__MAIN_TEXT__

Page 36

Néptáncfilozofálás Képzeljük el Martin György, Timár Sándor, Novák Ferenc „Tata” és más táncos nagyjaink nyomán ismét, hogy a néptánc olyan, mint egy nyelvtannal, szókinccsel, dialektusokkal és anyanyelvi beszélőkkel rendelkező nyelv! A tánc – mozgásnyelv. Ennek az analógiának a segítségével próbálom a következőkben felhívni a figyelmet a táncházmozgalom által kitermelt néptáncos szakma egyik – véleményem szerint – fontos kihívására. Az analógia kibontását az adatközlők táncával kezdem, hiszen ez a táncházmozgalom Szent Grálja, az igaz, titkos tudás legtisztább forrása. Az adatközlő tánca annak az egyénnek az anyanyelve, aki nem nyelvkurzuson vagy viszonylag tudatos nyelvszocializáción keresztül sajátította el anyanyelvét, hanem a természetes közegének természetes folyománya okán – mondhatni véletlenül –, és szükségszerűen. Tehát a „klingon” anyanyelvű gyerek, akinek a szülei megfelelő kísérletnek találták, hogy gyereküket egy, csak a Star Trek-ben létező nyelven neveljék, nem mondható adatközlő beszélőnek, mindhiába ugyanaz a viszonyulása a klingon nyelvhez, mint az adatközlő anyanyelvi beszélőnek a saját nyelvéhez, például egy győri magyar gyereknek a magyar nyelvhez. Fontos megérteni, hogy a tiszta anyanyelvet beszélők és az anyanyelvet beszélők közötti különbség nem a nyelvhez való viszonyban vagy a nyelvtudásban rejlik, hanem elsősorban a nyelv elsajátításának véletlen szükségszerűségében. A táncházmozgalomban mind a mai napig az adatközlők táncát tekintik mérvadónak, tiszta forrásnak, ezért a nyakatekert

adatközlő „anyanyelv” formula helyett a továbbiakban a beszédesebb tiszta anyanyelv formulát használom. A tiszta anyanyelvet csak az adatközlőknek szabad megújítani, ugyanis, ha azt más tenné, akkor az már nem maradna tiszta és az a nyelv bepiszkítását is jelentené. Ugyanakkor fontos tisztázni, hogy ma már alig történik meg, hogy valaki véletlenül, tervezés nélkül és szükségszerűen sajátítson el egy olyan anyanyelvet, amely az ilyenfajta elsajátítás okán tisztának, adatközlői minőségűnek számítana. Így a táncházmozgalom kimerevített egy véges szókincsű, az esetek nagy részében világosan kikövetkeztethető nyelvtanú, konkrét dialektusokra szétválasztható tiszta anyanyelvet. Szűkebb hazám, Kalotaszeg legismertebb nagy, tiszta anyanyelvű beszélőinél maradva, ilyen jó beszédű ember volt például Fekete János „Poncsa”, akinek az anyanyelve a kalotaszegi volt és a kalotaszegi nyelvet bogártelki dialektusban beszélte. Voltak közös szavai a vistai, ugyancsak jóbeszédű Mátyás István „Mundruccal”, viszont számos, tipikusan bogártelki „szót” is használt, és tudvalevő, hogy ő maga is talált ki szavakat a jobb önkifejezés végett. Érdekes módon – miközben tudomásul vettük, hogy olyan tiszta anyanyelvet, amit a régiek beszéltek, mi már nem alkothatunk, sőt nagy eséllyel nem is beszélhetünk –, to-

vábbra is a tiszta anyanyelvűeket jelöli ki a táncházmozgalom és a néptáncos szakma az elérhetetlen, de követendő példának. Amint már korábban is írtam, a tiszta anyanyelvet beszélő és az anyanyelvet beszélő között nem formai a különbség, hiszen egy felvétel alapján sokszor alig megmondható, mégis valami misztikus, pótolhatatlan és örökre elveszett többlettartalmat tulajdonítunk a tiszta anyanyelv szavainak. E helyrehozhatatlan különbség beismeréséből származik az a – véleményem szerint – téves következtetés, hogy a tiszta anyanyelvnek már csak a formája megközelíthető. Aki így gondolkodik, elfelejti, hogy a nyelvet emberek beszélik, ugyanis a tiszta anyanyelvben és az anyanyelvben van a formán kívül még egy közös vonás: az ember viszonya a nyelvhez. A „klingon” anyanyelvű gyerek viszonya anyanyelvéhez ugyanis semmiben sem különbözik más gyerekek saját anyanyelvükhöz való viszonyától. A nyelv és beszélője közötti viszonynak kiiktatása a néptáncról való gondolkodásunkból azt eredményezi, hogy sok helyen csak a forma a mérvadó. Jó beszédű emberek szép beszédeit szóról szóra, raccsolásról raccsolásra, hasonló indulatossággal vagy unottsággal, vagy ezek nélkül, de a szavak és mondatok sorrendjének megtartásával tanítják nyelvoktatás címen. A nyelvvizsgákon pedig a tiszta anyanyelvet beszélők szavainak,

Illusztráció: A népművészet táncos mesterei. Felföldi László–Gombos András (szerk.) Európai Folklór Központ, Hagyományok Háza, MTA Zenetudományi Intézet. Budapest, 2001, 58. l.

36

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2020/2  

Advertisement
Advertisement
Advertisement