__MAIN_TEXT__

Page 22

koriban mindent dokumentáltunk, s le is adtuk az anyagainkat az Akadémiára, Martin Györgynek és munkatársainak. Ha magyar néptáncról van szó, Martin György nevét nem szabad kifelejteni! (Egyébként őhozzá írtam a szakdolgozatomat a nyugati székelység tánckultúrájáról.) Mi még filmfelvevővel ügyetlenkedtünk, az Akadémiáról kértük kölcsön, nekünk nem volt. (De semmi egyebünk sem: a bátyám szalagos magnóján hallgattam rongyosra a Lajtha-féle széki gyűjtést.) Nemrégiben kaptunk egy felkérést, hogy a táncházmozgalomról és a tanítási módszerekről tartsunk előadást a férjemmel. Próbáltuk elmesélni, hogy milyen volt a „hőskorszak”, de tényleg nehéz ezt megérteni annak, aki nem élt az akkori körülmények között. Ráadásul nekem személyesen is fontos ebben a témában, hogy hangsúlyozzuk Martin György és Timár Sándor jelentőségét. Egyrészt Martin György az, aki a magyar néptánckutatást tudományos rangra emelte. Persze, ehhez szükség volt olyan emberekre, mint Borbély Jolán, Andrásfalvy Bertalan, a Pesovár testvérek... Másrészt Timár Sándor megmutatta, hogy ezt miként lehet átadni a gyakorlatban. –  Visszakanyarodva hozzád, hogyan kerültél a Muzsikásba, s miért maradtál aztán mégis táncos? –  Az évek gyorsan, szinte észrevétlenül követték egymást, közben Csoóri Sanyi meghallott énekelni, és elhívott a Muzsikás együttesbe Budai Ilonka után. Tapasztalat nélkül, a fiatalság bátorságával énekeltem egy évig. De túl azon, hogy szerettem énekelni, nem voltak ilyen ambícióim. Aztán elérkezett egy pont, ahol el kellett dönteni, hogy táncos leszek-e vagy énekes. Engem a tánc felé húzott a szívem. Az élet hozta meg helyettem a döntést: megszületett az első gyermekem. Ez volt a lehető legjobb döntés, a helyemre kerültem, hiszen az éneklést sokkal jobban csinálja Sebestyén Márti... Később egy ideig táncoltam az Állami Népi Együttesben, utána pedig a Párhuzam csoportban, amelyet Zsuráfszky Zoltán és Farkas Zoltán „Batyu” vezetett. Itt az első néptáncszakon végzett „balettintézetis” évfolyammal táncolhattam együtt, többek között az általam nagyon szeretett Zórándi Marikával, aki sajnos már eltávozott közülünk. Csodálatos időszak volt, úgy éreztük, hogy olyasmit csinálunk, amit előt-

Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán (Barátság Camp, Mendocino, Kalifornia)

tünk még senki. Aztán megvolt az első bemutatónk – óriási siker! – és nem történt semmi. Persze ez gyakran és sokakkal megesik, de nem volt könnyű tudomásul venni. Közben a magánéletem is változott, ös�szeházasodtunk Zsuráfszky Zoltánnal, aki megpályázta a Budapest Táncegyüttest, ami az akkor működő négy hivatásos táncegyüttes egyike volt. Ő lett a művészeti vezető, s így mára már harmincnál is több éve dolgozunk együtt, kezdetben mint tánckarvezető segítettem munkáját. Eleinte a Várban próbáltunk, aztán átkerültünk a mostani helyünkre, amikor a Budapest Táncegyüttesnek épült egy próbaterem a Honvéd Együttes próbaterme fölött. Miután Novák „Tata” nyugdíjba ment a Honvéd Táncszínház éléről, a két társulat összeolvadt. Az idő megérlelte azt is, hogy más nevet kapjon az együttes, mert külföldön nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy „honved”. Nem is cseng szépen, nem is fordítható le rendesen. –  Nem kellemetlen megválni egy – idehaza védjegyként működő – névtől? –  Minden elismerésünk Tatának, s nagyon tiszteljük azt, amit felépített, de úgy éreztük, hogy az új név sokkal jobban tükrözi azt a Ifj. Zsuráfszky Zoltán, Zsuráfszky-Szabó Judit, Zsuráfszky Márton, Zsuráfszky művészi munkát, amit mi végzünk. Így alaZoltán, Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna, Eredics Benjámin, Eredics-Fekete kult ki a mai helyzet, így lett a társulat neZsuzsanna, Tapolczai-Zsuráfszky Lilla, Tapolczai Gábor (Fotó: Eredics Áron)

22

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

Advertisement