat. A közelség és átjárhatóság a paraszti és a polgári-nemesi kultúra formája, az akciót kísérő visszaélések, a között, ami még meg volt XVI - XVII. csalások, a legényeket becsapó trükkök században lassanként elsorvad. Városi bá- ha tá sá ra ez a katonaszedési intézmény lokban, kastélyok mulatságaiban a XVIII. lassanként elveszti jelentőségét. 1832-ben század közepén már németül táncolunk, rendelettel újra visszaállították, de akkor már általános ellenállásba ütközött. Erről énekelünk. A felvilágosodás sodra, szellemi több levéltári adat is tanúskodik. Megmarad áramlata kezdi felszínre hozni a magyar azonban egy új tánctípus, mely gazdagítja a szel le mi sé get. Táncban, zenében már paraszti és polgári tánckultúrát egyaránt. nem a pa raszt ság hoz, a gyö ke rek hez for dul nak vissza, hanem bi zo nyos mes ter sé ge sen lét re ho zott ide ák hoz. Al kotók hoz, ze ne szer zők höz, tánc mes te rek hez for dul nak. Tőlük várják a „magyar” zene és tánc megszületését. A nép, a parasztság többnyire nem nevezi táncait „magyar” táncnak. Tánctudásuk, az a mindenkori táncrend, ami egy folklorizációs kor szak ra jel lem ző. Ennek elnevezései a XVIII. században a páros táncokat illetően: ugrós tánc, forgós, marosszéki csalogatós, sirülő, lassú, szökős stb. A férfi táncok: tempó, pontozó, legényes, kanásztánc (a század vé gén már a verbunk is) stb. Verbuválás az Alföldön a XIX. sz. közepén. (Ismeretlen festő) A legarchaikusabb réteget a Kegyetlen, szomorú körülmények női kör tánc ok őrizték meg. Elnevezésük: karikázó, kocsikala, szédülés, között bontakozik ki ez a férfi tánctípus. Azonban sokak figyelmét felkelti, hiszen hajabokázó stb. A XVIII. században 1715-től a vá ros ban ezt látták. A mögötte lévő lét re jön a ka to na ver bu vá lás a toborzás drá mai tör té né sek ről keveset tudtak. kö te le ző in téz mé nye. Ez a katonasze- Hatása már olyan, hogy verbunk zenék dési forma azon ban a szá zad végére szü let nek. A XIX. század elején már elhal. A kezdeteknél a verbuválás, a to- sok kitűnő zeneszerző érzi kötelességéborzás táncai valószínűleg megegyeztek a nek, hogy mű ve ik ben a verbunk zene Magyarország szerte divatos XVII-XVIII. hatása mu tat koz zon meg. Később a szá zad for du ló férfi pa raszt tánc ok kal. reformkor táncmestereivel együttműködEzeket a paraszttán co kat csiszolgatta, ve már ma gya ros mű ze nét is írnak. A formálta a vezénylőtisztek ízlése. Megkö- legnevesebbek: Ruzitska Ignác, Ruzitska

folkMAGazin

József, Rózsavölgyi Márk, Csermák Antal. A XVIII. század végén a hazafiúi fel buz du lás nem a paraszti táncokat, és nem a paraszti népzenét kívánja beemelni a városi, nemesi mulatságokba. A külföldi módi fel vál tá sá ra a német divatnak megfelelő, koreografált magyar táncokat, műzenéket vár el az alkotóktól. A magyar városi polgárság előtt szembeszökően először a katonák verbunk tánca tűnik fel, mint példa. Balla Károly írja 1823-ban: „A szép íz lé sű verbunk-táncz, a ma gyar nak kérkedése és tulajdona.” Mire ez a férfitánc a figyelem középpontjába kerül, akkorra már meszsze járunk at tól a táncformától ami az 1715-ös kezdetekben lehetett. A XVIII. század végére a verbunk egy önálló, némi mesterséges beavatkozás eredményeként létrejött táncforma lett. Férfiak mutatványos táncprodukciójává lépett elő városok és falvak báljaiban. A felvilágosodás íróinak, zsurnalisztáinak szemében ez a tánc már a magyar karakter, a magyar önkifejeződés szimbólumaként jelent meg. Thaly Kálmán (1754) közli például az alábbi szöveget: Ezerhétszáz ötvenegyben Katonaság tűnt szememben, Beállottam regementben A prajcoknak seregiben. Sárga csizma, veres nadrág, Királynérul maradt jószág: Mente helyett kabátod lész, Az is hátul hasított lész. Nagy János 1790-ben írja: Nossza legény a táncba, Itt a leány, szedd ráncba, Ugrasd, forgasd, mint orsót, Köszöntsd reá a korsót Ez az élet gyöngyélet ! A sarkantyúd zörögjön, Fényes patkód dörögjön, Kezed, lábad mozogjon, A lejtőre hajuljon Ez az élet gyöngyélet ! Gvadányi József (1793): „Egyszer a Tsap székbül mi nagy muzsikával / Kimentünk, tántzoltunk kegyetlen lármával, / Szórta szánk a Ritmust, kar dun kat tsörgettük, / Nagy tarés sarkantyunk börgettük, tsörgettük. / Azt gondoltuk mi énk egész dió fáig, / Így is folyt a munkánk, más nap virrattáig.”

11

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement