Page 33

– A Kolozsvártól 36 km-re, keletre fekvõ Magyarszovát az egyik legnépesebb észak-mezõségi magyar falu, amely gazdag folklórkincsérõl híres. Népzenei gyûjtéseink során az öregek egy tréfás, erotikus táncról tettek említést, melyet a „szüzek táncának“ hívnak. Ez a szökõs tánc ill. „összerázás“ a lemez 11. számú összeállításának utolsó dallama. A hegedûjátékban hallható glissando, „éles csúszás“ és a táncoló lányok „jaj“ kiáltása a szüzesség elvesztésére utal. A kiváló hegedûs , Maneszes Márton ( a falu kántora ) szerint a táncházban a legények akkor rendelték a zenésztõl a „szüzekét“, ha ezzel a szeretõjüket gyakran váltogató leányokat akarták megszégyeníteni. E tréfás, dramatikus tánc egyben a farsangi vénlánycsúfolás szokásához is kapcsolódik. Huszár János szováti cigányzenész szerint a táncdallam a „vénlányoké“, amellyel a farsang végéig férjhez nem ment lányokat gúnyolták ki. Ebben az idõszakban a fonókaláka adott helyet a fiatalok közösségi összejöveteleinek. A fiatal legényeket az alábbi szimbolikus tartalmú szöveggel hívták a fonóba : „Én rázom a karót, a karó rázza az ördögöt, az ördög rázza a legényeket, hogy addig ne legyen pihenõjük, amíg nem jönnek hozzánk a fonóba.“ (Vizeli Balázs)

Szent Gellért legendája A Bokros zenekar egy egészen új népzenei formáció, amelynek tagjai e mûfaj élvonalából kerültek ki. Mindegyik zenész más-más zenekarban tevékenykedik több évtizede (Magyar Tekerõzenekar, Téka, Vujicsics), akiket a jó barátságon és a hasonló zenei elképzeléseken túl egy közös gondolat foglalkoztatott, s a zenekart is ez keltette életre: a bourdonhangzásvilág (tekerõ és duda hangzás) egyfelõl a legszigorúbb hagyományõrzéssel, másfelõl újító szándékú útkereséssel. A „Bokros“ úgy mûködik, mint a tekerõ három húrja. (A dallam, a recsegõ és a basszus egymagában is „kimondja a maga nyelvén a nótát“, de csak együtt-hangzásuk adja meg a tekerõ karakterét. Egyik sem fontosabb a másiknál, egymás mellé rendeltettek.) Személyükben és hangszereik által úgy mondják a maguk nótáját, hogy a végeredmény maga az együttes. Különkülön, de együtt is. Szent Gellért püspökünk élettörténetének leírásában van egy nagyon érdekes zenetörténeti esemény. Történt egyszer egy késõ esti órán, hogy a szent életû püspök és Walter mester csendesen olvasgattak, amikor meglepõ és számukra érthetetlen zene hangjaira lettek figyelmesek. „Walter, hallod-e a magyarok szimfóniáját, miképpen hangzik? – nevettek mindketten e daloláson.“ A latin nyelvû történetbõl kiderül, hogy egy szolgálólány énekelt, miközben kézimalmon gabonát õrölt. A furcsa zúgással kísért magyar ének okozott ekkora meglepetést a jeles férfiúknak. Sokan sokféleképpen magyarázták már e rövid történetet, lévén, hogy a latin szöveg több értelmezést is ad anyanyelvünkön. Legtalányosabb a „Symphonia Hungarorum“ kifejezés. A

symphonia ezer évvel ezelõtt többszólamúságot, együtthangzást jelentett, illetve ilyen tulajdonságú (bourdon) hangszerekre utalt, vagyis a dudára, tekerõre. Egyesek ezért úgy gondolják, hogy a szolgálólány valójában tekerõn muzsikált éneklés közben. A Szent Gellért legendája címû lemez nem kíván újabb értelmezést adni eme históriának.

Koncz Balázs rajza

Számunkra mellékes, hogy akkor és ott vajon tekerõ, duda vagy kézimalom zúgása kísérte az éneket. Az viszont nagyon is fontos, hogy ezt a bourdon hangzásvilágot Szent István királyunk magyarjai nagyon is ismerték, és a XX. század végén még mi is gyûjthettük Csongrád és Szentes környékén. A Bokros együttes lemeze tehát idõben és térben, de leginkább zenében kívánja bejárni ezt az ezer éves idõszakot.

folkMAGazin

„Ez a hanganyag szándékunk szerint egységes zenei folyamatot alkot, bár minden egyes szám önmagában is kerek egész. Vezérgondolatunk a bourdon zene, mint õsi és alapvetõ hangzás, amely lényegében változatlan, de történeti síkon új és új szerepben jelenik meg, kifogyhatatlanul. Ez a gondolat lemezünkön tölcsérszerûen rendezte el a muzsikát. A tölcsér peremén a kezdõ és záró számok (1.,11.) a népzene XX. század végi állapotáról fakadtak, tükörképei egy városi értelmiségi rétegkultúrának. Közvetlenül mellettük (2., 3., 9.) az archaikus dél-alföldi tekerõ-klarinét zene szólal meg, amely számunkra az élõ gyökeret jelenti, életfa módján tart kapcsolatot fölsõ és alsó világgal. A képzeletbeli tölcsér alján a legenda elevenedik meg. Szent Gellért elmélkedése egy bizánci gregoriánban ölt testet (7.), a szolgálólány szentesi dalt énekel (6.). Furcsa belegondolni, de mindkét dallam létezett már Gellért püspök idején, és ráadásul mindkettõnek közös vonása a bourdonhangzás. A szentesi dalban a páratlan szépségû ornamensek, a gregoriánban a kíséret bizonyítja ezt. Ma, amikor egyformán nagy tisztelettel tekintünk népünk õskultúrájára és keresztény hagyományaira, szomorúan emlékezünk Gellértre, aki e két kultúra értelmetlen hatalmi harcának lett áldozata. Pedig láthatjuk: az elmúlt évezredben nem élhetett meg egyik a másik nélkül. A Szarvasének (5.) kereszténység elõtti regös-szövege még a XX. század végén is elhangzott a Jézus születését köszöntõ egyházi népénekek mellett. Biztosak vagyunk benne, hogy azok az István-napi regösök még a paphoz is bezörgettek pogány énekükkel – és ami tanulságul szolgálhat ma is – meg is hallgattattak! ...“

Szerényi Béla

33

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/2  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk... – II.; Szacsvay Éva: Kalotaszeg – a népmûvészet felfedezése; Vadasi Tibor: Ki v...

folkMAGazin 1998/2  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk... – II.; Szacsvay Éva: Kalotaszeg – a népmûvészet felfedezése; Vadasi Tibor: Ki v...

Advertisement