Page 16

Takács Ibolya: Citeratábor Tiszakécskén

Füleki Sarolta (Csíkszereda):”...újra tudjuk éleszteni ez értékeket...” - Egy fesztivál története

Tiszakécskén 1984 óta minden nyáron – a Móricz Zsigmond Gimnázium diákotthonában – nemzetközi citeratábort szerveznek. Urbán Zoltán a Tisza 83 Citerazenekar vezetője 1994-ben vette át a tábor irányítását Pribojszki Mátyástól. –Változott-e a tábor koncepciója az Ön vezetése alatt? – Valaha unszimpátiának „örvendtünk”, rengeteg rossz dolgot mondtak rólunk. Az együttesek, akik táborunkban tanultak, majd innen kikerülve előadásokat tartottak, nagy intrikákat kaptak. Azzal a szándékkal vettem át a tábor vezetését, hogy változtatok az addig történteken. Nem értettem egyet az előző évek szakmai vonalával. Arra gondoltam, hogy ha citeratábor, akkor a citerának, mint népi hangszernek kell előtérbe kerülnie. Fő célunk, hogy mindenáron népzenével foglalkozzunk. Úgy érzem, kellő időben és kellőképpen tudtam váltani a régi többszólamúságról a népzenére. Természetesen most is vannak többszólamú dalok, hiszen a vonós zenekarok vagy a tamburazenekarok többszólamú akkordizálással szólalnak meg, de ügyelünk, hogy helyesen, a népi akkordozásmenettel szólaljanak meg, ne lehessen benne zeneileg hibát találni és intrikákat mondani róla. Örömmel mondom el, hogy 1996 óta Birinyi József segíti munkánkat. Tavaly előadásokat tartott a hallgatóknak, az idén pedig ő volt a tábor szakmai referense. – Mit lehet még tanulni a tiszakécskei táborban a citerázáson kívül? – Az idén először a tábor életében néptáncoktatás is volt és remélem, ennek az elkövetkező években tradíciója lesz. A szabadidős foglalkozások keretében a résztvevők megismerkedhettek a bőrözés, gyöngyfűzés, nemezelés fortélyaival és az egyszerűbb népi hangszerek készítésével. Esténként pedig a táncházban a Békés banda muzsikájára rophatták a táncot az Alföld Néptáncegyüttes és a Tisza Táncegyüttes tagjaival. 1998-ban tervezzük a citerán kívül más népi hangszerek oktatását is. – Kik tanítanak a táborban? – A Tisza 83 Citerazenekar tagjainak nagy szerepe van a tábor működtetésében, hiszen akik ellátogatnak hozzánk, a Tisza 83 Citerazenekart követendő példának tartják. Az oktatók, akik az előadásokat tartják, már tekintélyt vívtak ki maguknak a saját területükön – például Birinyi József, Kovács Ildikó, Miskolci Erzsébet, Mélykutiné Németh Kornélia, Báti István, Prigyeni Pál vagy a Csider házaspár. – A tábor önköltséges, vagy kapnak valahonnan támogatást is? – 1997 nyarán alakult meg a Tisza Folk Alapítvány, amelyet tiszakécskei vállalkozók hoztak létre. Célja a hazánkban és határainkon kívül élő magyar és más nemzetiségű, a magyar népi kultúrában amatőr módon tevékenykedő emberek számára a magyar népi kultúra – zene, ének, tánc, kézművesség – oktatása, magasabb szintű művelésének biztosítása. A tradíció fenntartása és ápolása, valamint a rászoruló szegényebb réteg szociális támogatása a továbbfejlődésük érdekében. Az amatőr együttesek fellépési lehetőségeinek biztosítása, bővítése, regionális találkozók szervezése. A kiemelkedő tudásszintű emberek részére tanfolyamok szervezése, valamint minden nyáron táborozás biztosítása két turnusban. Az alapítvány kuratóriuma szeretné a táborozási költségek bizonyos százalékát felvállalni, és minél több támogatást biztosítani a táborba érkezőknek, hiszen sok nyugdíjas és gyermek vesz részt az oktatásban. A táborozást már megvalósítottuk, de szeretnénk továbbképzéseket, találkozókat szervezni azokon a helyeken, ahol az együttesek kevés fellépési lehetőséghez jutnak, vagy olyan térségekben, ahol ritkán rendeznek népzenei összejöveteleket. A cél, hogy összefogjunk egy olyan tömör réteget, aki a népzenéért, a népi kultúráért szorgoskodik, és úgy érzi, hogy hozzátartozik, és az élete bizonyos részét tölti be. – Mennyi ideig tart a citeratábor? – A tábor szombattól szombatig tart. Szép szokás, hogy az utolsó estén gálaműsort rendezünk, amelyen a tábor apraja-nagyja részt vesz. 1996-tál már nemcsak énekelünk és zenélünk a színpadon, hanem népszokásokat is bemutatunk. Tavaly egy lakodalmas jelenetet, az idén pedig a szüretet dolgoztuk fel színpadra. A tiszakécskei citeratábor szervezőinek gratulálunk, és munkájukhoz a jövőben jó egészséget kívánunk.

16

1996 októberében a Vicei Római Katolikus Plébánia és a Hargita Állami Székely Népi Együttes szervezésében sor került az első Vicei Fesztivál, Mezőségi Népi Tánc- és Énektalálkozóra. A fesztivál sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy idén október 11-én megrendezték a második Vicei Fesztivált, amely még nagyobb és gazdagabb élményekkel zárult, mint az első. A fesztivál létrejöttéről András Mihállyal, a Hargita Állami Székely Népi Együttes igazgatójával beszélgettem: – Az 1996-ban megrendezett Ezerszáz Székely Leány Találkozóra többek között meghívtuk a viceieket is, akik örömmel fogadták a meghívásunkat. Lőrinczi Károly, vicei plébános felkért bennünket, hogy segítsünk megszervezni egy fesztivált. Elvállaltuk a vicei fesztivál szervezését azzal a feltétellel, hogy a vezetést mielőbb átvegyék a helyiek. Úgy a tavaly, mint az idén a fesztivált egy mezőségi turnéval kötöttük egybe, idén a Hargita együttes Besztercén, Bethlenben, Magyarborzason, Vicében és Magyardecsében vendégszerepelt igen nagy sikerrel. A szórványban élők közül nemcsak a magyar, hanem a román anyanyelvűek is eljöttek megnézni az előadásainkat. A fesztivál meghívott csoportjai között minden kategória megtalálható volt Magyardecsétől – amely egy színtiszta magyar nyelvű falu – Óradnáig, ahol az emberek románul beszélnek és magyarnak vallják magukat. A vicei fesztiválnak nem az a célja, hogy elkápráztassa a közönséget a színpadon, hanem legfontosabb hivatása felrázni azokat a falvakat, melyek a népzene és néptánc szempontjából egyelőre, de reméljük már nem sokáig fehér foltként vannak jelen. Ez a fesztivál az egyház kérésére jött létre, református és katolikus lelkipásztorok segítik a népi kultúra újraélesztését, ápolását, megmentését. Segítségünkre voltak az RMDSZ képviselői, a tanügyben dolgozók, a falu elöljárói, magyar politikai szervezetek képviselői is. Az első fesztivál alkalmával nagyon sok giccs került a színpadra, az idei már ebből a szempontból értékesebb volt. Az előadások minőségén kell javítani, az értéktelent kell értékesre kicserélni. Ennek nyilvánvaló, hogy csak évek múlva lesz látványos sikere, és éppen ezért van szükség a gyakoribb találkozásra, hogy ennek érdekében is tenni tudjunk fesztiváltól, fesztiválig. Turnéink alkalmával igyekszünk olyan mezőségi falvakat meglátogatni, amelyeket egyébként elhanyagolnak a hivatásos együttesek. Hisszük azt, hogy meg- meg tudunk kapaszkodni a gyökerekben és fel tudjuk rázni, újra tudjuk éleszteni az értékeket, hogy a fiatalok hasznukat és örömüket leljék benne. A Vicei Fesztivál programja igen gazdag volt. A vendégegyüttesek gyalog vonultak fel a falu központjába, bemutatva mindenki a saját viseletét. Ezt követően ökumenikus istentiszteletre került sor és az egyházi kórusok műsoraira. Majd a meghívott együttesek léptek színpadra: Vice, Magyardecse, Árpástó, Apanagyfalu, Szék, Várkudu, Magyarborzas, Zselyk, Dés, Szentmálé, Óradna, Tacs, Almásmalom, Búza, Cegőtelke, Beszterce, Ördöngösfüzes, Palatka, Hargita Állami Székely Népi Együttes. Műsorvezető volt Fodor Csaba, a Hargita Állami Székely Népi Együttes táncmestere, a fesztivál főszervezői a Hargita együttes művészeti vezetője, Kozák Albert és Lőrinczi Károly, Vice plébánosa. A szervezés további gondjait felvállalták: András Mihály, a Hargita Állami Székely Népi Együttes igazgatója, Füleki Zoltán, a Hargita együttes aligazgatója, Guther M. Ilona újságíró és Czira Márton táncoktató. A meghívott csoportok műsorai után baráti találkozóra került sor a csoportvezetőkkel, ahol a fesztivál jövőjéről, a hagyományok ápolásáról, fennmaradásáról, újrateremtéséről esett szó. Majd ezt követően mindenki kedvére mulathatott az éjfélig tartó táncházban, akinek még ez sem volt elég, az a másnap reggelig tartó bálban rophatta a táncot. A fesztivál műsorának a teljes hanganyagát a Hargita Állami Székely Népi Együttes által működő hangstúdió rögzítette. A fesztivál rendezői voltak: Vicei Római Katolikus Plébánia, Hargita Állami Székely Népi Együttes, Besztercei EMKE, Czira Márton táncoktató; Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. A rendezvényt támogatták: Román Kormány Kulturális Minisztérium, Magyar Kulturális Alapítvány – Magyarország, Horvát Vilmos – Belgium, Besztercei RMDSZ, Beszterce Művelődési Alapítvány, Vice lakói. A Vicei Fesztivál, Mezőségi Népi Tánc- és Énektalálkozó lehetőséget teremt a hagyományokhoz való visszatérésre, ezek ápolására, ugyanakkor arra is, hogy ne csak tudjunk egymásról, de ismerjük is egymást.

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1997/3  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: A Szűzanya Katrincában; Juhász Katalin: Öltözködési divatok a táncházban; Bankó András: Úristen!; Nagy Balázs:...

folkMAGazin 1997/3  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: A Szűzanya Katrincában; Juhász Katalin: Öltözködési divatok a táncházban; Bankó András: Úristen!; Nagy Balázs:...

Advertisement