{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 10

TÁR CSEH TAMÁS SZOBOR HELYETT Legendás gitárja már néma, és halott ujjaival az égből tört le egy darabot. Sírni és nevetni csak mértékkel tudott Cigarettafüstben kavargó, szép szóáradat: dalai. Átkísért egy elfojtott, nagyon kallódó, szürke korszakon, Melyet el nem felejthetünk, amely csak egy volt, és elveszett velünk. S mint a jobbik rész, levált mirólunk, mikor a telt pohárt emelő utolsó, kócos indiánt Megölelte.

ŐSZI SANZON MA Szőrcsuhában rettegsz a zsivajgó parton, mikor én meztelenül kereslek. Az ösztön vétója ez az alkony, rosszul fogadtam ezúttal; De tartom. Mert eljön az ősz, ha lehajtják szomorú néger arcaik némán a napraforgótáblák. Ha tornyok sapkáján a kereszt is álomba kornyad... S rikácsolnak a csillagok hintáján mindenféle holdak; Hisz kutyáitok már nem kenyér, de simogatás után loholnak. Bábel és erőszak torz viharában az áldott Ábel is fegyvert ragad. S Noé bárkáját vitorlátlan magányban bús tenger töri. Érted: ha nem békül, – ilyen az ember. S ha megtenné, akkor is – ilyen marad. Ősz húrja elszakadt megint. Széttép a szél e tájon iskolát, templomokat. Fordulj magadba: csöndre int.

10

FÁBIÁN GYULA ANDRÁS VERSEI

PRÁGA NET (B. H. emlékezete) Tavalyi sörök illatából kifogva ébred az idei nyár. Régvolt hívások, érkezések, hajdan szétkiáltott, s azóta bolyongó szók: beomlott kútjai a szerelemnek, diákhitek égő rózsafái... miközben éled az élet a hűség kövein, már szólnak harangok, kürtök, s zengnek a tegnap barna gordonkái. Mikor a hattyú hozzám lépett, éppen egy asszony elhagyott, s egy öreg barát a Tigris sörözőből, kitárt egy piszkos, pici ablakot. Amíg a hattyú pillantását megértem, huszonöt év is eltelik (akár egy kurta gondolat), Amíg elér e nedves, hálás kis titok, a vén elrepült, szentté avatták... S tövises, sűrű állványbörtönükből előléptek a karcsú katedrálisok. Az ifjúság naponta visszacsörtet megvívni sorsát, lába alatt új pénz, új indulat hever. Amíg ülünk, márvánnyá nemesül a szánkban a sörhab, s szétfújva unt gesztusainkat a Hradzsin kacsint le rájuk, Miközben ránk aranyló halált lehel.

AJÁNLÁS Házakat érte jó uram, ne járj! Már nincs oly pince, padlás, albérlet, sem semmilyen kihűlt lakás, Amelyben megtalálod.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/5  

A TARTALOMBÓL – Grozdits Károly: A cimbalom a XXI. század hangszere (Interjú Lukács Miklóssal); Grozdits Virág: Volt egyszer egy néptánccsop...

folkMAGazin 2019/5  

A TARTALOMBÓL – Grozdits Károly: A cimbalom a XXI. század hangszere (Interjú Lukács Miklóssal); Grozdits Virág: Volt egyszer egy néptánccsop...

Advertisement