Page 27

amely sok székelyt világjáró útra, elvándorlásra kényszerített (lásd mádéfalvi veszedelem). Tamási regényeiben Ábel a természetből (Hargita) indulva bejárja a nagyvilágot, eljut Amerikába és rádöbben, hogy sűrűbb és vadabb ez a rengeteg a hargitainál. Nem is marad a pénz birodalmában. Egész útja során a veszedelmes kísértések közepette is megőrzi emberségét és hű marad önmagához és népéhez, emelt fővel tér vissza falujába, „Isten tiszta világába, a csillagok alá és a fák s az állatok közé”. A táncjáték ezt a hazatérést már nem mutatja be. A revütáncosok sztepptánca, a felcsendülő blues naiv optimizmusa helyett egy pesszimista jelent és jövőt sejtet. Van-e még korunkban valaki,

aki nyíltan is elismeri, hogy szép dolgokat csak bolondok tudnak csinálni? Hiszen „csupán” dupla munka és koldustarisznya érte jutalmuk! Tamási mindennapi csodái és székely metafizikája a pénzt mércéül választó mai embernek már nem igazán vonzóak. Ezért van ambivalens hatása a táncjátéknak: tekinthetjük követendő példának a hagyományait és önmagát minden körülmények között makacsul vállaló, mindenhol felcsíkit járó Ábelt – ugyanakkor sajnálatot is érezhetünk iránta alkalmazkodásra képtelensége, saját érvényesülése ellen dolgozó szókimondása és nevetségesnek tűnő, de fontos alapigazságokat felismerő egyszerű, ám független gondolkodása láttán. Reménykedjünk, hogy a ma élő székelységben inkább az első hatás érvényesül!

Tóth Péter: Itt járt a világ - Nemzetközi “békeszerződések” Százhalombattán – a tánc nyelvén „Százhalombattán néhány évvel ezelőtt óriási építkezés kezdődött. Érdekes, hogy az építkezésnek nincsenek szokványos látványelemei: nincs felvonulási épület, nincsenek óriási munkagépek, feltört utak, kiásott alapok, betonkeverők. Vannak viszont lelkes építőmunkások több százan, akik évről évre ott szorgoskodnak az építkezésen, ráadásul teljesen önkéntes alapon és teljesen ingyen. Bár a mű teljesen készen soha nem lesz, de már áll, használható, évről évre szépül, tökéletesedik. A megszokottól eltérően a használattól nemhogy kopna, sőt minél többet, minél többen használják annál szebb, nemesebb, értékesebb lesz. Városunk egyik legfiatalabb, legnépszerűbb és legszebb létesítménye a HÍD. A HÍD, amely összeköti Százhalombattát a nagyvilággal; a HÍD, amely oda- és idefelé mindkét irányba használható; a HÍD, amelynek minden egyes kövét százhalombattaiak rakták le szeretetből; a HÍD, amely használatba vétele óta minden év augusztusában a szebbnél is szebbé, a színesebbnél is színesebbé varázsolja ezt a kisvárost; a HÍD, amely nélkül már el nem tudnánk képzelni augusztusainkat. A HÍD a Summerfest Nemzetközi Néptáncfesztivál.” (Részlet Szigetvári József fesztiváligazgató, a Forrás Néptáncegyüttes művészeti vezetőjének beszédéből.) Valóban, a százhalombattaiak minden évben nagy izgalommal és készülődéssel várják az augusztust. Öt éve építik a HÍD-at hatalmas lelkesedéssel, szeretettel, sokan ehhez a rendezvényhez igazítják a nyaralásukat, szabadságukat. Idén augusztus 13. és 21. között rendezték meg a Summerfest ’97 Nemzetközi Néptáncfesztivált Százhalombattán. Napjainkban szinte elképzelhetetlen, hogy több, mint egy hétig kizárólag mosolygós, jókedvű emberekkel lehet találkozni. Hogy ez mégis lehetséges, a Forrás Néptáncegyüttes ezt idén is bebizonyította, mint ahogy azt is, hogy nemcsak a táncban, de a szervezésben is profik. Ez alkalommal több mint tíz országból érkeztek néptáncegyüttesek Forrásék meghívására a világ különböző pontjairól. Kanada, Mexikó, Malajzia, Chile, Törökország, Szlovákia, Olaszország, Szlovénia, Franciaország, Szerbia, Dél-Korea együttesei többek között Budapesten, Székesfehérváron és a Százhalombattát környező településeken is felléptek. A látványos nyitóceremónián valamennyi csoport egy-egy számmal adott ízelítőt magáról és hazája kultúrájáról, felkeltve ezzel az együttes és az ország iránti érdeklődést, hogy azután a későbbi, „fél” estét betöltő önálló műsorán jobban megismerhessük őket. A szlovákok magukkal ragadó humorukkal, akrobatikus férfitáncukkal; a mexikóiak fiatalos lendületükkel, látványos koreográfiákkal; a kanadaiak finom és összehangolt mozgásukkal; a chilei

gyerekcsoport játékosságával lopta be magát a nézők szívébe. És nem utolsó sorban azoknak a családoknak a szívébe, akik egy hétig vendégül látták a táncosokat. Ugyanis most is – mint minden alkalommal – az együttesek tagjai lelkes százhalombattai családoknál kaptak szállást és ellátást. Vásárhelyi László a megnyitón azt tartotta a legfontosabbnak, hogy így a külföldiek nem csak „kívülről” ismerhették meg Magyarországot, Százhalombattát, hanem „belülről” is, hiszen emberközeli kapcsolatba kerültek a vendégszerető családok tagjaival, beleláthattak egy-egy magyar család „hétköznapjaiba”. A rendezvénysorozat részeként augusztus 19-én nyitották meg Tóth László fotográfus Táncfotók című kiállítását, melyen főleg korábbi fesztiválokról és a Forrás együttesről láthattunk képeket. Augusztus 20-án pedig ünnepi gálaműsort tartottak a helyi és határainkon túli néptáncegyüttesek részvételével. Minden éjszaka működött a Fesztiválklub, ahol pezsgő nemzetközi táncházzal, nagyon jó hangulattal és akár szalonnasütéssel várták az érdeklődőket. Kovács László külügyminiszter – a Fesztivál fővédnöke – levelében kiemelte: „A Fesztivál az Önök által megfogalmazott nemes célok érdekében vállalt támogatásra, és elismerésre méltó tett.”. Valóban. A rendezvényben ugyanis megannyi munka, fáradság, szervezés, és nem utolsó sorban pénz fekszik. De a meghitt záróceremónián könnyes arcokat, mosolyokat és mérhetetlen szeretetet látva – azt hiszem – ezek többszörösen megtérülnek. Valamennyi táncos és kísérő el volt ragadtatva az elképzelésüket is felülmúló magyar vendégszeretettől, és hálás köszönettel, ajándékokkal és egy kicsit szomorúan köszöntek el a százhalombattaiaktól és Magyarországtól. A közös, gyertyás tánc, és a nézőtéren gyertyával a kezükben, állva búcsúzó emberek azt sugallták, hogy a kultúra, a művészetek az öröm, a szeretet és a béke hordozói a világ bármely nyelvén. Csak sajnos kevesen gondolkodunk így. Pedig nem ártana...

Fotó: Tóth László

folkMAGazin

27

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1997/3  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: A Szűzanya Katrincában; Juhász Katalin: Öltözködési divatok a táncházban; Bankó András: Úristen!; Nagy Balázs:...

folkMAGazin 1997/3  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: A Szűzanya Katrincában; Juhász Katalin: Öltözködési divatok a táncházban; Bankó András: Úristen!; Nagy Balázs:...

Advertisement