Page 30

TALLÓZÓ

P. V as J ános

rovata

Magyarok Írta: Móricz Zsigmond In: Móricz Zsigmond: Asszonyokkal nem lehet vitázni. Szépmíves. Athenaeum Kiadó, 2017., 200–203. Eredeti megjelenés: Amerikai Magyar Népszava, 1933. júl. 9.

M

ikor én írni tanultam, négy-ötéves koromban, most éppen ötven esztendeje, még magyar világ volt Magyarországon. Legalább arrafelé, amerre én éltem. Az édesapám kisgazda volt, és lobogós gatyában járt, az édesanyám, a paplány, Kossuth-imádatban nevelt, neki még Deák Ferenc sem volt elég magyar. A Kossuth Lajos arcképe ott volt a tükör felett, a két ablak között, az első szobában, a Deáké sehol. A falu a szép Tiszaháton színtiszta, ősmagyar, református lakosságú volt, s azok voltak a szomszéd falvak is mind. Nótás, mesés, víg, dolgos nép. Ebbe a világba idegen nép kultúrája csak az iskolán át szűrődhetett be. Ők még az ezeréves őskultúrában éltek. Ma szemre, színre, bizony más világ van Magyarországon. Népviselet, az már nincs. Legutoljára Bugacon láttam inget, gatyát ma két hete. A pusztán a férfiak még viselik, mert úgy látszik, ez az ő egyenruhájuk. A feleségük, lányuk azonban már régen levetették a nemzeti díszt. A banketthez a pusztán három-négy felszolgálólány felvett valami egészen különös maskarát. Olyan jelmez „magyar ruhát”, mint a szüreti mulatságokon divat. Nem is hiszem, hogy nem a színház népszínmű-kellékeiből vagy a kölcsönzőből kapták. Viselőruhájuk nem volt, mert akkor, még ha kopott is, ott lett volna benne a népviselet belső divatjának versenye. A többi asszony és lány, a gulyások, a csikósok asszonyai, lányai úgy voltak öltözve, mint a Teleki téren a munkásasszonyok s lányok. Slafrokban [házikabát, köntös, pongyola – a szerk.] és egybeszabott zsákruhában, nagy melles szobalányköténnyel. Olcsó viselet. A régi, az drága volt és rengeteg munkát kellett ráfordítani. Azok a hímzések, kivarrások, ráncolások s maga a drága kelme, amiből az öregszülék fiatalkori ruhája készült, az családi kincs volt, a legfőbb érték, amire büszkék voltak. El is tartott egy életen át, és örökségképpen szál-

30

lott át a gyermekekre, mint a XVI. században a főurak subái és rokolyái. Ma egy hete, Szegeden, a tanyaiak viselete még szomorúbb volt. Két nap alatt, ünnepnapon, egyetlen férfit s nőt sem láttam húsz tanyán, akin valami magyaros ruha vagy motívum lett volna. Az öreg gazdák is szegényes falusi iparos külsővel: készen vett vásári ruha, hosszú nadrág, „fazonos” kabát. Pedig még néhány nagyszerű gazdafej él ott. Természetesen azok sem üstökbe és csimbókos hajba borulva, mint Rózsa Sándor hősi korában, de azért jó, férfias bajszok és hajviseletek. Volt a kongresszuson egy jómódú, öreg vásárhelyi gazda, meg kellene mintaképnek örökíteni a magyar típusok közt. Még a kalapja is a régi betyáros vaskalap, ma már ritkán lehet ilyet találni. Annál szomorúbb volt, hogy a kesergő magyarokat mezítláb láttuk. A meztéláb a népviselet mellett nem mindig jele a szegénységnek. A festői gatyából kilógó emberláb jól illik nyáron a meleg homokhoz. De ehhez a gyári munkás külsőhöz, a hosszú „német” nadrághoz nem pas�szol. Ehhez csak a teljes szegénység idején húzzák fel az emberbőrt csizmának. Ahogy eltűnt a nemzeti viselet, eltűnt minden, ami ahhoz tartozott. Elmúltak a kézimunkák nemzeti elemei. A fúró, faragó, hímező, karcoló, varró és fabrikáló falusi, tanyai, pusztai ember gyermeke már a földműves és gazdasági iskolában tanulja a sablont. Nem a rászületettek ösztöne dolgozik a kezdetleges szerszámokkal a remeklésben, hanem a szaktanítók nevelik rá őket a kézügyességre. Az ország nagy mezein megszűnt a népviselet, de vannak még egyes szigetek, ahol ma is megvan a régi kép. Itt van mindjárt a mezőkövesdi, amelynek úgy látszik, az utolsó napjait éljük. Már a múlt tavaszon meghökkenve láttam, hogy a pávának öltözött, felséges matyó menyecske angol gyerekkocsit tol az utcán, s abban egy angol (s angolkóros) bébit. Megkérdeztem a menyecskét, mért nem

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

Advertisement