Page 7

A két brácsás közül az idősebb Vintilla Marci bácsival is sokat muzsikált. Még ma délelőtt is tanultam tőle Marci bácsinak egy kurázsiját. Itt mutatták magnóról, s akkor elővettem a brácsást. Bizony tudom – mondta. Na üljön csak ide János bácsi! És tíz perc alatt megtanultam. Mert ő játszik egy kicsit a prímen is, nem tisztán, de nekem elég, ha csak egy kicsit bólint belőle, azt én megfogom. Így próbálom éreztetni, megörökíteni, megmarasztalni, továbbítani ezt a zenét. Mert van az életben egy kérdés: Születtél? Állj meg a talpadon, tartsd meg az erőt, légy ember. Ne légy hamis, ne légy csaló, légy igazságos. Amibe születtél, abba halj meg. Ezeket élem által én. Az ujjrendekre magától jött rá Marci bácsi még annak idején? Igen. A hegedűtechnikát persze a cigányoktól fogtam el, de lopásból, nem hogy tanítottak. Mert a cigányban van egy hatalmas nagy féltékenység, mint bármelyik mester, ő sem akarja eladni a mesterségét, mert ha lesz egy másik mellette, neki nem jut annyi. Én a háttérben figyeltem, a hegedűt csak otthon vettem elő. Meghallgattam másik zenészeket is, nem csak a miénkeket. Vannak Szoporban nagyon kitűnők, kik csak román zenét folytatnak. De nekem fontos volt, hogy hol játszik a hegedűn és hogyan játszik. Hol jön a tiszta hang, hogy adja meg a díszítéseket, mert azokat aztán én rakom más helyre is. A ruha akár fekete, akár szürke, csak kell rá varrás. Így van ez a zenében is. Csak szovátit játszik? Igen. Nem megyek a környéken sehová. A szamosújvári Káplár Feri megkért néhány éve, s elfogadtam tőle a lakodalmat. Elmentem a zenekarral Szamosújvárra, a tiszteletes úr helyettesített a

templomban. Ismerem az egész zenét Romániából. Román zenét is úgy játszom, mint magyar zenét, s románul is énekelek, mint magyarul. A románok csodálkoznak, hogy az övéké nem tudja így megcsinálni. Az esküvőkre nálunk sokszor meghívnak románokat is, a szomszédot, vagy tavaszon az egyik szomszédom – aki alelnök a faluban – fogadott fel, s a községházán az emberek javarésze román, kik közül sokat meghívott. Ezért románt is kellett játszanom. A románoknak román, a magyaroknak magyar zenét húztam. A román egyébként színesebb, mint a magyar, azért színeztem ki a magyar zenét, hogy ne előzzenek meg. Ezért is voltam sújtva. Jöttek hozzám Londonból is filmezni, elmagyaráztam a sorsomat, de nemcsak én, a mellettem ülők is sírtak. Kallós Zoltán nevét többször említette... ‘57-ben ismert meg engemet, már az akkortájt kiadott Balladák könyvében is szerepelek. Én a népi zenének vagyok az embere, bár most már szándékom, hogy lemondok róla. Tavaszon csináltam egy körutat –Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Ukrajna. Olyan helyzetek voltak, hogy 16-20 órát álltunk a határon az átkeléssel. Olyan érzelem, nehézség, undor jött rám! Szükséges ezt nekem, öreg ember létemre? Nem vagyok erre rászorulva, e nélkül is meg tudok élni. Még a hegedűt is eladom, hogy ne legyen többet bajom vele. Ide könnyű kéz kell, nyugalom, mert ha zavaros az élet, az agy kapcsolódik ki. Ahogy az ember az ötven évet meghaladja, jön a feledékenység. A kántorságot esetleg még egy évig folytatom. Elfáradtam, már nem bírom. Sokféle munkával foglalkozom, s azt mondom, hogy a világon a legnehezebb a zene tere.

Fügedi János: Mezőségi román táncrend Néptáncgyűjtések Mezőségen

Folklórkutatások Intézetének munkatársa. Magyarországról a gyűjtésen én vettem részt. A terepmunka előkészítője és fő helybeli szervezője Zamfir Dejeu, a kolozsvári Folklórarchívum kutatója volt. Neki köszönhető, hogy a rendkívül gazdag, hét vagy nyolc táncból álló mezőségi román táncrend teljes ciklusait több helyszínen is sikerült rögzíteni. A falvakban töltött hat nap alatt hat gyűjtést szervezett, kb. nyolcvan táncosról megközelítőleg kétórányi film- és hat-hét órányi videofelvétel készült. Az első két gyűjtési alkalmon, Berkenyesen és Magyarfrátán helybeli zenekar kísérte a táncokat, majd az összes többi esetben a mezőszopori cigánybanda muzsikált. Mind felállásuk (a gyűjtések során két hegedűs, egy brácsás és egy bőgős játszott), mind játékmódjuk és zenéjük minősége nagyon hasonló a palatkai zenekaréhoz. Román népzenei körökben ugyanúgy ismertek és elismertek, mint a palatkaiak nálunk, megjelent már lemezük, sőt legutóbb CD-jük is. Az első négy napon falvanként vettük fel a táncokat, egyegy ciklust többször is. Mivel a táncokat mi szerveztük, szakszóval „megrendezett táncalkalmakat” rögzítettünk, kérhettük, hogy egyszerre csak két-három pár táncoljon végig egy-egy ciklust. Így tudtuk biztosítani azt, hogy a tánc valamennyi technikai részlete megfigyelhető és a későbbiekben pontosan lejegyezhető lehessen. Az improvizációs gyakorlat felmérésére esetenként kértük a szóló vagy csoportos formában előadott férfitáncok megismétlését. A gyűjtés ötödik napjára szervezőnk, Domnul Dejeu

A néptánckutatók és táncantropológusok között világszerte ismert román etnokoreológus, Anca Giurchescu lassan sajátos hagyományt teremt a tradicionális néptánc kutatásában. Az 1993-as és 1994-es Olt és Arges megyei Calus-gyűjtést követően idén augusztusban harmadszor hívta össze közös terepmunkára a Nemzetközi Népzenei Tanács (ICTM) Tánckutató Csoportját. Helyszínül most az erdélyi Mezőség négy, túlnyomórészt románok (egy falu esetében cigányok) lakta faluját választotta, Berkenyest, Magyarfrátát, Mezőszoport és Nagycsánt. Hasonlóan az előző alkalmakhoz, a tánchagyomány sokoldalú rögzítése mellett (mint film, videó, fotó, hangfelvétel, interjúk) az egyik fő célnak most is a különböző gyűjtési módszerek, az eltérő megközelítések összehasonlítását és eredményeinek összevetését tűzte ki. Meghívására öt országból tizenkét kutató érkezett, köztük Dr. Marianne Bröcker, a Bamberg Egyetem (Németország) Népzenei Tanszékének vezetője; Janice Cardaro, M.A., etnográfus, jelenleg Fulbright ösztöndíjas az MTA Zenetudományi Intézetében; Helene Ericksen hivatásos táncos és táncoktató; Corina Iosif, a bukaresti Parasztmúzeum munkatársa; Könczei Csilla, a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem tanársegéde; Colin Quigley Ph. D., a Los Angeles-i California Egyetem (UCLA) Táncetnológia Tanszékének tanára; valamint Owe Ronström, a Stockholmi Egyetem Etnológia Tanszékének tanára és a

folkMAGazin

7

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1995/3  

A TARTALOMBÓL: Bankó András: Leg-leg-leg: esetleg; Berán István: Közös buli; Kóka Rozália: „Nem kell a mostaniaknak mese...”; K. Tóth László...

folkMAGazin 1995/3  

A TARTALOMBÓL: Bankó András: Leg-leg-leg: esetleg; Berán István: Közös buli; Kóka Rozália: „Nem kell a mostaniaknak mese...”; K. Tóth László...

Advertisement