{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 5

Bodza Klára Németh László-díjas

A népzenei iskolától a NAT-ig Az utóbbi időben nem tartozik a felkapott előadóművészek közé, minden idejét és energiáját a népzeneoktatásnak szenteli: keze alól immár énekesek generációi kerültek ki, s tankönyvéből, a Magyar Népi Énekiskolából egyre több kis- és nagydiák tanul. Közel két évtizedes pedagógiai munkásságát a Magyar Kultúra Napján, január 21-én Németh László-díjjal jutalmazták. Bodza Klárával, a budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola népzenei tagozatának vezetőjével kitüntetéséről és a népzene-oktatás lehetőségeiről beszélgettünk.

– Mit jelent számodra a minisztériumi szintű elismerés? – A Németh László-díj nagyon boldoggá tett, mert úgy érzem, hogy ez nemcsak nekem, hanem az egész szakmának szól, és ami talán a legfontosabb: bizonyítja a népzeneoktatás létjogosultságát. Különösen annak fényében, hogy tavaly minisztériumi felkérésre elkészítettük a NAT-konform népzenei tanterveket, amelyeket feltehetően néhány éven belül be is vezetnek a közoktatásban. A népzeneoktatás oly sok év küzdelem után végre polgárjogot nyer Magyarországon. Ebbe az irányba szerencsére már több kedvező jel mutatott, például az is, hogy 1992-ben a Magyar Népi Énekiskola I. kötetét megjelenése után, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium azonnal alternatív tankönyvvé nyilvánította. – Könyvedet – amelyet Paksa Katalin népzenekutatóval közösen írtál – a szakma és a közönség egyaránt nagy örömmel fogadta. 1994-ben a II. kötet is megjelent, s jelenleg mindkettő újranyomás alatt áll. Tulajdonképpen hogyan született ez a hiánypótló munka? – Paksa Katalinnal személyesen egyik előadás alkalmával ismerkedtem meg, ahol a magyar népdalok díszítéséről és a díszítések lehetőségeiről beszélt. Rögtön éreztem, hogy ez a téma hozzám is közel áll. Ezek után hamarosan elkezdtünk együtt dolgozni: ő az elméleti tudását adta, én meg a gyakorlatot. Módszertanunk lényege annak tudatosítása, hogy a népdalokat lehetetlen csupán kottából megtanulni, ezért a könyvet – eredeti felvételeket tartalmazó – hangzóanyag -melléklettel egészítettük ki. A kazettákról egyrészt megismerhető az öt magyar dialektusra jellemző sajátos előadásmód, másrészt a dalokat hallgatván az ember bele tud helyezkedni az adatközlők egyéni érzésvilágába is. – Hogyan érvényesíted ezt a mindennapi pedagógiai munkádban? – Véleményem szerint a lányok el-

sősorban nem tőlem, hanem a segítségemmel tanulnak, én inkább rávezetem őket a tanulásra. A zeneiskolában is eredeti hangfelvételek alapján dolgozunk, következő lépés a videó, de legtöbbet természetesen a helyszínen, gyűjtés közben lehet tanulni. A népdal sokkal több, mint egyszerű pódiumműfaj. Ha valaki igazán szépen akar énekelni, meg kell ismernie az adatközlő életét, rá kell hangolódnia az érzelemvilágára és egy kicsit bele kell bújnia a bőrébe. A gyűjtés olyan élmény, ami semmi mással nem pótolható, ezért tanítványaimat is erre buzdítom.

zonyítja jobban, hogy mintájukra sorra alakultak a hasonló éneklő csoportok, például a Pántlika, a Galagonya, a Dúdoló a Vándor Vokál stb. – Érdekes, hogy ennek ellenére sokáig nem készítettetek lemezt. Aztán egyszer csak 1996-ban megjelent a Bodza Klára és a Tátika című kazetta, majd 1997-ben ennek kibővített CDváltozata. Miért vártatok ilyen sokáig? – Nem a lemezkészítést, hanem a népi hagyományok őrzését éreztük fontosabbnak. Teltek az évek, a Tátika tagjai folyamatosan cserélődtek, hiszen a tagok a mindenkori növendé-

– Maradjunk még egy kicsit a pedagógiai módszereidnél. A legszebben éneklő tanítványaidból alapítottad meg 1986-ban énekegyüttesedet, a TÁTIKÁT, akik 1990-ben elnyerték a Népművészet Ifjú Mestere címet. – Lehet, hogy az elnyert cím hírnevet szerzett a csoportomnak, de nem ez volt az elsődleges cél. Számomra a csoportos éneklés elsősorban didaktikai kérdés, közösségformáló eszköz. Nem profi együttesek kinevelése a célom, hanem olyan csoportok létrehozása, ahol a lányok egymás tudásából erőt merítenek, egymástól bátorságot kapnak. A fiatalabbak is be-beállhatnak közéjük, kaphatnak kisebb szólókat, s ez óriási ösztönző erő lehet számukra. A Tátika sikerét mi sem bi-

kekből lettek kiválogatva. Lassan megérlelődött bennünk, hogy ezt a sokéves munkát mégis meg kellene örökíteni. Ezzel párhuzamosan én is úgy éreztem, hogy tanárként is fel kellene mutatnom valamiféle szintézist. A lemez anyagának összeállítása e kettős törekvést tükrözi. Ennek megfelelően a dalok felét én éneklem, felét a lányok. Tulajdonképpen egy miniatűrt igyekeztünk összeállítani az öt magyar dialektus gyöngyszemeiből úgy, hogy közben a főbb műfajcsoportok (ballada, keserves, bölcsődal, szokásdal stb.) is képviselve legyenek. A lemezt egyébként harmincéves művészi és közel húszéves pedagógiai munkám öszszefoglalásának tekintem. Kőrösi Katalin

folkMAGazin

5

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/1  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk...; Kóka Rozália: A „lápinta"; Kőrösi Katalin: A népzenei iskolától a NAT-ig; Tank...

folkMAGazin 1998/1  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk...; Kóka Rozália: A „lápinta"; Kőrösi Katalin: A népzenei iskolától a NAT-ig; Tank...

Advertisement