Page 8

Bankó András: Dalok – szám(ki)vetésből Kobzos-összegzés Régizenét művelni bajosabb, mint népzenét. Míg az utóbbinál a lejegyzések pontossága általában ellenőrizhető a hangzóanyagról, s a megszólaltatás helyszíni tapasztalatokkal is alámankózható, addig a XVII-XVIII. század előtti műzenei darabok kottaemlékei csak elnagyoltan utalnak a ritmussajátosságokra, díszítésekre – Jánosi András vélekedése szerint az akkor élő, általánosan ismert zenei gyakorlat fölöslegessé tette ennek részletezését, rögzítését – ma már nehéz újra fölépíteni a hiteles hangzásképet. Fejtörést okozhat a hangszerhasználat is; szükséges-e a korhű zeneeszköz, vagy a maival helyettesíthető, jó-e lant helyett a gitár, viola da gamba helyett a hegedű...? Nagyjából ezek az „aggságok” magyarázzák, hogy régizenéből repertoárt válogatni csak annyian indulnak, mint számkivetettségbe – még a becses kincs se kecsegtet kárpótlással. Leghamarabb talán azoknak sikerül az elszánás, akik fél szemüket a népzenén tartják, hisz azután, hogy a világi zene elkülönült az egyházi irányzatoktól, az udvari és paraszti muzsika még élénk kölcsönhatásban maradt. Kobzos Kiss Tamás azok közé tartozik, akik nem csupán a fél szemüket tartják a népzenén, hanem – így pontosabb a kép – egyik szeme a folkon, másik a régizenén. Most végre – négy elvetélt Hungarotonos lemezterv s egy szétkapkodott svájci műsoros kazetta után – elkészíthette első itthoni, önálló hanghordozóját, melynek címe: Vándorok énekei. A témák történetileg Szent Istvántól ívelnek az 1848-at követő időkig, műfajilag pedig éppúgy föllelhető a népballada és a katonakísérő, a diák- és a bordal, mint a mai értelemben vett protest-song előfutára (Jövendölés az első oskoláról a Somogyban), és a „korszerű” versmegzenésítés (az előadó édesapja, Kiss Tamás költötte a Csokonai piramisa c. művet). Játszik szólóban (Balassi Kegyelmes Istenével – például – Cseh Tamás-i hangulatra emlékeztető atmoszférát teremt), de tud vérbő verbunkot (a Jánosi együttessel: Este jött a parancsolat), s meditatív, bár „rockos” közjátékkal

8

tűzdelt leheletfinom lírát (Ökrös Csabával: Molnár Anna balladája). Hangszerhasználatában különös a hegedő nevezetű, koldusok és vándorzenészek által nyűtt, egy fából faragott három húros vonós – amit időközben a hegedű kiszorított – hangzása takaros emlék a trubadúrok aranykorából. Az összeállítás egyetlen külhoni eredetű dalát török barátjától tanulta, s maga fordította le szövegét. Kíséretében egy kobaktökből készített tamburát szólaltat meg, mert hatásában ez áll legközelebb pengetőseink közül az előázsiai saz-hoz. (Ugyanerre hangszerelte Kós Károly: Attila királyról való énekét is a saját dallamával... – ezt az egyedülálló kísérletét vajon mikor örökítheti meg ?!) Mellesleg a keleti rokonságra, kapcsolatokra visszamenő zenei világ csöppet sem lóg ki a sorból; épp az összetartozás hangsúlyozásával teremt távlatokat népzenénk hihetetlen gazdagságának illő értékeléséhez, sokrétegűségének megbecsüléséhez. (S ha már idáig jutottunk, további ötletek egy eljövendő Kobzos-albumhoz: jó volna hallani tőle doromb-éneklést, ún. hömit, amikor egyszerre két hangot szólaltat meg torka a középázsiai énekesi gyakorlat szerint, érdekes lenne tekerőjátékát, vagy néhány zsoltár-interpretációját rögzíteni. Adós még a kiadói szféra – legalább! – egy Montanaroval közös anyaggal, a lantirodalom javából L. Kecskés András együttesével válogathatna, míg a Jánosi együttessel megszólaltatott ’48as dalok hiánypótlóak lehetnének az iskolai oktatásban!) Egyelőre annak is örülni kell, hogy ennyire telt. Kobzos Kiss Tamás kazettája – s a szövegmellékletet tartalmazó könyvecske – megkülönböztetett figyelmet érdemel tematikai változatossága, de zenetörténeti ismeretgazdagsága, lendületes és élvezetes életre keltése miatt is. Ezen erények meggyőzően összegzik az előadó törekvéseit – egyben visszamenőleg igazolva a fölvett művésznév létjogosultságát, hisz a koboz éppoly „számkivetett” szereplője a régizenének, mint a népzenének. A kazetta segítségével erről már azok is meggyőződhetnek, akik élőben még nem hallhatták tőle évezredeken át „vándorló” énekeit. (Kiadta a tatabányai Magyar Garabonciás Szövetség.)

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1994/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: „Finánc Zolti”; Bankó András: Ne bánd, Tabán!; Fehér Anikó: Beszélgetés Kányádi Sándorral; Bankó András: Dalo...

folkMAGazin 1994/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: „Finánc Zolti”; Bankó András: Ne bánd, Tabán!; Fehér Anikó: Beszélgetés Kányádi Sándorral; Bankó András: Dalo...

Advertisement