__MAIN_TEXT__

Page 7

–  Egy győri fesztiválon vagyunk, a balett és a táncszínház méltó seregszemléjén. A baráti beszélgetéseken azonban mindig előjönnek a gondok. Végre van méltó színháza a magyar táncművészetnek a fővárosban. Mi okozza mégis a feszültségeket? –  Négy évig tartott a huzavona, aztán Zoboki Gábor építész csapata jóvoltából, szakmai kéréseink megfogadásával elkészült a Nemzeti Táncszínház. Európai színvonal, zsinórpadlás nélkül is tökéletesen használható színpad, gyönyörű öltözők, kényelmes nézőtér, isteni hely, szinte a világ csodája. A megnyitón mindenki eszméletlenül boldog volt. Aztán elkezdett működni az intézmény, és egyszer csak rájöttünk, hogy ez a táncszínház nem a miénk. –  Hanem kié? –  Van egy szakember igazgatója, de szervezetileg a Millenáris Park igazgatósága alá tartozik. Ha – mondjuk – egy milliárdos öreglány úgy dönt valahol a világban, hogy százezer euróért kibérli egy hos�szú hétvégére, az eddig történtek után félek, hogy odaadják ne-

ki. Így megbízhatóan még bérletezni sem lehet a házat. Április végén, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap négy különböző magyar társulat premierjét, vagy várva várt előadását hirdették meg. Minden hely elfogyott. Az előteret azonban a költészet napja miatt telerakták könyvesbódékkal és standokkal. Mozdulni nem lehetett a pavilonok között, ott préselődött az előadásonkénti négyszázötven ember, telt ház. Annak ellenére, hogy este hétig tartott a könyvhét, a túlzsúfolt előtérbe préselődött a közönség. Megalázó volt. Ennyire becsüli a Millenáris Park a táncművészetet? A parknak nyilván van üzleti terve, pénzt kell keresnie. A többi épületét miért vennék ki az emberek, amikor a táncszínház elegáns, gyönyörű, exkluzív, és akár háromszáz fős fogadásokat is tarthatnak benne? Ennek a helyzetnek van alárendelve megalázó módon a táncművészet. A táncszínház vezetője és a tanácsadó testület (Bozsik Yvette, Kiss János, Korniss Péter, Szakály György és én) elfogadhatónak tartjuk, hogy időnként bérbe adják a gyönyörű táncszínházat, de olyan szerződéssel, amely nem hozza lehetetlen helyzetbe a színház működését. [Friss hír: a 2019–20-as évadra a Nemzeti Táncszínháznak több mint félmilliárd forint többletforrást ítéltek meg, feladatai ellátásának támogatására – a szerk.] Ez az épület szebb és alkalmasabb, mint a korábbi volt,

de azt a magunkénak érezhettük, és a miénk is volt. –  A táncosok fizetése és a tao-támogatások helyett ígért dotációk mértéke miatt is sokan panaszkodtak. –  A Nemzeti Táncegyüttes és az Állami Népi Együttes tagjainak majdnem két éve rendezték a fizetését. Most már egy kezdő táncos úgy-ahogy meg tud élni a béréből. A Duna Művészegyüttes azonban a Zrínyi-palotához tartozott, amely a BM kezelésében volt, így a Duna tagjainak maradt a nyomorult fizetség. Másfél éve mennek a jelzések a táncszövetségtől, kollégáktól, hogy ez az összeg a költségvetés kulturális tételének szempontjából elenyésző. Körülbelül ötven ember bére a táncosokkal, a zenekarral és a műszakkal együtt. A szakmában megöregedve úgy gondolom, hogy egyetlen kulturális kormányzat sem engedheti meg magának ezt az ordító igazságtalanságot. A Duna tagjai ugyanannyit dolgoznak, mint mások, műsorpolitikájuk különbözik a többiekétől, ezért is szükség van rájuk, fontos színt hoznak a tánc világába, és éppen feleannyit keresnek, mint a másik két együttes tagjai. Vidéken is rossz a helyzet. Ott egy-egy színház segíthetne rajtuk. Egyes vidéki társulatoknál is igen alacsonyak a fizetések, miközben kötelezik a táncosokat arra is, hogy a színház zenés darabjaiban ingyen fellépjenek. A tao helyett ígért pénzeket pedig egy-két ember osztja, úgy gondolom, nagyon igazságtalanul. Hatvan milliót kap valamelyik színvonalas, igényes társulat, a Nemzeti Színház meg még 100 milliót. Nem irigylem tőlük, de azért azok, akik elosztják ezt a pénzt, legyenek kevésbé részlehajlók! –  Mit dolgozik most? –  Járok Székre. Ott egy holland jóember tartja fenn a szokásrendet. Mára már elfogyott minden pénze, így megpróbálok anyagilag is segíteni rajtuk. Támogatom a szamosújvári Téka Alapítványt. Ami ott történik, az egy csoda. Tíz év alatt összehoztak egy magyar gimnáziumot. Korniss Péter és én az évek alatt rengeteg téglajegyet vettünk. Egész Erdélyben még egy ilyen, XXI. századi szinten felszerelt gimnázium tudomásom szerint nincs. Van négyszázötven tanulójuk és egy tanítóképzőjük is. Bárdos Artúr kolozsvári költő háromezer kötetet hagyott ránk. Engem bízott meg, hogy halála után egy erdélyi intézménynek adjam át. Ezt a Magyar Művészeti Akadémia segítségével a szamosújváriak kapják. A tanári kar szemléletére és egyben az intézmény szegénységére is jellemző, hogy minden évben lesütnek két teherautónyi padlizsánt, elteszik télire, hogy a kollégiumban legyen mit kenni a gyerekek kenyerére. Hajba Ferenc (168 óra, 2019. július 15. – fotók: Nemzeti Táncszínház)

7

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

Advertisement