Page 32

Juhász Katalin: Nagypénteki mosakodás

A vizet – mint nélkülözhetetlen életelemet – értékelése, tisztelete bizonyos körülmények esetén életvízzé alakíthatja, amely ifjúi erőt kölcsönöz az embernek, katartikus hatásával megtisztít a bajtól, betegségektől. Bizonyos időpontokban a víz különlegesebb erővel bír, mint máskor: ilyen főként a téli napforduló és a tavasz kezdetének ideje, de lehet az e körüli napok bármelyike. A megújulást célzó tavaszi fürdés, mosakodás, tisztálkodás az évkezdet ősi, kultikus hagyományaihoz tartozik. Régiségére, szívósságára jellemző, hogy behatolt a középkor hazai liturgikus szokásrendjébe is, mert a Teremtés, másfelől a Jelenések könyve szakrális értelmezést, utólagos igazolást adott neki. A tavasz kezdetén a megújuló természet ereje van jelen az eső-, hó- és folyóvízben, s ezekről érintkezés útján emberre, állatra is átvihető. Így lesz a tavaszi fürdés a felszabadulás és új erő forrása. A tavaszi kúrában összeszövődve találjuk az érintkezési mágián alapuló és katartikus (tisztító) varázsműveletek példáit. A mezőföldi (Fejér megye) Abán legjelentősebb ezek közül a nagypénteki hajnali mosakodás szótalan vízben. A lányok nagypéntek éjjelén, hajnalán csapatostul mentek a kanálisra mosakodni, hogy szépek, egészségesek legyenek. Volt, aki hazavitte a vizet, s otthon mosakodott. Útközben nem volt szabad egy szót sem szólni, mert akkor nem érvényes a víz. A hazavitt szótalan vízbe némelyek piros almát is tettek a hatás fokozására. Akik nagyon meszsze laktak a kanálistól, azok a hajnali mosakodást kútnál, vályúnál vagy a harmatban végezték. Egy idős abai asszony szavaival a következőképpen zajlott a hajnali mosakodás: „Népi szokás vót. Hobibul megcsinálták a fiatalok, úgy tessék ezt elképzelni. Tiszta hobibul megcsináltuk mi is. Hadd meséljek el erre egyet! Ez harmincöt-harminchatba vót. Mikor gyütt a húsvét. Na, vótunk akkor ott négyen, úgy mondva, mint akkor mondtuk, cselédasszonyok. Aztá’ akkor má’ este megbeszéltük, hogy kimegyünk szótalan vízér’, mer a kanális nem messzi vót hozzánk. Mentünk. De,

Szabó Zoltán fotóján Arany Lajosné Berki Julianna (1910)

hogy nem szólunk egymásnak, hanem csak zörgetünk be az ablakon, aztá’ mindenki felöltözik, aztá’ fogjuk a vödröt, megyünk. Hajnalba, napkelet előtt. Mondom, ez csak hobi! Ez nem kötelező semmikor se! Aztá’ kimentünk. A vödröt fogtuk. Na, amint mentünk, én lettem a hátúsó. Most az Évának az apja, ugye avvót a mi uraságunk, ammeg má’ gyütt fő, hozta ja vizet! (nevet) Hogy senki meg ne előzze, ő legyen az első. Mer’ akkor a leányai má’ elkezdtek nagyleányok lenni. Aztán hát az aptyuk is olyan hobis vót, mint mi (nevet), kiment szótalan vízér, hogy abba mosdjanak meg, mert majd frissek lesznek. Nahát, most aztán meglepődve mentünk, hogy gyün az uraság, dehát ne szóljunk, mer’ akkor má’ nem érvényes a víz! (nevet) Azok elmentek mellette, de engem nagyon fogott a nevetés, hogy, namost hát hogy vége a cécónak. Osztón micsinátam? Az uraság gyütt mellettem, én meg... a vödör a kezembe, hát mindegy, „hobi az egész” – gondútam én magamba –, hátúról seggbe vágtam a vödörrel! (nevetés) Ammeg azt felelte rá, hogy – „Te, kajla!” – Én meg nagyot nevetve mentem a többi után. Aztán amikor odaértem, a többi má’ merítette a vizet, én is merítettem, aztán amind így hajóval (hajolval) vótak, végigöntöttem üket. „Netek – mondom –, tik má nem koszosodtok meg, me’ meg lettetek öntve!” Ezzel aztán vége lett a bolondságnak, mer’ má’ erontottuk az összeset. Osztó’ akkor engem az asszonyok szidtak, meg mondtak tarkát-barkát, amint oankor szokás. (Mért kellett mosakodni?) Mondom, hogy hobi! Hát azt mondtuk, hogy szépek legyünk. Tulajdonképpen, ha eztet az ősi szokásból odavesszük, akkor ez csupán azért van, ha egy kicsit is ismerik a Biblia történetit, úgy, mikor a Jézus a Jordán folyóba megkörösztőködött. Merittőztek – úgy írja a Biblia. Nohát ez most annak a lefolyásábul vót népi szokás. Hát ezér’ mondom, hogy mikor Jézust megkörösztőte Keresztelő János a Jordán vízibe, akkor ott sokan megmerittőztek. Hát osztán, hogy szentek legyenek, vagy jólelkűek legyenek, vagy ehhö hasonló. De máma má nincsen ez a szokás. Mosmá’ elmegyünk a diszkóba, osztón ott elhúzassuk a hejehuját, osztán megvan.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1995/1  

A TARTALOMBÓL: Pesovár Ernő: Antológia ’94; Foltin Jolán: Tóth Ferenc; Sólyom Ferenc: Csángó lett a szüvem; Bankó András: Életillanások; Kis...

folkMAGazin 1995/1  

A TARTALOMBÓL: Pesovár Ernő: Antológia ’94; Foltin Jolán: Tóth Ferenc; Sólyom Ferenc: Csángó lett a szüvem; Bankó András: Életillanások; Kis...

Advertisement