Page 10

Szerényi Béla: A Balla dinasztiáról - Padkaporos történetek A folkMAGazin rendszeres olvasói bizonyára tudják már, hogy ez a sorozat a Dél-alföld hagyományos zenei világát kívánja megismertetni gyűjtések és írásos dokumentumok segítségével. Teszem ezt azért, mert a tekerő –mint a Dél-alföld legjellemzőbb hangszere – gyakorlatilag kihalt a hagyományból, adatközlői elhunytak. Állandóan azon szoktam keseregni, hogy sajnos már nem tudunk autentikus tekerőmuzsikát gyűjteni. A minap azonban igazi gyűjtő élményben volt részem ismét! Van egy régi-régi barátom, Balla Tibor tekerős, Kunszentmártonból. Azt hiszem, nagyon sokan ismerik. Tibi minden népzenei fesztiválon ott van, rengeteg versenyen részt vesz. Nincs olyan népzenei találkozó, ahol föl ne bukkanna Bársony-tekerőjével és citerájával a hóna alatt. Mindig futólag szoktunk találkozni, bár már egy párszor muzsikáltunk is együtt. – Szia, szia, mi újság? Hol muzsikáltál mostanában? Bocs, én rohanok, majd írjál. Általában ennyi. A múltkor azonban, amikor megírtam e sorozatban a Pátria-gyűjtések történetét, csörgött a telefon: – Béla! Tudod, hogy a „Pátriás” Balla István az én nagyapám testvére volt? Hát ezt bizony nem tudtam. Szégyenszemre sohasem kérdeztem. Most azonban egy riport formájában kikérdeztem Balla Tibort. Mondanom se kell, ez az interjú is elég kalandosan készült. Nem volt módom elmenni Tibihez Kunszentmártonba, így összeírtam a kérdéseimet, küldtem két kazettát, és ő elmesélte nekem élete és családja történetét. Hát ez az én íróasztal melletti gyűjtőélményem. Kiderült tehát, hogy a múlt század végén a szentesi Balla család híres zenészeket nevelt az utókor örömére. Balla János, Tibi nagyapja kiváló citerás /vagy ahogy az Alföldön mondják, tamburás/ és klarinétos volt. Testvére, Balla József, híres citerás /tamburás/, akit még lakodalmakba is megfogadtak hangszerével. És a leghíresebb testvér: Balla István tekerős, akivel 1939ben Dincsér Oszkár népzenekutatónk lemezfelvételt készített. Hogy a három zenész testvér muzsikált-e valaha együtt, arról csak egy dátumot őrzött meg a családi emlékezet: Tibi nagyapjának lakodalmán 1895-ben Balla József citerán és Balla István tekerőn szolgáltatta a zenét. Sajnos, Tibor barátom nem ismerhette nagyhírű zenész őseit, túl nagy köztük a korkülönbség. Nagyapja, Balla János 1949-ben halt meg, 15 gyermeket hagyva maga után. Tibi 1962-ben született. Ahogy mondja: „szinte azt lehet Túl a Tiszán – tekerőn Gy.: Dincsér Oszkár Ak.: Balla István, Szentes Lej.: Szerényi Béla Itt hat soros kotta következik

10

mondani, táncolva, zenélve jöttünk a világra.” Szülei jó énekesek, táncosok. Bátyját, Balla Zoltánt, a Budapest Táncegyüttes vezető táncosát nem hiszem, hogy különösebben be kell mutatni. Tibi zenész lett, citerán /tamburán/ és tekerőn muzsikál a családi tradíciónak megfelelően. A citerajátékot öreg parasztemberektől leste el, a tekerőn meg a jászberényi zenészek segítségével egyedül tanult meg: „Amit a citerán már tudtam, azt ráépítettem a tekerőre.” Ez a mondat kísértetiesen emlékeztet engem öreg adatközlőim elbeszéléseire, akik szintén a maguk esze után tanultak, ellesve a trükköket az idősebbektől. „Amit a citerán már tudtam, azt ráépítettem a tekerőre.” Az az érzésem, hogy Balla Tibor bizonyos értelemben adatközlőnek tekinthető. A helyi hagyományban mélyen gyökerező játékstílusa indokolja ezt. Tudatosan és alaposan kutatja szűkebb hazája népzenéjét. Polcomon egymás után sorakoznak a kazetták, amelyek gyűjtéseivel vannak tele. Biztos vagyok benne, hogy kedvence, az öcsödi Lázár László 82 éves prímás e sorozatban még bemutatásra kerül. Balla Tibi ahogy muzsikál, eszembe juttatja a Pátria-felvételek másik nagy öregjét, a fábiánsebestyéni Kiss Józsefet. Józsi bácsi állítólag, miután klárnétos bátyja fiatalon elhalt, mindig egyedül járt tekerőzni, még lakodalmakba is. Senkivel nem tudott többé összeszokni. Tibit is Ieggyakrabban egyedül látom a színpadon, pedig egy szál hangszerrel sok meglepetés érheti az embert: „Egyszer volt egy érdekes esetem, amikor muzsikáltam, tekerővel. Nem tudom hol történt, elkezdtem játszani a dalokat, amikor hirtelen a basszushúrom elszakadt. – Úristen, épp a basszushúrom! Hála Istennek a közönség semmit nem vett észre /!/, csak látták, hogy ott ül egy illető, tekeri a hangszert, látták, hogy a billentyűkön játszom. Igen ám, de hát nem lehet megállni, a basszushúr pedig elszakadt. Az utolsó nóta egy ilyen hallgató nóta lett volna, amihez jó lett volna a basszus. Mire ehhez a nótához értem: a recsegőhúr is elszakadt!! Egy szál dallamhúron fejeztem be a műsoromat! Úristen, én teljesen meg voltam ijedve, ilyen engem még nem ért. Azt hittem, hogy majd óriási botrány lesz. Lényeg az, hogy jöttem le a színpadról, akkor elém áll egy hölgy, a szervező és azt mondja: – Gratulálok, nagyon szépen játszik. Mondja már el, hogyan csinálta azt, hogy elkezdte három húron muzsikálni, és egy húron hagyta abba. – Kérem szépen, ez nem volt megrendezve, ez teljesen véletlen volt! Hát, nem jöttek volna rá, azt hitte a közönség, hogy én valahogy mesterségesen úgy állítottam be a hangszert, hogy egy húron fejezzem be....” Kedves kunszentmártoniak! Ha egy klarinétos keres maga mellé egy tekerőst, aki tűzön-vízen keresztülmenve is muzsikál és a családfája is rendben van, én tudok ajánlani egyet!

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1997/1  

A TARTALOMBÓL: Bankó András: Botolós; Kobzos Kiss Tamás: Budai Ilona Magyar Örökség-díjas; Szalay Zoltán: Magyarpalatka és környéke táncaina...

folkMAGazin 1997/1  

A TARTALOMBÓL: Bankó András: Botolós; Kobzos Kiss Tamás: Budai Ilona Magyar Örökség-díjas; Szalay Zoltán: Magyarpalatka és környéke táncaina...

Advertisement