Page 38

ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK

Szlovák ételek és etnikai identitás Csömörön Korábbban már körülnéztünk a Pest környéki ún. „Kerepesi sziget” szlovák konyháiban, illetve a csömöri hájastészta- és fánkfesztiválon, s ennek kapcsán jónéhány receptet is közreadtunk. Ezúttal ismét Csömörre látogatunk Báti Anikó kolléganőmmel, az MTA Bölcsészettudományi Kutató Központ Néprajztudományi Intézet táplálkozáskutató munkatársával, akivel egy nagyobb kutatás részeként a szlovák ételek és az etnikai identitás kapcsolatát vizsgáljuk a községben.

C

sömör az iskolai közétkeztetés társadalmi beágyazottságát vizsgáló (NKFIH-128925 K-18) interdiszciplináris kutatási projekt révén került a látókörünkbe a kutatás egyik helyszíneként. Az iskolai, kérdőíves adatfelvételt, interjúzást és résztvevő megfigyelést megelőzően arra is kíváncsiak voltunk, hogy a különböző generációk mindennapi gyakorlatában, emlékezetében milyen ételek képviselik a szlovák hagyományt, milyen helyet foglalnak el az étkezési rendben, miképpen alakultak át a modernizálódó, globalizálódó étkezési kultúrában, valamint, hogy a tudatos hagyományőrzésben mely fogások kaptak kiemelt szerepet. A modernizációval együtt járó asszimiláció, és az elmagyarosodás ellenére még ma is számtalan olyan vonás fedezhető fel a csömöri hétköznapi és ünnepi szokásrendben, amely a szlovák eredetre utal. Ezek közül is kiemelkedik a hagyományos szlovák ételek napjainkig való tovább élése. Ez nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy éppen a táplálkozás szintjén tud legtovább fennmaradni egy-egy kulturális elem, még akkor is, ha az adott népcsoport már szinte teljesen elvesztette nyelvét és hagyományait. A szellemi és tárgyi hagyomány, örökség többféle interpretációs formában, településenként más-más mintázatot öltve jelenhet meg a lokális kultúrában. Egyes hagyományelemek kontinuusnak mondhatók, tehát évszázadok óta – ha nem is változatlan formában, de – megszakítás nélkül életben tartotta ezeket a közösség. (Itt főként a családi hagyományokra gondolhatunk.) Más hagyományelemek, például egyes jeles napi szokások néhány évtizedes kihagyás után a rendelkezésre álló források, valamint a helyi emlékezet alapján rekonstruált formájukban élednek újra. A jelenkori „örökségesítés”, „fesztivalizáció” lázában az is gyakorta előfordul, hogy nem rekonstruálják, hanem megkonstruálják a „hagyományt”, ezzel vagy egy sohasem létezett hagyományelemet állítanak be hagyo-

Zabijacska, 2012.

38

Zabijacska, 1950.

mányosnak, vagy egy hagyományteremtő kezdeményezésből válik az évek múlásával hagyomány. Persze, nem feltétlenül érdemes e háromféle hagyományinterpretációt egymással „versenyeztetni” a régiséget, eredetiséget mindenek feletti értékként beállítva. Részünkről sokkal izgalmasabb kérdésnek tűnik annak vizsgálata, milyen motivációk mentén és miként épülnek be ezek a „hagyományok” egy-egy település, közösség életébe, hogyan tagolják az időt a jeles napok révén, és mindenekelőtt, hogyan képesek identitásformáló erőként hatni. Míg a folklórhagyományokat a folklór revival keretében szervezett formában kutatják fel, ápolják és adják tovább, addig a hagyományos ételekkel kapcsolatos tudásátadás színtere elsősorban a család, s csak másodsorban az intézményes keretek (rendezvények és oktatás). Csömörön Szabó Erzsébet elhivatott, professzionális szervezőmunkájával és vezetésével a szlovák (ahogy itt büszkén mondják, „tót”) gyökerek megőrzése sajátos modell szerint folyik 2006 óta. Ez a mai ember számára is befogadható formában, minden korosztályt bevonva, a helyi szlovák hagyományt a maga komplexitásában igyekszik nemcsak megismertetni, de átélhetővé is tenni úgy a hétköznapokban, mint az ünnepeken. A 2006-ban általa alakított Furmicska Táncegyüttes például nem egyszerűen a dal- és tánckincs „táncház módszerrel” történő elsajátítására és színpadi bemutatására vállalkozott, hanem tekintélyes mennyiségű eredeti viseletet is összegyűjtött. Az ehhez kapcsolódó kutatásuk azt is lehetővé teszi, hogy a gyerektől a felnőttig a különböző közösségi eseményen mindenki a saját neme, kora és családi állapota szerinti, az alkalomnak megfelelő viseletben jelenhessen meg. Szabó Erzsébet örömmel számolt be arról, hogy az összegyűlt viseletanyag mintegy négyszáz fő beöltöztetéséhez elegendő. Hogy ez a beöltözés miként is történik, azt jól mutatja a 2012-es éves disznóvágáson (zabijacska) készült fotó (középen Szabó Erzsébet), ahol szokás szerint az egész falut vendégül látták. (Fotó: Sajó Tamás, forrás: wangfolyo.blogspot.com) Érdemes összehasonlítani az 1950-ben készült fotóval. A Csömöri Tót Hagyományaink Háza méltó kereteket teremtett a szlovák hagyományok őrzéséhez. Itt tárolják és gondozzák a vise-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: A Lorántffy kísérleti nyula (Interjú Boda Péterrel); Hajnáczky Tamás: „Hegedűvel és puskával”; Herczku Ágnes...

folkMAGazin 2019/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: A Lorántffy kísérleti nyula (Interjú Boda Péterrel); Hajnáczky Tamás: „Hegedűvel és puskával”; Herczku Ágnes...

Advertisement