__MAIN_TEXT__

Page 41

„Úgy elmennék...” Ezek is amolyan régi dolgok, ma már kevesen értik. Nekik írom... Ülünk karácsony harmadnapján Kalinál és Jánosnál Forrószegen. 1985 decembere van. A falu tábláján a felirat: Sic. Az ország: Románia. Nekünk mindörökké: Erdély. Nem az első utam ide, bár nem vagyok néprajzi gyűjtő, csak olyan „egyszerű megszállott” városi, Magyarországról. Az évek során voltunk már lakodalmakban Bancsi Filepék rokonságában, voltunk Zsuzsi néni táncházában, hallottuk már Pistát, „a kávést” zenélni, Bubucit, aztán a fiatalabbakat, Ilka Gyurit. Ittuk a kannákba összeöntött bort, kanalaztuk az apró tésztás húslevest, ami olyan jól elsimítja a jóféle szilvapálinkától felpezsdült bensőnket. Ami most történik, mégis rendkívüli. Kántálók érkeznek, cigány zenészek, hárman. Prímás, kontrás, gordonos. Lénuca néni ismerős, a kontrást is láttam már, de ki ez az öreg cigányember a hegedűvel? János-nap van, azért járnak a cigányok. Pár lejes kereset, egy pálinka, mert kint farkasordító hideg van. Itt bent viszont egyre melegebb. Olyan lassúk szólalnak meg azon a kopott hegedűn, olyan érzelmek hullámzanak át rajtunk, amikért érdemes volt a messzi, komfortos városból idejönni, át a szekus határon, a tisztes szegénységbe, ami mindig törekszik, hogy kicsit jobb legyen. Kapaszkodunk poharainkba, a hangok egyre beljebb hatolnak bennünk, feltörik azt a falat, amit a hétköznapok, a megszokás miatt naponta szívünk elé állítunk. Hogy ne fájjon minden. Most viszont fájhat, most összeszorulhat a kéz, és szívünk a torkunkban doboghat. Messziről jön ez a zene, talán még abból az időből, amikor szabad királyi város volt Szék a sóbánya okán. A mi zenénk. A magyar. „Úgy elmennék, ha mehetnék, ha szabad madár lehetnék...” János jó házigazdaként tölt még egy pálinkát. Ferenczi Márton csak néz maga elé. –  Dobos Károly vagyok – mondja az öreg –, én tanítottam meg a Jánosi Andrist. Tehát egy legendával ülünk az asztalnál, az utolsó nagy prímások egyikével. Aztán jön még egy jó csárdás, aztán a magyar, a végén egy tempó. Szedelőzködnek a zenészek. Nem megy könnyen a távozás, mert valaki a társaságból borgőzösen mindenáron a „Kék nefelejcs”-et akarja húzatni, hogy neki az a nótája. Még egy köszöntőre azért futja. „Éljen János, éljen!” Másnap, vagy talán egy más alkalommal Csorba Jánosnál Szamosújváron. Mindegy, hogy már nem a szülőfalu, Szék, mindegy a konyha, a viaszkos vászon terítővel fedett asztal. Talán sört iszunk, talán bort. Zoli bácsi elmond egy-két román viccet, amin mindenki derül. „Megáradt a Tisza vize, kicsapott, Bárson’ fűre hordta ki az iszapot, Nincsen zöld fű, hol a lovam legeljen, Nincs szeretőm, ki igazán szeressen.” Honnan ez a méltóság, honnan ez a lassú, áradó ének, honnan ez a szívünkbe ismét belemarkoló érzés? Milyen közösség tagja vagyok? Milyen felelősség kell, hogy mozgasson? Hogyan kell élni? Sokáig énekelt még nekünk Csorba János. Az életét, a küzdelmeit, a bánatot és a kicsinyke vidámságot. Itt a példa előttünk. Egy semmilyen, dimbes-dombos, szikes talajú vidék, ahol a nők még fiatalon sem hordtak más kendőt, csak a feketét. Mert történt, ami történt. A hűség. Szávai József

Bukovinai nap

A bukovinai székelyek hazatérésének 75. évfordulója alkalmából

Hagyományok Háza, 2019. november 23.

10.00–13.00 „Mesesutu” – bukovinai népmesék, népdalok és játékok – közreműködnek: Fábián Éva mesemondó és népdalénekes, Kosnás Árpád néptáncos, Csurgó zenekar, Borbényi Éva kézműves 14.00–16.00 Könyvvásár bukovinai székely szerzők – Fábián Margit, Kóka Rozália, Koller Mártonné, Papp Árpád, Rudolf László és Tamás Menyhért – műveiből 15.00 A Hagyományok Háza „Népmesetár” című sorozat új darabjának bemutatója – Kovács Ágnes: „Tanulmányok a mesemondásról” 16.00 Bukovinai székelyek ereklyéi és emlékei – 1941–2019 A fotókiállítást megnyitja Dr. Csibi Norbert történész Közreműködik az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör 17.00 Hetvenöt éve az „édes hazában” – megemlékezés és ünnepi gálaműsor Fővédnök: dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató Megnyitja Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója, ünnepi beszédet mond Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár. Közreműködnek: Fábián Éva, Nyitrai Marianna, Sebestyén István, Kóka Rozália, egyesített kórus Jakab Éva vezetésével (Kisdorogi Székely Népdalkör, Kakasdi Sebestyén Ádám Társulat Népdalköre, Kétyi Népdalkör, Nagymányoki Székely Népdalkör, Teveli Népdalkör), Fülöp Ferenc- és Bada Ferencdíjas táncosok: Illés Tibor, Illés Tiborné, Radák János, Fekete Etelka, Jakab Tamás, Kertész Hanga, Sebestyén Miklós, Sebestyén Emese, Barta Zsolt, Csöglei Gabriella, Herczeg Gábor és felesége, valamint a Csurgó zenekar 19.00 Bukovinai székely fonó és beszélgetés Házigazdák: Kóka Rozália, Fábián Éva és Sebestyén István 21.00-22.00 Bukovinai és gyimesi táncok a Hagyományok Háza táncházában, tanítanak a bukovinai táncosok és a gyimesbükki Csengettyű Együttes tagjai A nap programjának szervezői: Érdi Bukovinai Székely Népdalkör Egyesület, Hagyományok Háza, Táncház Egyesület Rendező: Kóka Rozália

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/5  

A TARTALOMBÓL – Grozdits Károly: A cimbalom a XXI. század hangszere (Interjú Lukács Miklóssal); Grozdits Virág: Volt egyszer egy néptánccsop...

folkMAGazin 2019/5  

A TARTALOMBÓL – Grozdits Károly: A cimbalom a XXI. század hangszere (Interjú Lukács Miklóssal); Grozdits Virág: Volt egyszer egy néptánccsop...

Advertisement