__MAIN_TEXT__

Page 21

Interjú Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsannával „Az autentikus táncnak, akár egy drágakőnek, kell a »foglalat«” Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna (a Népművészet Ifjú Mestere és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés birtokosa, Harangozó-díjas koreográfus; művésznevén: Zs. Vincze Zsuzsa) a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője még nyár elején, két próba között szakított rá időt, hogy egy kávészünetben viharos sebességgel végigvágtassunk élete történetén, s kicsit fürkésszük a jövőt. Vincze Zsuzsanna

–  A kezdeti tánclépések idején hány éves voltál? –  Pécsett kezdtem táncolni alsós általános iskolásként, nagyjából harmadikos koromban. Előtte és közben balettra jártam. Akkoriban egy pécsi felnőtt amatőr együttesbe bekerülni nagy dolognak számított egy középiskolásnak még úgy is, hogy ez az a korszak, amikor még a régi iskola szerint működtek az ottani együttesek. De szerencsémre bekerültem, és ott a Molnár-technika állt a középpontban. Ez azért volt nagyon jó, mert sokkal többet adott, mint maguk a betanított koreográfiák, amiket eltáncolhattunk. Tizennégy-tizenöt éves lehettem, amikor eljött hozzánk Pécsre Timár Sándor, és megismertetett minket egy egészen másfajta szemlélettel: improvizatívan lehetett táncolni. Végre! Mesti – mindenki így hívta Timár Sándort – kivitt minket vidékre, megmutatta, hogy van mit tanulni, gyűjteni. Aztán – korengedménnyel – elvégeztem egy néptáncoktatói tanfolyamot. Később táncházvezető-képzőbe jártam, ott ismerkedtem meg későbbi férjemmel is. Annyira magával ragadott a mozgalom, hogy mindent megtettem azért, hogy Pécsről felkerüljek Budapestre. –  Nagy ugrás volt? –  A Janus Pannonius Szakközépiskolában érettségiztem, és az érettségi mellé kaptam egy óvónői szakképesítést is, aminek – tanultunk pedagógiát, pszichológiát – sok hasznát vettem a későbbiekben. Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karára jelentkeztem magyar nyelv és irodalom – néprajz szakra. Felvételt is nyertem (pedig akkoriban nagyon kevés embert vettek fel néprajz szakra), de a jelentkezésem háttérében – túl azon, hogy érdekelt a néprajz, és sze-

Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán (Kalotaszegi táncok, Budapest Táncegyüttes)

rettem az irodalmat – sokat nyomott a latban, hogy Timár Sándor együttesében, a Bartókban táncolhassak. Akkoriban még a lányok „nulladik évfolyamon” kezdték az egyetemet, hogy bevárják a katonának elvitt fiúkat. Ebben az évben még táncoltam otthon, Pécsett, és jártam vidékre gyűjteni. –  Gondolom, ez a gyűjtés nem csak úgy, ötletszerűen zajlott... –  Dr. Andrásfalvy Bertalan volt akkoriban a baranyai néprajzi gyűjtőmozgalom koordinátora és mozgatója. Később, az egyetemen is tanulhattam tőle, és azóta is csak a legnagyobb tisztelettel és szeretettel tudok beszélni róla. Később is sokat jártunk gyűjteni: fogtuk magunkat, vonattal vagy – ha sikerült – autóval kimentünk hétvégén Erdélybe. Ha volt valami mulatság, akkor azon vettünk részt, ha nem volt mulatság, akkor meglátogattuk a prímásokat, összeszedtük a táncosokat, és kértük őket, hogy mutassák meg a tudásukat. Így jutottunk el Vajdaszentiványba is. Magyarországról talán mi jártunk ott elsőként táncot gyűjteni és későbbi férjemmel (Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus) mi tanítottuk végig nem csak itthoni együttesekben, de külföldön is elsőként ezt a táncot. Lőrincz Laji bácsiék és más erdélyi gyűjtők megfordultak ott előttünk, de Magyarországról mi voltunk az elsők. Vavrinecz Andris zenei oldalról, mi pedig táncosként fogtunk a munkához, megfejteni ennek a csodálatos anyagnak a törvényszerűségeit. Most a fiataloknak jó dolguk van, olyan technikai eszközök állnak rendelkezésükre, amilyeneket mi el sem tudtunk képzelni. Az internet segítségével elérhetik a mi régi gyűjtéseinket is, hiszen ak-

21

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

Advertisement