__MAIN_TEXT__

Page 37

Csernavic

kovinai székely faluban született útitárs is, akiket azért vittünk magunkkal, hogy kalauzoljanak bennünket és meséljenek a régi bukovinai életről. Megindító volt hallgatni, ahogy el-elcsukló hanggal, könnyes szemmel felidézték emlékeiket. Legelőször Andrásfalvára, a parókiára mentünk. Az épületet tiszteletünkre magyar és román zászlóval ékesítették fel. Az ajtóban négyéves forma fiúcska, ölében hatalmas kaláccsal várt bennünket. Mögötte édesapja, a pópa és a fogadásunkra egybegyűlt falubeliek, akik pálinkával melegítették meg a hideg nyári esőben összefagyott tagjainkat és a szívünket. Közös műsorral léptünk fel a helybeli román fiatalokkal. Idős román ember állt elénk, reszkető kezében papírlapot tartva, elszavalta nekünk a maga költötte verset. Furcsa költemény volt. Az első felében a temetőben nyugvók nevében szólt hozzánk, akik megköszönték, hogy időről időre felkeressük a sírjaikat. Majd a falu mostani lakói nevében megköszönte a temetőben pihenő andrásfalviaknak, hogy felépítették nekik ezt a gyö-

Andrásfalva

nyörű falut. Mit tagadjam, megrendültünk nagyon. A műsort követően fogadáson látott vendégül bennünket a pópa és a felesége. Hadikfalván egy Izraelből hazatért zsidó ember, aki a negyvenes években az üldözések elől menekült el a faluból, a székelyek emlékére kis néprajzi gyűjteményt alakított ki a házában. Magyar és román nyelvű időszaki lapot is adott ki. Egészen jól tudott még magyarul, és nagy szeretettel fogadott bennünket. Bebarangoltuk Istensegíts, Fogadjisten és Józseffalva utcáit is. A Józseffalva határában lakó Nagy János bácsinak beadtunk egy üveg bort, s azután a bukovinai székelyek életében legjelentősebb városok meglátogatása következett. Radóczot, Szucsávát és Csernavicot, a tartomány néhai fővárosát is megnéztük. Igaz, az utóbbi város meglátogatásához át kellett kelnünk a román-ukrán határon, ami nem is volt olyan egyszerű. Háromórai várakozás után elhatároztuk, hogy valamiképpen megkíséreljük megkönnyíteni az átjutást. Háromféle valutát készítettünk elő, lejt, dollárt és eurót, de a határőrök olyan dühödtek voltak, hogy nem mertük odaadni. Nem szerettük volna megsérteni őket, így hát vártunk még két keserves órát. Csernavic megért minden áldozatot. A várost két évvel azelőtt, alapításának hatszázadik évfordulójára teljesen felújították. Olyan pompában találtuk, amilyen talán csak József császár idején lehetett. Jártunk a múzeumban, ahol sok magyar anyagot is őriznek. Megnéztük a híres kaszárnyákat, ahol apáink katonáskodtak, megcsodáltuk a színházat, a bécsi operaház kétharmadosra kicsinyített mását, és végül a híres középkori egyetemet.

37

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

Advertisement