__MAIN_TEXT__

Page 32

Szépirodalomba oltott néprajz Széki Soós János Vándorforrás című könyvéről A költő, novellista, esszéíró, publicista Széki Soós János – a mezőségi Szék szülötte – legújabb, sorrendben ötödik könyve néprajz és szépirodalom egyben, de ennél is több: családregény, oral history, múltidézés, hagyománymentés. Beszédes a cím: Vándorforrás. „Szék falu kútjait emberemlékezet óta talajvíz, ahogy lakói mondják, vándorforrások táplálják. Hiába közelítettünk feléjük lábujjhegyen, imádkoztunk előttük levett kalappal, egyszer csak elunták a szik földet, és arcunk tükörképével a hátukon elszöktek tőlünk. Azóta más tájakon csobognak.” – írja a szerző, felidézve azt a világot, amikor a vándorforrások még megvoltak Széken. [Széki Soós János: Vándorforrás. 2. kiadás. Philidor Intézet és Magyar Napló Kiadó, 2019, Budapest. 157 oldal.] népzene, a néptánc, a népviselet, a népművészet kedvelői jól ismerik Széket, ahol még a XX. század hetvenes éveiben is szinte érintetlenül élt az odalátogatókat elvarázsoló hagyomány. Az egykori városból lett falu népzenéjét tudományosan feldolgozó Lajtha László, a gyűjtőmunkát folytató Kallós Zoltán, a széki hétköznapokat és ünnepeket megörökítő fotográfus, Korniss Péter, a széki zenét és táncrendet Magyarországon meghonosító táncházmozgalom elindítói, a széki Győri Klára – Kali néni – könyve („Kiszáradt az én örömem zöld fája”) jól ismertek a népi kultúra szerelmeseinek körében. Székre járni a hetvenes, nyolcvanas években szinte divattá vált az erre fogékony magyarországi, főleg budapesti ifjúság körében.

A

32

A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas Novák Ferenc „Tata”, a Honvéd Együttes egykori művészeti igazgatója, Szék alapos ismerője a hetvenes évek közepére, a villany bevezetésére teszi a hagyomány „szétesésének” kezdetét. Mára, ahogyan a szerző írja, „az egykori széki rendet tartó utolsó abroncs is lassan elpattant”. Alig vannak hagyományos lakodalmak, inkább a Lagzi Lajcsi-féle gépzene szól, ahogyan a helyi öregek mondják, „egy jót táncolni, énekelni már nem lehet, nincs mire mulatni”. Ma is fogadnak „széki bandát” a lakodalmakba, de a zenészek csak az utcán kellenek, hogy kísérjék a menetet. A falu központjában lézerdiszkó működik, „a színes lámpákkal, reflektorokkal felszerelt épületből dobhártyaszakító hangtéboly árad az utcára”.

De nem csak az egész világot bámulatba ejtő széki zene halkult el, veszendőbe látszik menni a szemet gyönyörködtető népviselet. A mai széki menyecskék már nem fonnak-szőnek, nem sütnek házi kenyeret, „a gazdaszellem legkisebb szikrája is elfojtódott bennük”. A globalizáció, a káros magyarországi folyamatok elérték és elsöpörték az ősi hagyományokat és a falut évszázadokon át megtartó rendet. Nem csak hátrányai vannak a globalizációnak… Ki ne örülne a villanynak, fürdőszobának, internetnek és a modern világ egyéb áldásainak? De ezzel együtt sem szabad hagyni, hogy elvesszen a teljes hagyomány. Széki Soós János arra vállalkozik könyvében, hogy dokumentálja, megőrizze az utókornak azt a valaha volt, elsüllyedt

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: A Lorántffy kísérleti nyula (Interjú Boda Péterrel); Hajnáczky Tamás: „Hegedűvel és puskával”; Herczku Ágnes...

folkMAGazin 2019/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: A Lorántffy kísérleti nyula (Interjú Boda Péterrel); Hajnáczky Tamás: „Hegedűvel és puskával”; Herczku Ágnes...

Advertisement