__MAIN_TEXT__

Page 6

ÜNNEP UTÁN

K

icsi a kandai kápolna, ahol karácsony délutánján az istentiszteletre készülünk. Talán egy régi tanyasi házat alakítottak át szorgos kezek. Alacsony a mennyezet, az ablakokon fénylőn ragyog be a leszálló Nap. A fényesség olyan nagy, hogy két sorral hátrébb ülök, ne vakítson. Amúgy egy sorban öt szék van, a telt ház húsz-huszonöt embert jelent. Ez még egy tanyavilág, a házak mes�sze egymástól, a székek viszont közel, a közösség tagjai szoros kötelékben. Isten tanúi itt, a végeláthatatlan mezőben. Ahogy érkeznek a hívők, a templom szolgálója úgy hoz újabb apró székeket egy hűvös és sötét helyiségből. Lesz egy pad is a gyerekeknek.

Novák Ferenc elismerése A szamosújvári Téka Alapítvány Vezető Tanácsa döntése alapján 2020ban a Téka Díjat Novák Ferecnek ítélte meg. A díjjal értékelni kívánták azt a munkát, anyagi és szellemi támogatást, amellyel a szamosújvári Téka Alapítványt és a Kaláka Néptáncegyüttest a kezdetektől fogva következetesen támogatja. A Téka Díjat 2010-ben alapították azzal a céllal, hogy szimbolikus formában értékeljék azt a munkát, amit a díjazottak az erdélyi Mezőség szórványmagyar közössége érdekében végeznek. Az eddigi Téka díjasok között szerepel Kallós Zoltán, Szép Gyula, Kötő József és Entz Géza. A díjat a XII. Jótékonysági Farsangi Bál keretében, 2020. február 22-én, Szamosújváron adták át Novák Ferencnek.

6

Az apró oltár két oldalán szentképek, régi falusi házakban látni ilyeneket; bal oldalt Mária, jobb oldalt Jézus. Előttük ugyan­ ők kicsi szobrok formájában. Kisdedet tart Szent József és Szent Antal. Fehér virágok és fenyő zöldje. Most a harangszó. Csendesen üldögélünk, kabátban, mert András nem szereti, ha nagyon meleg van, így idővel lekapcsoljuk a gázpalackos fűtést. András, aki a liturgiát vezeti, ma van utoljára a kis kandai közösségben; öt év után elmegy, idős szüleihez költözik messze innen. A szeretet, együttérzés és búcsú hullámai érintik meg arcunkat. Lassan megtelik a hely, felnőttek és gyerekek, idősek és fiatalok lépnek be az ajtón, amely egy kicsit nehezen jár. Kezüket a szenteltvíz tartójába merítik jobb oldalt, térdet-fejet hajtanak, keresztet vetnek, csendes szóval üdvözlik a jelenlévőket, majd leülnek. Zenészek is érkeznek tamburával, harmonikával, majd István, a kántor a hordozható orgonájával. István és két zenész a városból jött, a többiek innen, a Szigetből. András az oltár elé áll. A zenészek rápillantanak, ő bólint, és megszólal a zene, egy régi karácsonyi dal. Az utolsó hang után felállunk. „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.” * Csendes Vince bácsi elment. Igazi családnevét nem is tudom, errefelé így, a harmadik nevükön ismerik egymást az emberek. Pár napja még kikísért minket a kapuhoz aprókat lépve, keveset beszélve, azzal a hun-

cut fénnyel a szemében, ami a kicsi örömöt jelenti, ami így nyolcvan fölött egy embernek juthat. Karácsony után járt az idő, aprószentek estéje volt, köszönteni voltunk a faluban. Vince bácsi és Eszti néni kicsi konyhájába alig fértünk, a sok ének, jókívánság szinte szétfeszítette a falakat. Bár kint már nincsen olyan hideg, mint régen, nincsenek behavazott utcák, mint régen, azért jólesett a pálinka, a bor, a pogácsa, jó volt leülni ehhez a kopott asztalhoz és hallgatni ezeket az öregeket, ahogy újabb és újabb emlékeket idéztek föl, ahogy egyre erősebb volt az érzés, hogy hiába XXI. század, hiába a zsebünkben az okostelefon, vannak dolgok, amik nem változnak. Ilyen az emberi szó, a jóakarat, a fennen szárnyaló ének, a mélyen vallásos hit, amit egy egész, végigdolgozott élet hitelesít. Karácsony után errefelé, ezen a sík vidéken ugyanolyan sötétek az éjszakák, mint akkor, 1948-ban, amikor az utolsó koledárok itt jártak. A mostaniak közül van, aki akkor gyerekként hallgatta őket, van, aki az utcán állít meg, hogy jól látja-hallja-e, mi tényleg azok vagyunk, akiknek gondol, előlépve a csendes sötétből, a múltból. Vince bácsi elment. Isten nyugosztalja! Mi pedig megyünk tovább, kinyitva a napok ajtaját, tesszük, amit kell. Amikor majd újra itt lesz az év vége, ünneplő ruhát öltünk, kezünkbe lámpást veszünk és elindulunk. Sötét az utca, de van néhány ablak, amely világít. Ott várnak minket. Szávai József

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2020/1  

A tartalomból: Sárosi Bálint: Hiteles népzene (I. rész); Szávai József: Ünnep után; Fodor Zsófia: Az Örökség jubileuma (Interjú Sikentáncz S...

folkMAGazin 2020/1  

A tartalomból: Sárosi Bálint: Hiteles népzene (I. rész); Szávai József: Ünnep után; Fodor Zsófia: Az Örökség jubileuma (Interjú Sikentáncz S...

Advertisement