__MAIN_TEXT__

Page 14

Bankó András: Esztendőnyi tapasztalat - Lehet, hogy többről van szó? Hozzávetőleg egy éve nyílt meg a Portéka nevű „táncházi szakbolt”, vezetője, Boros Miklós számolt be az üzletmenetről. –Kik vásárolnak nálad? – A szegények s a még szegényebbek. Azt lehet mondani, ha bejön húsz érdeklődő, tizenkilenc csak nézelődik. Még azt vettem észre, hogy zenész csak zenei tárgyú árukat keres, kézműves nem foglalkozik a táncos területtel, s viszont. Én nem képzeltem, hogy fiatalok között is létezhet ilyen „csőlátás”. Másik gond az, ami egy táncfesztiválon történt. Leszerepelt az egyik csoport, aztán ment a vásárosokhoz barbibabát meg dzsiájdzsóbácsit venni. Akkor mennyire lehet hiteles a tánca? Ha ez nem egy teljes világlátás alapján áll, ha ez nem társul a picit más életmóddal... Nem azt mondom, hogy matyó pizsamában kell aludni, de még színpadon is mintha szégyellnék az előadók a viseletet hordani – tisztelet a kivételnek. El tudnám képzelni, hogy a táncház szerelmesei főleg régi néprajzi fotókat bemutató, vagy a jelen paraszti valóságát ihletetten ábrázoló képeslapokat küldözgessenek egymásnak; például Kása Béla fotóira gondolok. – Kínálatodban megannyi könyv s témába vágó kiadvány is megtalálható. – Legalább ötven különféle néprajzi és népzenei könyvből lehet választani, ám úgy néz ki, a táncházba járók nem nagyon olvasnak. Például Sebő könyvéből eladtam hármat, a tiédből kettőt...? Az újságot (a MAG-ot) is úgy kell rátukmálni az emberekre. – Hangszer-fronton azért csak jobb a helyzet –, az munkaeszköz?! – Kobzától a gardonig mindenfélét kínáltam, most is számtalan furulya-féle kapható, kitűnő dorombok – öt hangszerkészítővel állok kapcsolatban... Nem mondanám, hogy ebből fogok meggazdagodni. Persze nem is erre megy ki a dolog, meg lennék elégedve, ha a Trabantom üzemanyagát biztonsággal behozná a bolt. – Ha jól értem, nem csak a pénz hiánya okoz gondot, hanem elsősorban az érdeklődésé. – Igen. A paraszti hagyományban főleg a kerek világképet szokás tisztelni; tehát ennek jegyében és a természetes anyagú játékokat és ruhákat létesíteném előnyben; kazettát, könyvet s teszem azt mézeskalácsot legalább olyan gyakran vennék, mint méhviaszból készült gyertyát – ez adta az ötletet, hogy’ jó lenne egy olyan bolt, amiben mindez együtt kapható. Azzal bíztattam magamat: nem létezik, hogy ezt egy kétmilliós világváros ne tarthatná el. – És? Most be akarsz zárni? – Nem, csak könnyebbnek képzeltem a gyökér eresztést. – A külföldiek sem húznak ki a „pácból”? – A Portéka kirakatában semmi csicsa nincs, így a német ajkú vevőkör eleve kiesik. Az ázsiaiak érdeklődése talán élénkebb, mint a skandinávoké – ez számszerűen azt jelenti, hogy öt távolkeleti s két északi vevőm volt az egy év alatt. – Lehet-e mérni, hogy mi iránt van nagyobb érdeklődés; például érdemesebb karaktercipőt tartanod, mint nyers gyapjút? – Jó a készlet, mert mindenből fogy egy kicsi, de egyelőre a kiadásaim meghaladják a bevételt. – És a hanghordozók „kasztján” belül? Melyik kazetta ment el leghamarabb a közelmúlt újdonságai közül? – Hódorog András klézsei furulyás kazettája, messze megelőzve a többit. Pedig eléggé elszúrták a borítóját... Az előjelek alapján gyanítom, hogy hasonlóan sikeres lesz az Egyszólam második kazettája is. – Akkor most hosszú vagy rövid idő az az egy esztendő? –Így végigcsinálni hosszú volt, de az üzleti életben ez még nem túl komoly múlt; nem szabad türelmetlennek lenni.

14

Kép: (A Portéka bolt emblémája)

Szamosújvári krónika Ha Erdélyben jártok, Szék vagy Mezőség felé visz utatok, álljatok meg egy pár órára Szamosújvárt is! Nézzetek be a táncházba, amit a helybeli Téka Alapítvány Művelődési Központjában rendezünk minden pénteken este! Biztosan nem bánjátok meg, mert egy olyan kisközösséget ismertek meg, amely a néptánc által teremt ünnepet ebben a kisvárosban. 1995-96-ban a negyedik teljes táncház-évadot szervezzük. Kezdetben nagyon kevesen jöttek, ugyanis Szamosújvárt a táncházmozgalomnak nem volt semmilyen hagyománya 1990 előtt. Viszont a város magyar lakosságának nagy része a környező, még élő néphagyományokkal rendelkező falvakból származik. Ha a betelepülő szülők, nagyszülők szabadulni próbáltak mindattól, ami falusi mivoltukra emlékeztetné őket, a mai gyerekek, fiatalok most már tudatosan keresik mindazt, ami még élő néptánc, népdal, néphagyomány. Közben ugyanis, pár év sokszor reménytelennek tűnő munkája után sikerült igazi tömegmozgalommá tenni ebben a kisvárosban a táncházat. Jelenleg több mint háromszáz gyerek, fiatal jár néptánc oktatásra, táncházba. A gyerekek oktatását első osztálytól kezdjük, hetente egy órát foglalkozunk mindegyik osztállyal. Ez, a nagy táncházzal együtt, több mint húsz órát jelent. Ugyanakkor megpróbáljuk tevékenységünk határait is kibővíteni. Az általunk létrehozott Téka Alapítványon keresztül több mezőségi faluban indítottunk táncházat (Ördöngösfüzesen, Bonchidán). Ezeken a helyeken lehetőleg a már feledésbe merülő táncokat próbáljuk újra tanítani, megszerettetni a fiatalokkal, mindeddig úgy tűnik, sikeresen. Egy másik fontos eredményünk, hogy tudomásunk szerint Erdélyben egyedül szervezünk román táncházat, román gyerekeknek. Félve kezdtünk neki, féltünk az esetleges belemagyarázástól, mindkét oldalról. A harmadik héten már majdnem hatvan gyerek jött és egyelőre semmi jelét nem mutatják annak, hogy zavarná őket a magyar művelődési központ, a magyar oktatók. Reméljük, felnőttként is másként fognak hozzánk viszonyulni. Tevékenységeinket úgy tervezzük; hogy hosszú távon, emberekben térüljön meg a befektetett munka. Előnyünk, hogy saját termünk van, oktatóink mind képzettebbek, hatalmas hátrányunk a saját zenekar hiánya. Ezt úgy próbáljuk kiküszöbölni, hogy lehetőségeink szerint zenekarokat hívunk meg. Ilyen meghívott zenekarral tart előadásokat a Kaláka elnevezésű néptánc együttesünk is. Eddig több bel- és külföldi fellépésünk is volt, díjakat is hoztunk, de mindenhol táncosaink őszinte öröme, hangulata ragadta meg a közönséget. Reméljük, a nyár folyamán sikerül rendbe tenni központunkat, így bármikor olcsó szállást és ellátást tudunk biztosítani számotokra, ha erre hoz utatok. Tehát, szívesen várunk Szamosújvárt! Címünk: Fundatia TEKA, Gherla 3475, Str. Mihai Viteazul 39.

Fehér Anikó: Népzenei magazin a Duna Televízióban Van-e elég népzene, néptánc – megfelelő színvonalon – a médiákban? A kérdés egyidős a tömegkommukációs eszközök megszületésével. Ami van – csak arról lehet vitázni! A perpatvar helyett örömmel jelentjük be: a Duna Televízió új sorozatot indít – a foIkMAGazin olvasó közönségének érdeklődésére számot tartó témában –”Pentaton” – Népzenei Körkép címmel. Első adásunk éppen húsvét vasárnapjára, a Táncháztalálkozó ünnepére esik. Ennyi a jóból – talán már sok is! Ezentúl négy hetenként (tehát

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1996/1  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Kallós Zoltán 70 éves; Novák Ferenc: Hagyományaink; Tálalóba tálalható; Banner Zoltán: Szobrász nép – népi szob...

folkMAGazin 1996/1  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Kallós Zoltán 70 éves; Novák Ferenc: Hagyományaink; Tálalóba tálalható; Banner Zoltán: Szobrász nép – népi szob...

Advertisement