Page 10

Nyílt levél Pálfy Gyulához és Vavrinecz Andráshoz Tisztelt Barátaim! Cikketek híre jóval megelõzte a megjelenését, ezért hát türelmetlenül vártam a folkMAGazin téli számát, hogy minél hamarabb olvashassam a tavalyi dolgozatom margójára írt megjegyzéseiteket.1 Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor kezembe került az említett cikk. Nem tudtam mire vélni azt a szõrszálhasogató, piszkálódó hangnemet, amiben íródott. Hiszen olyan mulasztásokat kértek számon tõlem, amiket írásom – jellegénél fogva – nem tûzött ki célul maga elé. A dolgozat mindenképpen ismeretterjesztõ céllal íródott, ezért – hogy csak egy párat említsek – sem a hiányolt irodalomjegyzék, sem a hivatkozások, a jegyzetek nem elengedhetetlen fontosságúak. Annál is inkább zavart az említett hangnem, mivel tudom, hogy Ti jól ismeritek eddigi szakmai munkásságomat, és tudjátok, hogy a szigorúan tudományos céllal írt tanulmányaim (többek között a tavalyelõtt megjelent könyvem is2 ) igen alapos és jól dokumentált munkák. Azt sem igazán értettem, hogy miért ketten írtátok alá a cikket, illetve, ha már csakugyan ketten írtátok, miért nem vállalta ki-ki a maga megjegyzéseit, kritikáit. Jó lett volna tudni, ki mit hiányol a dolgozatomban, illetve mely megjegyzések kinek tulajdoníthatók. Így csak találgatásokra szorítkozhattam: a zenével kapcsolatos kritikák valószínûleg András tollából valók, a tánccal kapcsolatosakat pedig feltehetõen Gyuszi fogalmazta meg. Nem értettem továbbá a cikk igazi célját sem. Ugyanis ha baráti megjegyzésekrõl van szó (idézek a cikk elejérõl: „Mindannyian régi, jó és személyes kapcsolatban vagyunk a szerzõvel [... ]”), akkor vagy nem teregetjük a nyilvánosság elé õket, vagy ha igen, akkor sokkal diplomatikusabb, finomabb hangnemben tesszük azt, ügyelve arra, hogy a kritizált dolgozat szerzõjét ne sértsük meg. Ha pedig szigorú szakmai kritikáról van szó, amely azért jött létre, hogy az olvasók ne maradjanak téves ismeretekkel („azért tartjuk fontosnak megjegyzéseinket közreadni ugyanabban az orgánumban [...], mert ezt reményeink szerint elég sokan olvassák”), akkor viszont – pont az olvasók okulása céljából – kijavítjuk a tartalmi hibákat a dolgozat egészében (újból idézek: „A hathasábos közlemény második hasábja elejéig jutva ennyi megjegyzés gyûlt össze. A többi «apróság» következetes végigsorolásától eltekintünk [... ]”). Így azzal a szájízzel maradtam, hogy cikketek valódi célja az én dolgozatomnak (és ezáltal a szerzõjének) a lejáratása.3 Jóval késõbb jöttem rá aztán a dolgok miértjére. Kezembe akadt ugyanis egy két kazettából álló kiadvány,4 melyhez Pálfy Gyula írta az ismertetõ szöveget. A kiadvány nekem is megvan, mégis valahogy

megfeledkeztem róla. Bevallom, ha elõbb a kezembe kerül, közre sem adom dolgozatomat a folkMAGazinban. Ugyanis rá kellett jönnöm, hogy a Gyuszi ismertetõje, mint olyan, jobb az enyémnél.5 Mindazonáltal el szeretném mondani, hogy dolgozatom fõleg táncházasok számára, illetve táncházzenészeknek íródott. Igyekeztem tehát a hozzájuk közel álló nyelvezetet, zsargont használni. Ilyenformán érthetõ, hogy miért ütköztetek meg, mint szakemberek, a „pongyola”, átgondolatlan, kevésbé tárgyszerû (értsd: nem tudományos) megfogalmazásokon. Mindezeket a gondolatokat nem mentegetõzésnek, nem is magyarázkodásnak szántam. Megjegyzéseitek egy részét én magam is jogosnak tartom, és mint ilyeneket, magamévá tettem õket. Olyanokról pedig, amelyekben véleményünk különbözik, valamint egy pár tárgyi tévedésetekrõl inkább élõszóban szeretnék veletek beszélgetni-vitatkozni. Továbbá fel szeretném ajánlani a folkMAGazin szerkesztõinek a tanulmányom eredeti változatát, amiben – pont azért, mert tudományos igénnyel íródott – valószínûleg kevesebb kivetnivalót találtok majd. Sajnos az is igaz, hogy egy ilyen jellegû írás csak keveseknek szól: csupán a szigorúan vett szakemberek értik. Éppen ezt szerettem volna elkerülni azáltal, hogy átírtam, és egy nagyobb tömegek körében népszerû folyóiratban jelentettem meg. Úgy látszik azonban, hogy nemigen van tehetségem az effajta ismeretterjesztõ jellegû írásokhoz. Ezért, az elsõ sikertelen próbálkozás után inkább lemondok e mûfajról, olyanokra hagyva ennek gyakorlását, akik jobban értenek hozzá. Szalay Zoltán 1 Pálfy Gyula, Vavrinecz András: „Néhány megjegyzés Szalay Zoltán Magyarpalatka és környéke táncainak kísérőzenéje c. dolgozatához...” folkMAGazin, 1997/3, Budapest 2 Szalay Zoltán: Felcsíki hangszeres tánczene, 1996, Csíkszereda 3 Egyébként hadd jegyezzem meg itt, hogy mindezek ellenére nem sértődtem meg, de rosszul esett és bosszantott a hangnem, amelyben megfogalmaztátok. Továbbá igencsak csodálkoztam, mert nem értettem, hogy miért tekintettetek tudományos dolgozatnak egy ismeretterjesztő írást. 4 Mezőségi magyar népzene – Magyarpalatka Szerk.: Éri Péter, Kallós Zoltán, Kelemen László MK 18216-7, Hungaroton, 1995, Budapest 5 Meg kell jegyeznem, hogy meglévő, tudományos igényű tanulmányomat pont a folyóirat szerkesztői tanácsára gyúrtam át ismertető jellegű dolgozattá. Az átírás, amint a cikketekből is kiderül, nem igazán sikerült.

Megjelent dr. Bánszky Pál

A képzőművészet vadvirágai című könyve 136 színes reprodukcióval. A mintegy 40 oldalnyi bevezető tanulmányt 100 népművészeti és naiv szemléletű alkotás bemutatása követi magyar és angol nyelven.

A kiadvány 2200,– Ft-os áron megrendelhető: Magyar Naiv Művészek Múzeuma 6000 Kecskemét, Gáspár F. u. 11. Méri Erika, tel.: (06-76) 324-765 Bán Magdolna: Édenkert

oldalszám 10

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/1  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk...; Kóka Rozália: A „lápinta"; Kőrösi Katalin: A népzenei iskolától a NAT-ig; Tank...

folkMAGazin 1998/1  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk...; Kóka Rozália: A „lápinta"; Kőrösi Katalin: A népzenei iskolától a NAT-ig; Tank...

Advertisement