__MAIN_TEXT__

Page 28

A húsvéti ünnepekhez és ünnepkörhöz fûzõdõ népszokások Andrásfalván Sebestyén Ádám: A bukovinai székelység tegnap és ma Tolna Megyei Könyvtár, Szekszárd, 1989 Nagyböjt Lezárult a farsang, megkezdõdött a negyvennapos böjt. A víg napokat felváltották az egyszerû, csendes hétköznapok. A nagyböjt elsõ napja „hammazószërëda”. Hammazószeredára virradó éjjel a maneturában Cibre vajda és Konc király verekedik (elõször) – a néphit szerint. A verekedésbõl Cibre vajda kerül ki gyõztesen. Nagyszombaton este megint verekedtek és akkor Konc király gyõzte le Cibre vajdát. A gyermekeknek azt mondták, hogy a verekedõk nagyon sok bicskát, kardot, fényes katacintát (régi császári zubbonygomb), revolvát és fegyvereket szórtak el. Az apróbb gyermekek másnap elmentek megkeresni a verekedés helyét, össze akarták szedni az elszórt értékes tárgyakat, de természetesen nem találták meg a nagy csata színhelyét. Cibre vajda, Konc király meséjének a néphitben való elterjedésével, pontosabban a nevük elterjedésével részletesebben kell foglalkoznunk. Cibre vajda a nevét valószínûleg a cibre levesrõl kapta. Ugyanis a cibre leves böjtös étel. A nagyböjtben elég gyakran szerepel az étrenden. Elegendõ bizonyítéknak látszik, hogy a böjt elsõ estéjén Cibre vajda gyõzedelmeskedik Konc királyon. Konc király néveredetének megállapításakor nehezebb a dolgunk. Bár itt is valószínûnek látszik az, hogy nevét a csontról, koncról kapta. Emellett szól az is, hogy a második verekedés gyõztese Konc király, vagyis a cibre levest, a böjtös ételt felváltja a húsos étel, vége a böjtnek. A konc szó jelentését, ill. eredetét más vonatkozású bizonyítékokkal igazolja, bizonyítja Gyallai Domokos. A böjt elsõ napja hammazószereda. Ezen a napon is élt még néhány farsangról visszamaradt, farsangot búcsúztató népszokás. Délelõtt 9-10 óra körül a farsangi bálban részt vevõ legények egyik része (10-15 fõ) felöltözött zsidónak. Maszkjuk rendkívül egyszerû volt: rongyos nõi ruhákba öltöztek, az álarcokat mindenki saját magának készítette rongyból, fekete posztóból. Kinyírták a szem, a száj, az orr helyét, majd piros posztóval beszegték. A zsidók két elöljáró kíséretében mentek a bál díját összeszedni. „Nyürrögtek, nyávogtak, kérték a bál díját. Ahol nem akarták megfizetni a díjat, ott a zsidók összeszedték a tojásokat, fészit, fûrészt, láncot, – amit megfoghattak, azt zálogba vitték. Aki nem váltotta ki az ellopott eszközt, azt eladták a zsidónak (kereskedõnek). Szóval a legények így cöndölõsködtek végig a falun.” A nagyböjt második napja kövércsütörtök. Ezen a napon elfogyasztották a farsangból maradt húsos, zsíros ételeket. Utána az edényeket kifõzték,

oldalszám 28

hamuval kilúgozták. A kilúgozott edényeket böjtös edényeknek nevezték. Ezekben húsvétig már csak zsírtalan ételeket fõztek. Megjegyzem: voltak olyan házak, amelyikekben külön vásároltak edényeket böjtös ételek céljára. Ezekben az edényekben zsíros ételt egész éven át nem fõztek. Tehát a nagyböjtben, húsvétig már csak zsírtalan ételeket ettek. Böjtös ételként sokszor étrenden volt a guduba sütött pityóka, a vert tej, a hering, a savanyított olajos káposzta, az olajos hagyma, a faszulyka, a pitán, az álivánka, a cibre, a kuli, a palacéna és a pityókagaluska. A hegyekbõl lejövõ ruszoktól vettek egy-egy berbence (50-100 lit. fadézsa) juhtúrót, csinyált tejet is. Az étrendet változatossá tették az aszalványok: aszalt szilva és körte stb. Virágvasárnap elõtt leszedték a pimpót. A néphit szerint a szenteletlen pimpót nem szabad bevinni a szobába, mert a csirkék nem kelnek ki. Virágvasárnap megszenteltetik a pimpót, s azután gondosan elteszik. A szentelt pimpót természetfeletti erõvel ruházzák fel. „A mëgszëntëlt pimpót nagy viharba mëg szoktuk gyújtani, csak annyira, hogy a házat mëgfüstölje. Akkor nem csapott bé a házba a mënkõ” – állítják az öregebbek. Rontás ellen a gabonába is beleszurkodták. Elérkezett a nagyhét. Néprajzi szempontból az utolsó három nap: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat a jelentõs. Az emberek készültek a nagy ünnepre, a húsvétra. Az asszonyok a hét elején elvégezték a nagytakarítást. Nagycsütörtökön elõkészítették a tojásfestéshez, a tojásíráshoz szükséges anyagokat. A legények összeállították a cserkabalát és a lápintát. Nagypénteken az asszonyok elkészítették a húsvéti tojásokat és a madarkát. A madarka törzsét piros-, vagy írott tojásból készítették. A tojás tartalmát festés elõtt ügyesen eltávolították. A fej, a farok és a szárnyak helyén a tojás héját 7-8 mm átmérõjûre kilyukasztották. A madarka fejét tésztából vagy kenyérbélbõl formázták, majd behelyezték a helyére. A farkot és a szárnyakat harmónikaszerûen hajtogatott papírból készítették. Behúzták a kinagyított lyukakba, majd legyezõszerûen szétterítették. A kész madarkát cérnával felerõsítették a lámpatartóra. Egész éven át, a következõ húsvétig a lakás díszéül szolgált. „A férfijak ezëkën a napokon má' fõdvel nem dógozhattak, met az Úr Jézus a fõdbe' vót ëjënkor” – tartották az öregek. Ezen a napon nagyon sokan

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/1  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk...; Kóka Rozália: A „lápinta"; Kőrösi Katalin: A népzenei iskolától a NAT-ig; Tank...

folkMAGazin 1998/1  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk...; Kóka Rozália: A „lápinta"; Kőrösi Katalin: A népzenei iskolától a NAT-ig; Tank...

Advertisement