__MAIN_TEXT__

Page 23

Zsuráfszky Zoltán és Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna (Fotó: Váradi Levente)

ve Magyar Nemzeti Táncegyüttes, amelynek jelenleg én vagyok a szakmai vezetője. –  Hogyan lett bevetté a táncszínház mint a néptánc megjelenési formája? –  Gyönyörű az autentikus tánc, nálunk jobban senki nem szereti, és ha valaki azt elkezdi tanulni, akkor életre szóló feladatot ad magának. De még az autentikus táncnak is, akár egy drágakőnek, kell egy olyan „foglalat”, aminek segítségével a mai közönség elé lehet vinni. A színpad megköveteli azt a művészi többletet, amellyel egyedülállóan gazdag tánchagyományainkat a nézők elé tárjuk, hiszen az eredeti anyag funkcionálisan nem „erre van kitalálva”. Különböző tematikus és dramatikus műsoraink mellett, az Élő Táncarchívum sorozatunk az, amelyben ugyan tökéletesen autentikus néptánc kerül színpadra, mégis olyan érzést ébreszt a nézőben, amiben felfedezheti ennek a kincsnek a valódi minőségét. Férjemé az érdem, hogy Martin György táncfilmezéseinek útvonalát követve, olyan koreográfiákat sikerült alkotnia, amelyek – amellett, hogy tisztelegnek a hagyományos közösségek megismételhetetlen teljesítményei előtt – napjaink közönségének is élményt adó produkciókat képesek felmutatni. Én a műsorok koncepciójának kialakításában, a jelmezek összeállításában és a táncanyagok stílushű megtanításában vettem részt; hogy a táncosaink úgy tudják megmutatni az autentikus táncokat, mintha valóban ott születtek volna Kalotaszegen, Szatmárban, vagy éppen Mezőségen. –  Szétfeszítené a kereteket, ha beszélnénk mindenről, amit Zsuráfszky Zoltánnal színpadra állítottatok... –  Napokig tudnék mesélni az elmúlt harminc év munkáiról. An�nyi minden történt, hogy nem egyszerű összefoglalni, vagy kiemelni akármit. Ráadásul – és ez bizonyos szempontból szerintem probléma – alig készült el egy-egy darab, mindig szinte azonnal újat kérnek. Tényleg nagy sikereink vannak, de mindig várnak-kérnek valami újat és újat és újat... Nem is tudom, meddig lehet ilyen tem-

póban dolgozni. Most még úgy tűnik, van bennünk elég lendület és spiritusz... –  Voltál énekes, voltál táncos, lettél dramaturg és koreográfus... –  Jó néhány éve már, hogy a koreográfiák mellett táncműsorok forgatókönyveit írom, ami úgy kezdődött, hogy mesedarabot kértek tőlünk. Az első ilyen darabom a Csipkerózsika, aztán jött a többi: Tündérmese, Sárkánymese, legújabban a Mátyás, a világ királya. Jöttek a szokás-műsorok, a Téli tánc, a Táncoló tavasz. Ezekben, a táncosoknak szöveget is írtam a koreográfiák mellé. De közben megszületett a Benyovszky, a Drakula, az A Tenkes kapitánya, és most a Betyárvilág. –  Hogyan dől el, hogy miből lesz darab? –  Mindig a tánc szempontjából nézem az ötleteket, az én dramaturgi munkám arról szól, hogy milyen szerepet lehet találni egy történetben a táncnak. Sőt, a néptáncnak. A Benyovszky előadás Szarka Tamás ötlete volt, de a többinél is volt valamiféle szikra, ami elindította a folyamatot. Az ember, miközben jár-kel a világban, gondolkodik és mérlegel, témát keres. A Dózsa például a férjem ötlete volt, mert őt nagyon izgatják a történelemi témák. Én, talán éppen, mert nő vagyok, Dózsa György szerelmét állítottam a középpontba. De volt a férjemnek olyan felvetése is, amiről el sem tudtam képzelni elsőre, hogy mit kezdjek vele: „Csináljunk műsort a kiegyezésről az évfordulóra!” – mondta. Amíg ők Japánban turnéztak, én – mert itthon maradtam – végig ezen törtem a fejem. Sokáig úgy éreztem, hogy nem fog menni. Aztán csak beindult valami, amiből összeállt egy kerek egész. Végül egyik kedvenc műsorom lett a Kiegyezés 150. –  A „Körhinta” is izgalmas darab... –  A legbüszkébb arra vagyok, hogy a Körhinta forgatókönyvemet – ami régóta a fiókban volt, mert saját örömömre írtam – a férjem elvitte Vidnyánszky Attilának, aki jónak találta. (Persze ilyenkor én kínosan érzem magam, hiszen milyen az, hogy a férjem viszi az én forgatókönyvemet...) –  Te vagy a sikeres férfi mögött álló nő. Kicsit talán takarásban, jól gondolom? –  Fontos a szakmai siker, de számomra a házasságunk, a gyerekeink, most már unokáink boldogsága a legnagyobb elismerés, s ezt eddig sikerült különválasztanunk szakmai életünktől. Azonkívül elismerem, hogy a férjem a művész közülünk, ő tehetséges és nagy szakmai tudású ember. Én igazából az ő munkáját igyekszem segíteni és támogatni minden eszközzel, s ha ehhez hozzájárul a dramaturgi és koreográfusi munkám, az csak jó. Szóval Vidnyánszky Attilának nagyon megtetszett a darab, és azóta már túl vagyunk az ötvenedik Körhinta előadáson. De közben, ennek a közös munkának a tapasztalatain felbuzdulva megcsináltuk a Csíksomlyói passiót, aminek értelemszerűen én voltam a táncdramaturgja. Ezt követően létrehoztuktuk az Egri csillagok előadást is, ami egészen különleges lett. Nagyon megtisztelő, hogy három darabunkkal ott vagyunk a Nemzeti Színházban. –  Távlati tervek? –  Nagyon szeretjük az együttesünket, nagyon büszkék vagyunk rá, s öröm, hogy ennyi tehetséges fiatallal dolgozhatunk együtt. Ettől mindig inspirálódunk, s a fiatalok lelkesedése ránk is átragad, ez visz előre minket. Az hiszem, mostanra eljutottunk odáig, hogy megbecsülés veszi körül a munkánkat. Ha minden igaz, lesz a közeljövőben saját székházunk. Eddig csak próbatermeink voltak, de épül majd egy saját színháztermünk, ami a társulat igényeit hivatott kiszolgálni. Ez nagy előrelépés. Közben zavarba ejtően sok a felkérés. Azon dolgozunk, hogy a feladatainkba minél mélyebben beleássuk magunkat, s ezeket minél magasabb színvonalon teljesítsük. Reméljük, sikerül... Grozdits Károly

23

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

Advertisement