__MAIN_TEXT__
feature-image

Page 9

tartalmával népszerûsítette a komoly- és a népzenét a középiskolás fiatalok körében, ezekben az években jelentek meg a kis népdalkiadványok: 101, 102, 103 magyar népdal stb. Jelentõs hatást váltott ki a ‘20-as évek végétõl a Paulinyi Béla kezdeményezte Gyöngyösbokréta mozgalom, mely a falu még élõ hagyományait, szokásait, táncait, érzéseit vitte színpadra, s mutatta be minden év augusztus 20-án Budapesten, a Szent István-napi ünnepségek keretében a Városi (ma Erkel) Színházban. Ezek a csoportok évközben, ünnepeken más városokban is felléptek, több közülük külföldre is eljutott. 4. A regös cserkészeknek próbákat kellett letenni, mellyel a népmûvészetben való jártasságukat kellett bizonyítani. Kb. 100 népdalt, népballadákat, népmeséket, játékokat, néptáncokat kellett tudniuk s ezekbõl kb. egy órás mûsort kellett elõadniuk. Természetesen ehhez hangszeren való játék is szükségeltetett, többnyire természetesen ez a furulya volt. Ennek fõ irányítói Morvay Péter és Jánosi Sándor („Juló bá“) voltak. 5. Az említett Gönyey Sándor, Lugossy Emma által gyûjtött táncok megjelentek a Magyarság Néprajza IV. Folklór kötetében s ezeket népszerûsítette a Cserkész Szövetség tábortûzi mûsorkönyveiben, 1941-42-ben, s a Magyar Cserkész folyóirat egyes számaiban. Ezek voltak: ormánysági dobogós, sapka- és seprûtánc, karádi rezgõ, somogyi és alföldi pásztortáncok, juhász- és kanásztáncok keresztbetett bottal és bot nélkül, kákicsi dobogós, kisszéktánc, kun legényes, kunszentmiklósi törökös, süvegestánc, párnatánc, ábi-bábi játékos tánc, csûrdöngölõ stb., vidám tréfás balladák: „Gyáva legény“, „Guzsalyas“, „Hej páva“ szavalatként szerepeltek a regös mûsorokban. 6. A mû lényegében vékony dramaturgiai szálra felfûzött népdalcsokor, melyet zenekari kíséret nélkül is elõ lehet adni. Ez az említett Éneklõ Ifjúság c. kiadványban meg is jelent, s több regös csoport is így adta elõ. (Pl. 1942-ben a szeghalmi gimnázium regös csoportja is, melyben én is részt vettem.) 7. Tanulmányai befejezése miatt, mikor Szegeden járt, a múzeum szertárában lakott, ahol „pihenésképpen“ a népmûvészet tárgyi anyagát is tanulmányozhatta.

8. Mint kortárs és résztvevõ – a Ruggyantagyár együttesének voltam a furulyása – hadd mondjam el, rettenetesen fel voltunk háborodva, tüntettünk a zsûri ellen: „A zsûri vak! Egyik szeme rongyból, a másik be van deszkázva!“ – kiáltottuk. Nem a nosztalgia mondatja velem 50 év távlatából, hogy nekem tetszett az õ fergeteges táncuk, mert ez a fajta életöröm nem jellemezte az együttesünk táncait. Mi „komolyan táncoltunk“. 9. A zsûri tagjai: Szentpál Olga és Berczik Sári „mozdulatmûvészek“. Iskoláik voltak a ‘30-as évektõl, s a néptánccal is elkezdtek foglalkozni. Szabó Iván szobrászmûvész a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) együttes koreográfusa, a ‘40-es évektõl érdeklõdik a folklór iránt, Milos Aurél Csupjáték c. mûsorában már táncol; Szalay Karola az operaház szólótáncosnõje; Vitányi Iván, a szabadmûvelõdés kultúrpolitikusa, egyik szervezõje, a Muharay Népi Játék együttesének volt tagja; Benedek Árpád a NÉKOSZ táncosa; Krizsán Sándor a MÁVAG együttes vezetõje; s Ortutay Gyuláné, a Szentpál csoport tagja, késõbb kultúrpolitikus. 10. Nem tudni honnan vette ezt az ötletet, de pl. a lengyel Mazowsze állami együttes így élt egy volt fõúri kastélyban és parkban, nem tudom, ez megvolt-e már akkor. Molnár István is ilyen tervet ajánlott a Csokonai Együttesnek az Alsószelestyei Kastélyban, de az együttest '48 nyarán megszüntették s komolyan szóba se kerülhetett a megvalósítása. 11. Szokolai Mihály, Szokolai Mihályné, Vidovszky Kálmán, Sajben Lajos, Dr. Szemerédy Gyula, Rábainé Hunyadi Ilona, a Batsányi Együttes volt táncosai. Gyapjas István szintén volt együttestag három tanulmányában megírta az Együttes történetét (Táncmûvészeti Értesítõ 1975/2, Táncmûvészeti Dokumentumok 1976/77). Bokody János a Cserkész Szövetség gyûjteményvezetõje, Katona Imre az ELTE Néprajz Szak ny. docense, Koczkás Sándor a szegedi egyetem ny. professzora, Dr. Maácz László: Találkozásom a néptánccal. Táncmûvészeti Dokumentumok (1985) vonatkozó részei.

Bölcsõdal Mártának

A Muzsikás Prágában

A magyar jazz- és rockzenészek világszerte mindig kelendõek voltak. Az utóbbi évek tanúsága szerint nem maradnak el mögöttük a folkloristák sem: a német Rudolstadtban tavaly megtartott Folkfest, a világzene egyik legjelentõsebb fesztiválja az 1100 éves Magyarország és az ottani népzene jegyében zajlott le. A Kalyi Jag cigányegyüttes, mely december elején fellépett a prágai Akropolis Palác-ban, elbûvölte az európaiakon kívül a japánokat is. Hála az Angol beteg címû filmnek, a zeneszeretõ mozilátogatók legalább tudat alatt elraktározzák a „Bölcsõdalt Katalinnak“, Sebestyén Márta törékeny énekhangján. Õt és a Muzsikás együttest tartják ma a magyar népzene legjelentõsebb reprezentánsainak. Nem is olyan régen róla és a Muzsikásról csak e zenéhez ragaszkodó hallgatók, esetleg a világzene vég nélküli óceánjának kutatói tudtak. Õk sem kétlik, hogy az õ együttmûködése a Deep Foresttel vagy a már említett közremûködés az Angol beteg zenei alapján véletlen találkozásokon múlott. Viszont szokatlanul ismertté tette, és szép dologhoz juttatta õt. „Van otthon levelem egy tizenkét éves New York-i kisfiútól, aki azt írja nekem, hogy hálás a Deep Forestnek, mert hála nekik, hallott magyar népdalt. Õ, a fiatal New

York-i, abban az óriási városban, rap-pel körülvéve!“ Magyarország Európa legtarkább zenei hagyományú országai közé tartozik. Ez következik történelmébõl, melyben szerepeltek kelták, rómaiak, tatárok, törökök, szlávok és németek. E kultúrák forgácsai formálták a

folkMAGazin

magyar zenét, melyben jelentõs szerepet játszanak a cigányok is, akik hasonlíthatatlan temperamentumukat adták. A század elejétõl a magyar szférában archeológusi gondolkodással fordult e zene felé Bartók Béla, majd Kodály Zoltán, két látnok, felfedve a nem sejtett összefüggéseket a magyar, a balkáni, a török, de akár az arab zenével. Az elsõnek a gyûjtésébõl és a másodiknak tanulmányozásából merített Sebestyén Márta édesanyja is, elismert népzenekutató. Márta egyébként már az õ méhében részt vett Kodály Zoltán elõadásain. Gyerekként anyjával együtt gyûjtött vidéken népdalokat, és este azokat elénekelgették maguknak. Ez neki állítólag olyan természetes volt, mint a levegõ, senki sem kényszerítette rá. Az énekléshez aztán elutasította az akadémiát is. „Nagyon rebellis voltam“, mondja Márta. „Senki engem soha nem tanított, amit tudok, magam tanultam. Kottán, kotta után másoltam a régi dalokat, amíg csak az enyémekké nem váltak.“ Húsz évvel ezelõtt találkozott Sebestyén Márta a Muzsikás zenekarral, két hegedûssel, egy nagybõgõssel és egy brácsással. Együtt gyûjtik a magyar népzenét, beleértve azt is, melyet Szlovákiában vagy Romániában játszanak.

9

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/2  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk... – II.; Szacsvay Éva: Kalotaszeg – a népmûvészet felfedezése; Vadasi Tibor: Ki v...

folkMAGazin 1998/2  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk... – II.; Szacsvay Éva: Kalotaszeg – a népmûvészet felfedezése; Vadasi Tibor: Ki v...

Advertisement