Page 25

Csúri Ákos: Színház és folklór Ez egy előzetes. Egy felvezetés. Egy olyan vállalkozás elé, amely tulajdonképpen irreális. Megkeresni a folklór szerepét és lehetőségeit a kortárs színházművészetekben. Mindezt természetesen előadásokkal, példákkal, koncepciókkal, ne adja Isten, interjúkkal alátámasztva. Hogy miért nehéz? Mert az egyik (jelesül: folklór) a tradíciókat ápoló, jellegéből fakadóan konzervatív jegyeket önmagán viselő művészeti alkotás, míg a másik (jelesül: színház) alapvető törekvése a konvencionálistól, a megszokottól, az előre megírttól való eltérés minél erőteljesebb hangsúlyozása kreatív művészeti eszközökkel. Azaz minden jó, amely rendszerben (!) felrúgja a tradíciókat. Mégis hol találkozik ez a két érték: a konstans és a napról napra változó? A színpadon. Ahol nincs abban semmi különös, ha Othello egy szatmári csapással rúgja ágyékon Jagot. Hogy Ophelia zempléni leánykarikázó motívumokkal szórja virágszirmait. Hogy Mercutio haidau ollókkal verekszik Tybalt-tal. És akkor ez még csak Shakespeare „modern,

BUDAPEST FŐVÁROS BARTÓK TÁNCEGYÜTTES FELVÉTELT HIRDET felnőtt és utánpótlás csoportjába fiúk és lányok részére 14 éves kortól. Cím: Budapesti Művelődési Központ 1119 Etele út 55. Tel.: 186-9444, Helbich Anna Próbák: hétfő, szerda 17.30-21.30 a II. emeleti kamarateremben

avagy alternatív” színházi adaptációja. Képzeljük csak el, amint Tiborc panasza közben vadul ritkamagyarozna, míg Bánk mindezt ördöngösfüzesi dallamok fütyörészésével hallgatná. Abszurd? De nem elképzelhetetlen. Ez a tánc. Ami csak nagyritkán van meg zene nélkül. Jól tudjuk, hogy minden zenei irányzat alapja a népzene, így aztán, ha úgy tetszik, a valamirevaló musical-ek, vagy rockoperák is a folk világából táplálkoznak. (Lásd István a király stb.) A szerkesztők arra kértek, hogy merüljek el a Színházi Intézet plakátarchívumában, és szedjem össze, mondjuk, az elmúlt tíz esztendő színházi előadásainak folkvonatkozásait. Én hülye, könnyű fejjel igent mondtam. Plakáthoz még hozzá sem jutottam, amikor már rájöttem: ez sokkal inkább teoretikus kérdés, mint gyakorlati. Így aztán, most fújhatom le a poros színiplakátokat, miközben lapról lapra új felfedezések tárulhatnak fel előttünk. Minderről a következő számban, alaposan, részletesen. De addig is: akinek esetleg eszébe jut valami, az ne restellje megírni a foIkMAGazin szerkesztőségébe, hiszen egy elég izgalmas szakmai vita kerekedhet e könnyen elvállalt témából.

PORTÉKA Új üzlet, a népi hagyomány és a természetes anyagok jegyében. Viseletek, szőttesek, néprajzi és más könyvek, kották, hangszerek, népzenei hanghordozók, játékok, szövőkeretek, gyöngy, gyapjú, bőr, kerámiák, mézeskalács, fafaragások, és még sok más. Boros Miklós 1055 Budapest, Szent István krt. 23. Telefon: 1553-027 Nyitva: 10-18 óra. Szombat: 10-13 óra.

Hollókői Lajos: Népzenéről egy rádióműsor tükrében Egy éve már, hogy időnként népzenei portrékat készítek a Magyar Rádióban. Minden műsor különös izgalmat okoz nekem, hiszen az eltérő mentalitások ellenére is az a célom, hogy kiderüljön: miért és milyen kapcsolatban áll riportalanyom a népzenével. A „Szép az, ami érdek nélkül tetszik” megfogalmazás csalóka tömörségével szerencsére eddig nem éltek vendégeim, s a különböző megközelítések számtalan izgalmas életpályát fedtek fel. „Honnan jön a zene? Milyen a zene? Kinek a zenéje? Mit és hogyan akar kifejezni, hová tart a zene?” – olvasható Leonard Bernstein: A megválaszolatlan kérdés c. könyvének elején. S a kérdés valóban megválaszolatlan, hiszen ha választ tudnánk rá adni, talán nem lenne értelme többé zenélni. Ebben erősítettek meg a műsorokban megszólalók is. A megválaszolatlan kapcsán válaszoltak viszont arra, hogy nekik mit jelentett, vagy jelent ma is. Legtöbben a népzene

közösségformáló erejére tértek ki, akár a ritkuló számú kisközösségekben szerzett élményekről volt szó, akár a hetvenes évek elején elindult táncházmozgalom rájuk gyakorolt hatásáról. Közösségformáló... Ez az, amit talán a legfontosabbnak érzek, amire fel kell hívni a figyelmet. Mégpedig arra, hogy a népzene (népművészet) több száz éve arra is példa, hogy hogyan élnek közösségek, nemzetiségek egymás mellett, hogyan tanulnak egymás motívumaiból, hogyan élik újra. Nekem, a ma emberének, a népzene tengernyi jelentése közül talán ez a legfontosabb. Szeretném a társadalom, főleg a politikusok figyelmét felhívni arra, hogy népzenénk (népművészetünk) nem lehetne ma ilyen sokszínű, ha eleink nem tolerálták volna a másságot! Amikor nekiültem ennek a kis írásnak, nem gondoltam volna, hogy ide lyukadok ki vele, más gondolatok jártak a fejemben. Mégis így történt. Vajon miért?

folkMAGazin

25

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1994/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: „Finánc Zolti”; Bankó András: Ne bánd, Tabán!; Fehér Anikó: Beszélgetés Kányádi Sándorral; Bankó András: Dalo...

folkMAGazin 1994/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: „Finánc Zolti”; Bankó András: Ne bánd, Tabán!; Fehér Anikó: Beszélgetés Kányádi Sándorral; Bankó András: Dalo...

Advertisement