Page 36

A KOSSUTH-NÓTA Történelmünk tükrözõdése a folklórban V. 1848 áprilisától kezdve a magyar országgyûlés többször is kénytelen volt újoncok toborzását elrendelni, hiszen egyre fenyegetõbbé vált a helyzet elsõsorban a délvidéki nemzetiségi villongások miatt. A szabadságharc számos katonadala Kossuth Lajos nevét emlegeti vezérként. Ennek egyik oka, hogy mind az országgyûlésben, mind a köznép körében rendkívüli hatást tudott gyakorolni híres szónoklataival. Mint Jókai írja: „Úgy árasztani maga körül a fényt soha szónok nem tudta, mint õ.“ A másik ok, hogy a Batthyány-kormány lemondásától fogva a Honvédelmi Bizottmány elnökeként, majd mint kormányzó ténylegesen õ volt a politikai küzdelem vezetõje. A toborzó dalok közül legnépszerûbb a jól ismert Kossuth-nóta, amelynek több száz szövegváltozata és jónéhány dallamváltozata ismert. A dal keletkezéséhez számos legenda fûzõdik, pontos dátumát azonban ma sem ismerjük. A legvalószínûbbnek tûnik 1848 szeptembere, amikor Kossuth nevezetes alföldi toborzókörútján szónoklataival buzdította a népet a harcra. Jókai Mór szerint a szónoklatokra a ceglédi, nagykõrösi és kecskeméti nép „mindnyájan el fogunk menni“ felkiáltással válaszolt. Káldy Gyula így ír az 1848 áprilisától folyamatosan zajló alföldi toborzások kapcsán a Kossuth nótáról: „Szeged városának akkori két tanácsosa (…) zeneszóval kezdték a toborzást. Reggel indultak el, s déltájban a városházához visszatérve nemcsak a zászlóalj létszáma: 1000 ember volt teljes, de azon fölül még 300-an csaptak fel. Ez volt a harmadik zászlóalj, melynek parancsnoka Damjanich János lett. Mikor a Város zászlójukat fölszentelte, énekelték elõször az újoncok a régi verbunkos nótára: Magyarország édes hazám, Néked szült és nevelt anyám. Négy esztendõ nem a világ, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza! Mert négy évre szólt a szolgálati idõ. Ugyancsak Szegeden verbuválták a 33. zászlóaljat is, mikor az országgyûlés a 200 000 újonc toborzását elrendelte, de akkor már a következõ verset alkalmazták: Kossuth Lajos azt izente, Hogy kevés a regimentje, Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a haza! (...) Így keletkezett a dal, melyet késõbb Kossuth-nótának kereszteltek el.“ Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából jelent meg Tari Lujza szerkesztésében az a népdalgyûjtemény, amelyben a szabadságharchoz kapcsolódó népdalok valamennyi legfontosabb típusát megtaláljuk. (Magyarország nagy vitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 1998.) Ebben a szerzõ a Kossuth-nóta keletkezésével kapcsolatban számos további forrást idéz és a dal 17

dallamváltozatát mutatja be négy fõ dallamtípusba sorolva. A legáltalánosabban ismert és mára nemzeti szimbólummá vált dallam feltehetõleg az 1848-as forradalom és szabadságharc alatt keletkezett. A dallam, többek szerint Balkányi Szabó Lajos nótaszerzõ szerzeménye. A szöveg többnyire Kossuth Lajos nevének kimondásával indul. Az elõadásmód változatos a lírai hangvételû rubato-tól a feszes indulótempóig. A régebbi gyûjtésekben igen gazdag a refrének formai változatossága.

ként énekelt szöveg kapcsolódott. A csárdás tempóban énekelt dalt Széken gyûjtötték egymás után többen is: Volly István 1940-ben, Jagamas János 1949-ben és Lajtha László 1954-ben. A változatok csak egy-két hangban térnek el egymástól. A könnyen megjegyezhetõ és énekelhetõ dal az iskolai tankönyvekbe is bekerült és országszerte közismertté vált. Jó lenne, ha végre az eredeti széki hangzásban is az lenne (így hallható a Megütik a dobot címû CD-n). A Kossuth-nótát a szabadságharc leverése után betiltották (csakúgy, mint a Rákóczi- és a Klapka-indulót), azonban tudjuk, hogy titokban, vagy semmitmondó szövegekre továbbra is énekelték. „Ennek a Haynaunak az emberei járkáltak mindenfele, oszt elfogdosták, aki a Kossuth-nótát énekelte. Kossuth-kutyának hívták, aki énekelte.“ (Heves m.) „Énekelték a Kossuth-nótát, ahol csendõr nem volt a lakodalomban, mindég elõ volt Kossuth.“ (Tolna m.) 1850-tõl kezdve megváltoztatott szöveggel újra felhangzott a Kossuth nóta, majd ezt követõen egyre több dalgyûjteménybe, hangszeres zenei kiadványba is bekerült. A múlt század végétõl már a tankönyvekben is megtalálhatjuk a Kossuth-nótát, így az iskolai oktatásnak is része lett. 1867-tõl kezdve a baloldali pártok kortesei a 48-as eszmékkel nyerték meg a tömegeket, s kortesnótáik rendszerint a Kossuth-nóta dallamára hangzottak el: Kossuth Lajos azt izente, Pécs városnak nincs követe. Õ még most nem jöhet haza; ó követet kér a haza. Éljen Irányi!

A Kossuth nóták második nagy csoportját alkotják azok a dalok, amelyek tulajdonképpen a jól ismert általános szövegek társításai más dallamokkal. Ezeknek talán legszebb példái a Vikár Béla 1903-as gyûjtésébõl ismertté vált székelyföldi változatok, amelyeket keserves-, ballada- és katonakísérõ szövegekkel is ismerünk. Az idén tavasszal megjelent 48-as dalokat tartalmazó Megütik a dobot címû CD-n (Kalamajka, Egyszólam) két ilyen változat is elhangzik Berecz András és Fábián Éva tolmácsolásában.) A harmadik csoportot az 1848–49-es katonaindulók közé is bekerült Egressy Benjamin szerezte népies mûdal dallamára énekelt Kossuth-nóták alkotják. A dallam a Ne menj rózsám a tallóra kezdetû szöveggel vált elõször népszerûvé, miután Szerdahelyi József A szökött színész és katona címû népszínmûvében 1843-ban elõször bemutatták. A közismert Süvegemen nemzetiszín rózsa kezdetû dal szintén e dallam sílusában íródott; különösen az elsõ két sorban érezhetõ a hasonlóság. A negyedik típus egy kis ambitusú, »A Ab3 Ab3 A« szerkezetû, népzenénk régi stílusrétegeihez sorolható dallam, amelyhez az Esik esõ karikára kezdetû, eredetileg szerelmi dal-

A pécsi nép érti szavát, Szereti ez még a hazát, Küzd, amiért ontottunk vért: Ezernyolcszáznegyvennyolcért. Éljen Irányi! A Kossuth-nóta dallamára énekelt kortes-szövegeket nemcsak Magyarországon, de Amerikában is énekelték. Káldy Gyula közre is adott egy New Yorkban énekelt változatot, hozzáfûzve, hogy „az amerikaiaknak annyira megtetszett a dal, hogy többfelé éneklik választások alkalmával“. Kossuth halála után újabb szövegeket fûztek a közismert dalhoz, amelyben ezt a szomorú eseményt énekelték meg: Kossuth Lajos édesapánk, Felesége édesanyánk. Nyugosznak õk mind a ketten Magyarország sírkertjében. Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza! (Méhtelek, Szatmár m.) Juhász Katalin *Bánffyhunyadi kalapbélés (archív)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/2  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk... – II.; Szacsvay Éva: Kalotaszeg – a népmûvészet felfedezése; Vadasi Tibor: Ki v...

folkMAGazin 1998/2  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk... – II.; Szacsvay Éva: Kalotaszeg – a népmûvészet felfedezése; Vadasi Tibor: Ki v...

Advertisement