__MAIN_TEXT__

Page 14

A Nyárád menti székelyek hangszeres tánczenéje a XX. század elején Vizsgálódás Seprődi János és Bartók Béla gyűjtéseinek tükrében

E

tanulmány a Nyárád mentén, Bartók 1914-es Maros-Torda megyei gyűjtőútjának idejében fennálló hangszeres-tánczenei állapot áttekintését célozza, ám a – népzeneileg egyébként is aránylag kevéssé feltárt – területről a XX. század első évtizedeiben keletkezett kortárs forrásmunkák csekély száma miatt a későbbi kutatások eredményeinek felhasználása is indokolt a térség hangszeres zenéjének retrospektív vizsgálatához.1 A múlt század második felében végzett vonatkozó tudományos tevékenység ugyanis – különös tekintettel az 1950-es évektől nagy lendülettel meginduló néptánckutatásra2 – olyan információkkal szolgál a területről, melyek korábbi forrásokból nem ismertek, ám feltételezhetően Bartók 1914es utazásának idejében is jellemzői voltak a vidék zenefolklórjának. Ugyanakkor a későbbi kutatások vizsgálatakor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a XX. század második felétől kezdve – hasonlóan a magyar nyelvterület csaknem egészéhez – a Nyárád mente hangszeres zenéje is számos olyan, a repertoárt, tánctípusokat, jellemző hangszereket, zenekari felállást érintő globalizált, modern hatást olvasztott magába, ami a hagyományos paraszti társadalom megszűnésének következményeképpen került be a lokális használatba.3 A marosszéki székelyek hangszeres zenéjének legkorábbi szabatos leírása Seprődi János nevéhez fűződik. Az Erdélyi Múzeum folyóirat által 1909-ben közölt tanulmánya – alcíme szerint: „1908. április 29-én tartott bemutató előadás” – a Székely Tánczok címet viseli.4 Benne Seprődi saját szülőfaluja, Kibéd táncéletéről ad átfogó ismertetést, ezen belül kitérve a hangszeres tánczene főbb jelenségeire. Ugyan Kibéd területileg a Nyárád mente határain kívülre, a Felső-Kis-Küküllő mentére esik, ám Seprődi gyűjtésének idejében táncrendje a Nyárád mentivel azonos, és tánczenei szempontból nem különül el lényegesen attól.5 Seprődi leírása tehát értékes forrás a Nyárád menti hangszeres zene vonatkozásában is, kivált Bartók Maros-Torda megyei gyűjtésének összefüggésében. Tanulmánya – igen korai keletkezése ellenére – rendkívüli pontossággal írja le a kibédi táncok és a tánckísérő zene jellegzetességeit. Ennek legfőbb oka, hogy szerzője nem kívülállóként dokumentálja e jelenségeket, hanem odavalósiként maga is avatott ismerője azoknak. Seprődi ezenkívül 323 dallamot tartalmazó, monografikus igényű gyűjteményt is készített szülőfalujában – részben saját emlékei, részben gyűjtései alapján –, melyek közt 44, fonográfhengerről lejegyzett hangszeres zenei tétel található. 6 Tanulmánya és kéziratai emellett számos, a hangszeres népzenei hagyományhoz kapcsolódó szöveges folklórelemet tartalmaznak (táncszók, rigmusok). 7 A tanulmányban 26, Seprődi által Kibéden rögzített táncelnevezéssel találkozunk; ezek jelentős része egymás szinonimája, a táncrepertoár tehát csupán hat-hét táncból áll. 8 A polgári eredetű táncokat (sormagyar, körmagyar, ceppeli, valcer9) leszámítva az elnevezések pontosan meghatározzák a Kibéden – és az egész Marosszéken, így a Nyárád mentén is10 – jellemző „törzsökös” táncokat:11 a jártatóst, a forgatóst, a sebes csárdást és a csűrdöngölőként is ismert verbunkot. Seprődi igen részletes leírását adja, a Marosszék-szerte elterjedt, így Kibéden is használatban levő verbunk, avagy csűrdöngölő nevű férfitáncnak, mely alapvető elnevezésein kívül legényes,13 udvarhelyszéki és korondias14 néven is ismeretes volt a faluban a tanulmány keletkezésének idejében.15 A férfitáncok többségéhez hasonlóan itt is a táncrend elején szerepel,16 noha ekkorra már kezd kikopni a rendszeres használatból.17 A Seprődi által gyűjtött hangszeres dallamok

14

Seprődi János (1874–1923)

között is találunk több példát a csűrdöngölőre,18 s átfedést is megfigyelhetünk a Bartók által Marosszéken rögzített számos verbunk dallammal.19 Általánosságban elmondható, hogy ezen a területen a XX. században dokumentált verbunk dallamok többsége feltételezhetően újabb keletű zenei hatásról tanúskodik.20 Ezt legfőképp a csűrdöngölő típusdallamainak javarészt funkciós-akkordikus ideák mentén építkező formai karaktere bizonyítja. A dallamívek pillérhangjai ugyanis legtöbbször funkciós alapakkordok – az I., IV. és V. fok dúrhármasainak – felbontásaira épülnek, a dallam e meghatározó főhangok között vagy ugrálva, vagy jellemzően dúr-diatonikus skálaszerű futamok formájában jár.21 E táncdallamok zenei jellege tehát eltér a magyar népzene régebbi rétegeinek sajátságaitól, s erőteljesen érezhető rajta a műzenei, vagy a németes eredet.22 Az a néhány verbunk és csűrdöngölő, amely ettől eltérő karakterű, több esetben más táncból származó dallam, amit az adatközlő mégsem

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2020/1  

A tartalomból: Sárosi Bálint: Hiteles népzene (I. rész); Szávai József: Ünnep után; Fodor Zsófia: Az Örökség jubileuma (Interjú Sikentáncz S...

folkMAGazin 2020/1  

A tartalomból: Sárosi Bálint: Hiteles népzene (I. rész); Szávai József: Ünnep után; Fodor Zsófia: Az Örökség jubileuma (Interjú Sikentáncz S...

Advertisement