__MAIN_TEXT__

Page 11

Bankó András: Aki mer... Hagyomány és minőség Tabáni népzene – magyarul ily egyszerű az elnevezés. Külföldiül már bonyolultabb: International Borsodi Folk Music – amiből nem az következik, hogy a „tabáni” szó angol helyességgel „borsodi” !enne, hanem az a sörgyártó cég népszerűsíttetik ekképpen, amely mert támogatni egy ilyen „mezei” eseményt. (A megrendezéshez hozzájárult még a Soros Alapítvány; házigazdaként a Muzsikás együttes, védnökként Katona Tamás polgármester lépett színre.) A tavaly még csak egy délutánnyi találkozó idén két napos fesztivállá bővült. „Függöny!” Először ennek hátteréről kérdeztem a rendezésből oroszlánrészt vállaló – Markó Arankát (Bp. I. ker. Műv. Ház): – Ennyit számít egy tőkeerős szponzor? Hogyne, és az előző évi siker is rásegített. Idén nyugodtabban készülhettünk, erőteljesebb propagandát indíthattunk, ráadásul úgy kötöttük a szerződést fő támogatónkkal, hogy további két évre is előre gondolkodhatunk. Ám nemcsak ilyen mennyiségi mutatókban érzékelhető a pénzügyi biztonság, hanem a minőségben is; tényleg világklasszisokat hívhattunk el. – A tavalyi eseményről szóló BBC-tudósítás elárulta, a Taraf de Haidouks együttest már ‘94-ben meg akartátok hívni... – Igen, szerepelt a zenekar a terveinkben, de csak idén válhatott valóra a föllépés – most sem izgalommentesen. A menedzser eleinte hallani sem akarta tabáni szereplésről. A csoport kifáradt két hónapos európai turnéja végére, végül mégis kötélnek állt. Szombat este (az első napon – B.A.) még Veronában játszottak, úgy estek be ide vasárnap, s akkor hirtelen még bőgőt, cimbalmot kellett szereznünk nekik – no meg némi házipálinkát. Így tehettük kölcsönösen emlékezetessé a találkozást. – Hogyhogy ennyire biztos érzékkel sikerült válogatni a folk nemzetközi kínálatából? – Ebben a tánc- és zenei szerkesztők szakértelmére hagyatkoztam. Évek óta együtt dolgozom Farkas Zoltán koreográfussal (pl.: 17 est a Karmelita udvarban, Budapest Búcsú ‘92, ‘93 stb.) s úgy éreztük, Éri Péter nemzetközi zenei áttekintése nélkülözhetetlen a rangos mezőny összeállításában. Szélrózsa Mindenfelől érkeztek előadók. Délről a hetvennégy éves szerb dudás, Rade Maksimovic szólaltatta meg százéves hangszerét, s jött egy négy tagú macedón zenekar is. Délkeletről a világhírű Trio Bulgarka kápráztatta el a hallgatóságot, majd – szintén Bulgáriából – a harmincnégy éves Theodosii Spassov kavalos forrósította át a légkört. Romániából jöttek a legtöbben, hisz a Tarafon kívül a magyarbecsi, a szászcsávási, a magyarpalatkai banda érkezett Erdélyből, sőt jött egy máramarosi zenekar északkelet felől. Nyugatról Andy Irvine ír pengetőst hozta a repülő s – a hallgatók közül – Joe Boyd-ot, a Rykodisc lemeztársaság „folk-ügyi főbiztosát”. Neki egyébként nincs rossz szimata, még Hannibal-kiadós korában jelentette meg a Trio Bulgarka, Sebestyén Márta, a Muzsikás, a Vujicsics lemezeit: csakis piacképes, mára világhírbe hozható előadókkal dolgozik... A széles közép-európai mezőny nem lehet véletlen a Hannibal-Rykodisc korongjain s a tabáni színpadon sem! Manapság a Hannibalt magába olvasztó Rykodisc az egyik legjobb worldmusic kiadó, az International Borsodi meg a legmerészebb fesztivál: szervezői egyformán tudatában vannak annak, hogy Közép-Európa mily gazdag népzenei hagyományokban. Rétegek A Taraf de Haidouks hangszereseinek fölállását talán még az se tudná elismételni, aki csak erre figyelt. Az énekes nyilván feledhetetlen a szétálló két fogával s hihetetlen hangterjedelmével. Volt két prímás; a fiatalabb fordítva is játszott a hegedűn (a hangolókulcsos részt szorította álla alá, a rezgőtest állt kifelé), az idősebb meg vonó nélkül: egy gyantás lószőrt vetett át a vastaghúron s – mint köcsögdudát szokás – az érdes felületen húzgálva két ujját, dallamot is meg tudott szólaltatni. Ezzel a preparált hegedűvel kísérte ama balladáját, amely a Kárpátok Géniuszának halálát mesézte el (egy strófát azért Elena is megérdemelt volna!)... S hogy ez egy újstílusú izé, vagy folklorizálódott bigyó volt-e inkább, azt vitassák meg a tudósok – mindenesetre e kuriózum alapozta meg az együttes világhírét.

Éri Pétert arról faggattam, milyen szempontok szerint választották ki az előadókat, fontos volt-e az eredeti, autentikus játékmód? – Természetes, hogy a legjobbakat szerettük volna elhívni, közülük is azokat, akik híven őrzik a tradíciókat. – Csakhogy más a „népzene” a mi fogalmaink szerint és más az íreké, a bolgároké, a románoké szerint. – Tény, hogy Bulgáriában kifejezetten népzene-szerzők írják az egyes darabokat, vagy a szólamokat s ha egy ír polgár kitalál egy dallamot, az is lehet még népzene, ott annyira erős a hagyomány. Ez a hitelességet nem érinti. – Hallottam olyan véleményt, hogy a macedón zenekart, a „skopjei Stúdió 11-et” simán lemuzsikálta a Zsarátnok. – Nem helyes ilyen versenyszerűen fölfogni ezt. A macedónok műsora is megállta a helyét, ott is sokféle zene létezik egymás mellett. Theodosii Spassov szintén fölvillantott néhány réteget zenei világából, amikor Yanka Rupkinát kísérte, vagy amikor saját számait játszotta. (Mesélik, jelenleg Ennio Morricone fölkérésére dolgozik egy filmzenén. B.A.) Farkas Zoltán szempontjai közt is kitüntetett helyen áll a minőség, a hitelesség. A táncegyüttesek közül a rimóciak föllépése azért volt fontos a számára, mert kiderült, miként adják át a palóc hagyományokat az öregebbek a fiataloknak. A tápiószecsőiek népdalcsokra esetében a megszólalás élményszerűsége volt mérvadó. – Így sem valósulhatott meg minden ötlet... – Rade Maksimovic szereplése kapcsán fölvetődött, hogy esetleg dudás találkozót szervezzünk, folytatta Éri Péter –, de ütközött volna az Egyszólam táborával, s Juhász Zoltán meg Sáringer Kálmán nélkül ennek sok értelme nem lett volna. Persze a későbbiekben még sor kerülhet erre is. Mottó Valójában a mi fogalmaink szerinti népzene is kezd már átalakulni. Egyfelől örvendetes az, hogy a Tabánban szereplő erdélyi adatközlők mindegyike járt már stúdióban: a becsi prímás-furulyás Szántó Ferenc egy kazettát, a palatkai Kodoba Béla egy CD-t s bandájával egy dupla kazettát, a szászcsávási csoport három kazettát (s ebből egy CD-t) muzsikált tele a húros hangszerekkel. Ez utóbbi zenekarról viszont Szánthó Zoltán azt mesélte: otthon, a Kis-Küküllő mentén nem ebben a fölállásban játszik. Újabban szaxofon, harmonika, sok esetben elektromos orgona, basszusgitár „villanyozza föl” a hangzást. Erdély-szerte általános ez a „modernizáló” hajlam, tette hozzá, hagyományos zenét talán már csak a gyimesekben játszanak. Annál fontosabb, hogy itt a Tabánban ha nem is az eredeti, de a rekonstruált formában szól: akár román, akár cigány, akár magyar a dallam. A bartóki gondolat lényege ez, az igényes zene népeket köt össze – bárhol a világon. Itt érdemes visszatérni arra, amiről Farkas Zoltán beszélt: sok fesztivál azon csúszik el, hogy ugyan rendkívüli előadókat sorakoztat föl, de a műsorszámok esetlegesek s így egyenetlen a színvonal. A tabáni találkozón szinte mindenki konkrét műsorrész-megjelölés, de legalább körvonalazott elképzelés alapján mutathatta be tehetsége legjavát, ezért illett hozzá a „Hagyomány és minőség” mottó. Kulisszatitkok A várható időjárás szempontjából kedvezőbb a nyári fesztivál, mint az őszi, ugyanakkor – s épp ezért – gyakoribbak az időpont-ütközések. Nemcsak a noszvaji Egyszólam-tábort, de a londoni WOMAD-fesztivált is a Tabáni Népzenével egyidőben rendezték. A szervezési nehézségekről s a jövő évi tervekről Markó Aranka számolt be. – Elviselhető konkurencia a brit főváros? – Meg kellett osztani az erőket: a Muzsikás együttes, mint az esemény házigazdája, lemondta csatornán túli föllépését; Sebestyén Márta és a Vujicsics együttes utazott ki. Szerettük volna, ha egy szárd kórus, a Tenores di Bitti is ellátogat hozzánk, azonban Peter Gabriel meghívásának eleget téve a szigetországi rendezvényen szerepelt a csoport. Remélhetőleg jövőre már a tabáni közönség tapsolhat nekik. – ‘96-ban a honfoglalás millecentenáriuma kapcsán várható-e valami zenei ritkaság itt a fesztiválon? – Egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy mély merítéssel válogatunk majd a rokon népek zenéiből; belső-ázsiai előadókat is szeretnénk meghívni. A többi jobb, ha tényleg kulisszatitok marad, nehogy ötleteket adjunk a londoniaknak.

folkMAGazin

11

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1995/3  

A TARTALOMBÓL: Bankó András: Leg-leg-leg: esetleg; Berán István: Közös buli; Kóka Rozália: „Nem kell a mostaniaknak mese...”; K. Tóth László...

folkMAGazin 1995/3  

A TARTALOMBÓL: Bankó András: Leg-leg-leg: esetleg; Berán István: Közös buli; Kóka Rozália: „Nem kell a mostaniaknak mese...”; K. Tóth László...

Advertisement