Page 3

Pesovár Ernő: Antológia ’94 Változatlanul nagy érdeklődés jegyében és meghitt légkörben került sor az elmúlt év eredményeiből ízelítőt adó, szokásos bemutató sorozatra Újév köszöntő címen. Két alkalommal – a Néptánc- és Gyermektáncantológián – volt telt ház az Erkel színházban, az Almássy téri Szabadidőközpontban pedig a hagyományőrző együttesek színpompás „Kalákatánca” vonzotta és aktivizálta a közönséget ugyanúgy, mint az ezt követő néptáncosok bálja. A bemutatók meghitt és izzó légkörét elsősorban a néptáncot kedvelő ifjúság teremtette meg élményt váró és azt önfeledten fogadó hangulatával, de nagymértékben hozzájárult ehhez az atmoszférához, hogy korábbi rideg helyszínek után ismét a műfajhoz méltó, színházi körülmények között került sor a rendezvényekre. A néptáncegyüttesek a már természetesnek tartott, kiérlelt tánckészséggel és kiegyenlített színvonalon tettek eleget egyik vállalt kötelezettségüknek, hogy tánchagyományunk múltat idéző emlékei a napjaink esztétikai normáinak megfelelő hangvétellel legyenek jelen kulturális életünkben, hogy az elmúlt két és fél évtizedben kiművelt korszerű folklórizmus jegyében éltessék tovább e nemes veretű tradíciót. A hagyomány értelmezésének árnyalatairól azonban elsősorban a mértéktartóbb vagy lendületesebb megfogalmazás és előadásmód tanúskodott, de néhány esetben felvillant a megszokott és biztonságot adó szemléleten túllépő, a tradíciót invenciózusabban újraalkotó szándék is. Ilyen törekvés jellemezte Hájasné Nagy Anikónak a hagyományban megragadható törvényszerűségek alapján nagy ívűre komponált Domaházi karéjozóját, ilyen élményt nyújtott Rácz Attila: Silladri című műve, mely e tánctípus eddigi legmarkánsabb Tóth Ferenc (Foltin Jolán köszöntője, elhangzott 1995. március 5-én a Művész Színházban) Kedves Barátaim! Engedjék meg, hogy barátként üdvözöljem Önöket, akik összegyűltek ezen a szép ünnepen. Mindnyájunkat a szeretet hozott ide: gyerekeink és a tánc szeretete, és egy másik, nagyon is személyre szóló szeretet. Kollégánkról, barátunkról, mesterünkről, Tóth Ferencről van szó, akiről aligha tudok elfogultság nélkül beszélni. Nehéz is egy rövid köszöntőben elemezni azt a varázslatot, melyet az Ő világa, személyisége jelent mindazoknak, akikkel tanítóként, táncpedagógusként, munkatársként találkozhatott eddigi pályáján. Tóth Ferenc igazi néptanító, hiszen nemcsak betűvetésre tanította azt a sok száz gyereket, aki mind az ő első osztályaiban tanult Kalocsán az eltelt négy évtized alatt. Virágos kertet ültetett játékokból, dalokból, táncokból, és ez a kert hasonlóan a kalocsai folyondáros motívumokhoz, nőttönnőtt, s virágait Feri mind a gyerekeknek adta. E műsorban is látható, hogy milyen sokunknak.

megfogalmazása, s méltán sorolhatjuk az ilyen jellegű koreográfiák közé Zsuráfszki Zoltán: Vajdaszentiványi bál című alkotását, melyben harmonikus egységet alkotott a koncentrált megfogalmazás és a sodró előadás. Megnyugtató jelen és biztató jövő képe rajzolódott elénk a gyermektánc antológián, különösen azoknak a friss szemléletű, játékot, zenét, táncot, éneket, szöveget egységbe fogó műsorszámoknak alapján, melyeknek önfeledt előadását megkapó egyéniségek és alakítások tették emlékezetessé. Úgy tűnik, hogy Kodály elsikkasztott nagy álma e gyermekcsoportok munkájában mégis megvalósul, biztosítva a felnövekvő generációnak azt a rétegét, mely fogékony marad a tradíció iránt. A hagyomány iránti elkötelezettségről, ennek átvételéről és tovább éltetéséről tett tanúbizonyságot a népi együttesek kalákatánca is. Vonzó megjelenésük mellett érzékelhető volt az együttesekből sugárzó, közösséget teremtő erő. Teljesebbé tette volna a művészi élményt, ha sajátos műfajuknak megfelelően, szokáskeretben mutatják be dalaikat, táncaikat, ha a rítusok távlatot nyitó, az élet ünnepi pillanatait felidéző szertartások hangulata is átszövi e családias légkörű találkozót. Az elmondottakon túl figyelmeztető tanulsággal szolgál a bemutatókon részt vevő együttesek számbavétele. Ilyen figyelmeztetés, hogy a táncegyüttesek bemutatója olyan területi aránytalanságról tanúskodik, ami talán több mint szervezési probléma. Az együttesek fele a Dunántúlt képviselte a négy alföldi, egy felföldi és két budapesti együttessel szemben. Nem véletlen az sem, hogy a hagyományőrző együttesek között a Dél-Duna-mentiek voltak túlsúlyban. Ezzel szemben a gyermek együttesek nagyon jól behálózták az országot, s műsoruk volt az egyetlen, melyen a határainkon túli magyarság is képviseltette magát. Kedves Kalocsaiak! Tóth Feri „bácsi” ma már nemcsak a kalocsaiaké, hanem túlzás nélkül állíthatjuk, az egész világé. Élete, példa a szülőföld szeretetére is. Hogyan lehet ragaszkodni egy tájhoz, annak népéhez, megismerni és tisztelni kultúráját! Pedig ő maga nem is kalocsai születésű, fiatal tanítóként került oda, de ki merné ma már állítani, hogy nem igazi kalocsai? S a táj hírét, nevét elvitte a nagyvilágba is. Végül is mi a titka Tóth Ferinek? Valószínűleg a boldogság! Mert aki ennyit adhatott, az csak boldog ember lehet. Játékait, táncait szerte az országban ismerik, szeretik. Humorából, mosolyából, emberségéből mindenkinek jut közelében. Nekünk is, akik az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesületben együtt dolgozhatunk vele. Egyesületünk nemrégiben alapított „Örökség” díját is ő vehette át elsőnek. E délelőttön egy kis összegzést láthatnak eddigi pályájáról, persze korántsem a teljesség igényével, hiszen több műsor is kitelne e gazdagságból! Nézzék hát szeretettel a szép műveket, a sok mosolygó gyereket, fiatalt, s persze nem utolsósorban az időseket, akiktől oly sok szépet láthatunk, tanulhatunk az ezer virágú Kalocsa népművészetéből! Fotó: Kökény Richárd

folkMAGazin

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1995/1  

A TARTALOMBÓL: Pesovár Ernő: Antológia ’94; Foltin Jolán: Tóth Ferenc; Sólyom Ferenc: Csángó lett a szüvem; Bankó András: Életillanások; Kis...

folkMAGazin 1995/1  

A TARTALOMBÓL: Pesovár Ernő: Antológia ’94; Foltin Jolán: Tóth Ferenc; Sólyom Ferenc: Csángó lett a szüvem; Bankó András: Életillanások; Kis...

Advertisement