__MAIN_TEXT__

Page 13

BUKOVINAI ÉLETKÉPEK Kóka Rozália rovata

Lőrincz Gergely írásai és rajzai Egy szegény család vacsorája (anno 1930) Mintha a kémény is tudná, hogy alatta szűkösen van mindenből, vékonyan eresztette a füstöt a békességes ég felé. Alatta málécska rotyogott az ércüstben. Egymást segítve az alatta égő pár hasáb fával jóleső meleget s illatot árasztottak az ételre váró öt gyermek felé, nyálat gyűjtve ártatlan szájacskájukba. –  Meg kéne keverni a málét, Ferenc – szólott az emberére Zena asszony, aki egy köcsög aludttejet tett óvatosan az asztalra. A sovány, magas ember, aki fél lábra sántított, s beszédhibás is volt valamelyest, ügyelve elnyomta a majdnem végig­ égett cigarettáját, de nem dobta el a csikket. Ezekből is cigaretta lesz, ha összegyűjt egy párat belőlük. Óvatosan tette a mellénye zsebébe. Naponta két-három cigaretta jelentette nála a luxust. Vízbe mártotta a málékeverőt mielőtt a keveréshez fogott volna. Így nem ragad hozzá a drága, éltető anyag. Sokáig kevergette, mert, hogy szaporítsa, főtt krumplit is kevert hozzá. Ezt

pedig jól el kell keverni, hogy ne maradjon csomós. Igaz, hogy a puliszka minőségét rontja, de az éhes has nem kérdezi sokáig, hogy mivel töltik meg. A két legkisebb gyermek a pad mellé húzta a kisszékét. Ők ott kaptak egy tálkában abból az aludttejből, amit az anyjuk a tegnapi napszám fejében kapott egy pár lej mellé. Amíg Zena asszony igyekezett a köcsög tejet igazságosan elosztani, arra gondolt két nagy sóhaj között, hogy vajon holnap mivel tömi meg, dugja bé az éhes szájacskákat, mikor ehhez a málécskához is a szomszéd komaasszonyától kérte kölcsön a kukoricalisztet. A múltkori kölcsönt se adta meg még, s nem is tudja, hogy mikor s miből fogja megadni.

Közben Ferenc bá elégnek találta a málé keverését. Mielőtt a használt lapítóra borította volna, kis ideig még a tűzön hagyta, hogy süllenjen; így sokkal jobban elválik a puliszka az üsttől. Szép, sárga, domború élet került a deszkalapítóra, ígéretes párolgással töltve be a földes padlójú szobát. Deszkapadlóra, sajnos, nem jutott. Egy órát is szerettek volna venni, de a szegénység csak a napra nézést engedte meg óra helyett. A tükör is rég törötten szolgált a szépítkezésnél, borotválkozásnál, ami bizony csak úgy három naponként történt. Fogyatékosságát azzal igyekezett pótolni, hogy a sovány arcot majdnem megduplázva, szélesnek, kövérnek mutatta. –  Nyughassatok! – szólt rá Ferenc bá a civakodó gyerekekre, akik az üst fenekéről késheggyel, körömmel igyekeztek felfeszegetni a kozmát. Hej, be jó ízt kölcsönzött annak is az éhség! Végre az asztal lett a világ közepe, a majdnem csillogó nap-málécskával az asz-

13

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2020/2  

Advertisement
Advertisement
Advertisement