__MAIN_TEXT__

Page 6

tem, noha népszerűbb volt a tiszta néptánc bemutatása, arra szívesebben mentek be a nézők, mint például a táncszínházi Elektrára. A magyar értelmiség népi kultúrából érkező része is úgy gondolta: ha már felfedeztük, összegyűjtöttük ezt a páratlan kincset, akkor azt a maga tisztaságában és nem táncszínházként kell bemutatni. Így gondolkodott például Csoóri Sándor, akit még cserediákként ismertem meg 1943-ban, és nagyon jó barátom lett élete végéig. –  A gondolkodásmódja hogyan illett össze Csoóri eszmerendszerével? –  Sok vitám volt Csoórival, meg is mondtam neki, ha valamelyik esszéjének egy-egy részét nem tudtam elfogadni. De gyerekkorunktól ismertük, szerettük és soha nem tagadtuk meg vagy árultuk el egymást. Akkoriban barátokat nem is ideológiai, politikai nézetrendszer alapján választott az ember. Ma ismerek olyan tudóst, szuper értelmiségit, aki csupán azért nem áll szóba velem, mert nem osztjuk egymás politikai nézeteit. De visszatérve a tiszta forrásra: Csoóri mellett egy másik barátom, Nagy László költő is egyértelműen a tiszta forrás változtatás nélküli bemutatása mellett tette le a garast. Csatlakozott hozzájuk a pártban akkoriban fontos szerepet játszó Vitányi Iván, aki fiatal korában a Muharay együttesben táncolt, és maguk mellé állították Pozsgay Imrét is. Ettől kezdve a táncszínházi előadásokról alig írtak az újságok. A többi bemutatóról pedig ömlengések jelentek meg, természetesen nem érdemtelenül. Az eredeti néptánc melletti kiállás nem csak néhány népi értelmiségi öncélú akaratának a megnyilvánulása volt, tömegigény mutatkozott a hamisítatlan népi művészet iránt. Nálunk a táncgyűjtés a húszas években megkezdődött. Olyan 50-60 éves parasztembereket filmeztek le, akik még a XIX. században tanulták meg a magyar nép táncait. A háború utáni gyűjtésekkel kiegészülve ma már 250 ezer méter ilyen film van. Magyarország talán az egyetlen Európában, amelyik pontosan ismeri, mit táncoltak az elődök a XIX. században. Ez a felgyülemlett érték hatalmas erővel hatott a magyar kultúrára. A hetvenes években kitört a táncházőrület, amelyet néhány tanítványom kezdeményezett. Elvittem tanítványaimat Székre, Foltin Jolánt, Stoller Antalt, Lelkes Lajos mezőgazdasági kiadót, aki később negyven néprajzi kötetet jelentetett meg. Az ottani élmények hatására egy éjszaka alatt elhatározták, hogy táncházat indítanak Magyarországon. Ez meg is történt 1972 tavaszán, hatalmas siker lett. Később a táncház, éppen Csoóriék tanácsára, Timár Sándorék vezetésével a Fehérvári úti kultúrházba került. Ők beengedték a fiatalokat válogatás nélkül, és az igazság az, hogy így lett tömegmozgalom. –  Szakdolgozatát a tánc társadalmi szerepéről írta. Ez a szerep koronként változik? – A XIV. század környékén, a reneszánsz korban megszületett Olaszországban az ugrós tánc, a saltarella. Ettől a pillanattól kezdve a tánc szórakozás lett, addig többnyire rítus volt. Az ugrós tánc megszületésekor azonnal színre lépett a csodamesterség: táncmesterek járták Európát, ők tanították be az új táncokat. Pillanatok alatt elterjedt. Magyarország ebben is igen tanulékony volt, már Zsigmond király kiküldte a zenészeit saltarellát játszani. Amikor a török hódoltság alatt jött a forgós táncok divatja, mi a jelenlegi Magyarország területén megőriztük az ugróst. A török uralom alatt sem nálunk, sem a Kárpátoktól délre – például a Balkánon – a forgós táncok nem terjedhettek el. Ebben a korszakban ezeket csak a szabad Erdélyben tanultuk meg, magyarok és románok egyaránt. A páros táncokkal a szabályos, kanonizált, kör alakú tánc, ahol mindenkinek ugyanazt kellett táncolni, egyszer csak széttört, az emberek egymással szemben állnak. Egyházi botrány lett ugyan belőle, de az új tánc túlélte. –  Van a táncnak ideológiája? –  Minden kultúrának és szokásrendnek megvan az ideológiája, bár én a műfajok ideológiáját inkább gondolatiságnak mondanám. Ná-

6

lunk évszázadok óta nem a kötött mozgásrend, hanem az embert szabaddá tevő rögtönzés adta a tánc gondolatiságát. Mindegy, hogy csárdást, ugróst táncolok, a mozgásomban mindig megalkotom a magam költeményét, ami az enyém, amit én szeretek csinálni. Szabadon választom meg, mit és milyen sorrendben rögtönzök. –  Kifejeződik ebben egy nép szabadságvágya, annak erőssége, mértéke? –  Távolról valószínűleg kifejeződik, de nem szeretnék ideológiai törvényszerűségeket levonni ebből a jelenségből. Ez veszélyes terep. Valami azért lehet benne, ugyanis, amikor Erdélyben pusztult a magyarság, az 1700-as évek elején tatár hordák, martalócok végigpusztították a Mezőséget, akkor a magyar mezőségi arisztokrácia a magyarok helyett román parasztokkal népesítette be a vidéket. Nem jutott eszükbe, hogy a túlnépesedett Palócföldről és a Csallóközből hozzanak embereket, mert a románok nem lázadtak, nem volt bennük annyira az ellenállás szándéka és képessége, mint a magyar jobbágyban.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

Advertisement