Page 8

K. Tóth László: Két felvidéki prímás - „A muzsikálásból megéltünk”

8

A táncházak közönsége elsősorban az erdélyi zenészeket ismeri, így különlegességnek számított az Almássy Téri Szabadidőközpontban megrendezett Felvidéki Bál, melyen Potta Géza abaújszinai prímás is muzsikált. – Abaújszinán születtem 1933. február 25-én. Apám zenész volt, prímás, hatéves koromtól tőle tanultam muzsikálni. Úgy volt az kérem, hogy voltam nyolcéves, és már lagzit játszottam. Édesapám zenekarában, prímásként. Öten játszottunk a zenekarban: prímás, brácsás, nagybőgős, cimbalmos, meg egy sípos, azaz klarinétos. Édesapám átengedte nekem a hegedűt, átment a bőgőre. A haláláig, hetvenkét éves koráig játszott. Harminc éve bekerültem a szinai Rozmaring tánccsoportba, mint prímás, de ez nemrég szétesett, most a magyarbődieknél vagyok. – Falun milyen alkalmakkor kellett muzsikálnia? – Születésnapokon, keresztelőkön, lakodalmakban, bálokon. A batyubál, például úgy volt, hogy az asszonyok vitték batyuban a kaját a 17-18 éves gyereküknek, a gyerekek egymást kínálták. Táncmulatság volt, reggelig ment. Tánciskola is volt. A muzsikálásból megéltünk bizony azelőtt. Egy lagzi, volt úgy, ha összejött egy jó parti, hogy szombattól vasárnap hajnali hatig is tartott. Volt, hogy konyhai táncokat is kértek tőlem: a szakácsasszonyok, ahogy főztek, kiszaladtak, hogy hol van a prímás? Elkaptak engem, voltak azok a hosszú törülközők, odakötöttek, csak nekik kellett játszani. Fakanál a kezükben, úgy táncoltak, ez viszont már a vacsora alatt volt. Voltak még nálunk bacsák (juhászok), ezek mán csizmát hordtak akkoriban is. Azok is meg voltak hívva lagziba, külön kellett nekik játszani – voltak juhásznóták –, fizettek érte. Volt ilyen fokos nekik, felugrottak, dobálták egymásnak a fokost. Aztán volt a csikócsárdás: a legények és a lányok fogták egymás derekát, így jöttek körbe. Ezt már reggelfele, négy-öt órakor kellett játszani. Mostanában is van muzsikálás, majdnem minden szombaton. Lagziba is hívnak. – Budapesten muzsikált már? – Nemegyszer: a Budapest Sportcsarnokban, meg a stúdióban is felvettek minket, kaptunk 12.000 forintot. – Szlovák zenét is játszik? – Hogyne. Szinához közel vannak szlovák faluk, ha zenekar kellett, minket hívtak. Voltak öregebb emberek, akik tudtak magyarul, és kértek magyar dalokat is. De a fiatalok már

csak szlovákul beszéltek, csak a szlovák táncokat tudták. – Milyen muzsikát kértek leginkább a mulatságokon? – Valcert, de főleg csárdást. Pláne szlovák falun. – Mit jelent önnek a zenélés? – Nekem ez egy öröm, ez a passzióm. Ne haragudjon, de már nekem menni is kéne muzsikálni. ég a homlokomat is megcsókolták” Molnár László rimaszombati prímás szintén muzsikált a Felvidéki Bálon. Ha valakit, őt aztán nem lehetett kihagyni. – Alsókálosán születtem 1921. április 25-én. Apámtól tanultam muzsikálni, hatéves koromban kezdtem el. Régi táncokat, csárdásokat. Mivel apám brácsás volt, a prímát kellett megtanulnom. ’38-ban már a bandájában játszottam, héttagú zenekarnak voltam a prímása. Volt egy segédprímásom, egy cimbalmos, brácsás, kontrás, sípos (klarinétos), bőgős. A brácsás olyan mint a prímás, csak brácsán játszik. Én vezettem az egész bandát. Lagzit meg bált jártam muzsikálni, egész Gömör megyében mindig engem hívtak. Rádióban, tévében is voltam már. – Egy lagzi hogyan zajlott? – A menyasszonyt a vőlegény szószólója avatta fel: amikor megjött a nép, elmondott egy verset, ő vitte a lagzit. Vacsoránál mindenki elmondta, hogy mi a nótája. Tányér volt kitéve, arra tették a pénzt. Megcsókolták a kezemet, meg a homlokomat is megcsókolták, amikor elhúztam egy jó nótát. Reggelig tartott a lagzi, addig táncoltak. Reggel kivittek a szabadba, mondták, hogy no, Laci, gyere ki a bandával. Akkor szalmát gyújtottak, úgy nevezték, hogy hajnaltűz. Ott kellett húzni akkor is csárdást. Amikor a tűz elhamvadt, lekezeltek, és akkor menek haza. Evvel múlott el a lagzi. Bálban is csárdás volt ugye, voltak foxok, amiket most járnak, volt keringő és válcsik. Karácsonykor, újévkor, húsvétkor volt bál, meg amikor a katonák rukkoltak – azt regrutabálnak hívták. A falu közepén volt a tánc. Szlovákot is tudok húzni, de kevés szlovák lakodalomban voltam, mert azon a vidéken kevés szlovák lakott. Beszéltek magyarul, úgy mint én, de ők is inkább a magyart kérték, mert azt ismerték. Lakodalomban még most is a csárdás megy, a vacsoránál hallgató. De nem úgy táncolnak, mint korábban. – Nem tudja azért a muzsikát abbahagyni ... – Nem. Nagy érzelmem van, mert ebben nőttem fel. Most nyolcan vannak a zenekaromban. Ma sem hagynak ki, mindenhová engem hívnak. Én vagyok a Gömör megyei prímás.

Megyeri István felvételén: Felvidéki bál az Almássy téren

Megyeri István felvételén Molnár László

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1997/1  

A TARTALOMBÓL: Bankó András: Botolós; Kobzos Kiss Tamás: Budai Ilona Magyar Örökség-díjas; Szalay Zoltán: Magyarpalatka és környéke táncaina...

folkMAGazin 1997/1  

A TARTALOMBÓL: Bankó András: Botolós; Kobzos Kiss Tamás: Budai Ilona Magyar Örökség-díjas; Szalay Zoltán: Magyarpalatka és környéke táncaina...

Advertisement