__MAIN_TEXT__

Page 18

feladatának, pótolnia kell a nemzetiségi könyvkiadás, a nemzetiségi oktatás, sokszor még az igehirdetés számos hiányosságát is. Dorosmai Jánosnak küldött levelében meg is fogalmazza ezeket a feladatokat: „Mindent el kell követnünk, hogy a magyarság gyermekeihez eljusson ez az újság [Cimbora], mert napról napra látom, hogy az iskolából kiüldözött nemzeti szellemet, magyar öntudatot egy jó, magyar lelkű gyermekújsággal plántálhatjuk gyermekeink lelkébe.”. Benedek Elek azonban nemcsak a gyermekeket akarta tanítani, nem fogyott ki a felnőtteknek, írótársainak szánt jó tanácsokból sem. Dicsért, korholt, biztatott, olykor magasztalt is – főként a hölgyeket. Bölcsen tudta, hogy a gyermek- es ifjúsági művek alkotása külön mesterség, s aki jó író, nem biztos, hogy a gyermekek számára is tud írni, bár a legjobbak többnyire igen. „Általában régi hitem” – írja Sipos Domokosnak a mesterségről –, „hogy azok a népi és ifjúsági művek a legjobbak, amelyeket az író (az igazi író) nem azzal a nekikészüléssel ír, hogy no, most írok a népnek (vagy az ifjúságnak), de azok, amelyekben nagy lelki gyönyörűséget talál a felnőtt ember, s amelyeket lelki károsodás nélkül olvashat a gyermek is.”.12 Legnagyobb képessége minden bizonnyal abban nyilvánult meg, hogy embereket tudott magával ragadni. Mutatja ezt, hogy azokban a nehéz időkben – Kisbaconból szerkesztette a Szatmárban nyomott, s számtalan helyen terjesztett (vagy nem terjesztett) lapot csekély és akadozó tiszteletdíjakkal –, 1923-ban száz író és költő írt a Cimborában. Ilyen hatalmas írógárda egyetlen magyar gyermekújságban sem dolgozott.13 Talán akaratlanul, mérce lett mások számára, s ezzel képességükön felüli teljesítményekre ösztönözte őket. Benedek Elek maga is hatalmas erőfeszítéssel és áldozatok árán valósította meg vállalt feladatait. Bármennyire büszkélkedett is vele, hogy hetven felé közeledve, sőt abba belelépve is kertészkedett, fát ültetett és nyesett, kapált és kaszált, a betegség és a gyengeség el-elfogta, olykor ágynak is döntötte. „Hetven év, jó ha ép” – írta Arany János hatvannegyedik „évnapjára”. „Elek nagyapó” is mind gyakrabban panaszkodott leveleiben romló egészségére. „Kedves Laci, az én betegségem bizony nem gyengélkedés” – írja Tompa Lászlónak –, „de betegség. Tavasszal kezdődött, s máig nem szabadultam meg tőle, amiben nagy része van annak is, hogy egész nyáron nem volt egyetlen pihenő napom, annyira lefoglalja minden napom a faluról való újságcsinálás, s a vele járó hihetetlenül nagy levelezés. Nem mondom, hogy aggasztó a betegségem, de legalábbis kellemetlen, (csak az őserő maradványa segített abban, hogy ágyba ne dőljek).”.14 A testi bajok mellé sorakoztak az anyagiak. „Én magam”– panaszkodik Dorosmai Jánosnak – „olyan kevés pénzért szerkesztem és írom a Cimborát, amilyen kevésért még írói pályám kezdetén sem dolgoztam, de ki hozzon ál Jegyzetek 1 Akadémiai Kiadó. Bp., 1977. 174. 2 Szentimrei Jenőnek 1922. 04. 30. Benedek Elek irodalmi levelezése I. Közzéteszi Szabó Zsolt. Kriterion, Bukarest, 1979. 56. 3 Testamentum Marcinak. In: „Jézus tanítványa voltam”. Szabó Réka válogatása Benedek Elek műveiből. Bp. 2004. 95. 4 Benedek Elek: Az erdélyi irodalomról. Ellenzék. 1927. 03. 06. 5 Benedek Elek: Édes anyaföldem. A Panteon Irodalmi Intézet RT., 1920. II. 231–233. 6 Zágoni István: Benedek Eleknél. Keleti Újság, 1921. 11. 15. 7 Szász Károlynak 1922. 01. 07. Benedek i. m. 1979. 33. 8 1922. 08. 22. Benedek i. m. 1979. 77. 9 Dénes Sándornak 1922. 08. 27. Benedek i. m. 1979. 79. 10 Lengyel Dénes: Benedek Elek. Gondolat,1974. 227. 11 Dorosmai Jánosnak 1923. 07. Benedek i. m. 1979. 151. 12 Sipos Domokosnak 1923. 07. Benedek i. m. 1979. 153. 13 Lengyel Dénes: Benedek Elek. Gondolat, Bp., 1974. 227. 14 Tompa Lászlónak 1923. 10. 08. Benedek i. m. 1979. 177. 15 Dorosmai Jánosnak 1924. 01. 03. Benedek i. m. 1979. 203. 16 Lengyel Dénes i. m. 1974. 249. 17 Ugyanott 251.

18

dozatot ebben a szerencsétlen országban, ha mi írók nem hozunk, hiszen a világ teremtése óta mindig az írók hoznak áldozatot, mert azért írók. A papírgyáros nem hoz áldozatot, a betűszedő nem enged a béréből, egyedül az a bolond, aki áldoz, szüntelenül áldoz, mert hát őt az Isten erre teremtette.”.15 De a cél szentsége, s ha a gyermekek szeretetére, ragaszkodására gondol, újra és újra feledteti vele a bajokat. A Cimbora legfontosabb rovata az 1922. november 12-től minden lapszámban megtalálható Elek nagyapó üzeni című rovat. Közvetlen, családias hangon gyermeklevelek ezreire válaszolt Benedek Elek. Tanácsot adott, buzdított, bátorított és mindvégig nevelt – gyermeket és szülőt – emberségre, hazaszeretetre, valós alapokon nyugvó önismeretre. Az ügyesebb gyermekek leveleiből részleteket is közölt, majd pályázatot hirdetett, és a legjobb élménybeszámolókat külön is jutalmazta. Ebben a rovatban fogalmazta meg a lap célját is. „Különös nagy gondom van arra” – írja az 1922. december 17-i üzenetében –, „hogy ne csak a már olvasni tudó gyermek- és serdülő ifjúság találja meg ebben az újságban a neki való olvasmányt, de jusson egy-egy apró mese az olvasni még nem tudó gyermeknek is”. Vagy máskor: „Ennek az újságnak minden sora egy szent célt szolgál: nemesen, emberségesen gondolkozó, művelt magyarokká nevelni titeket.”. Messzebb mutató és elvi fontosságú figyelmeztetése: „Az állam nyelvét meg kell tanulni, az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejteni...”. Ez különösen a nem anyanyelvükön tanuló olvasóinak szólt, őket külön is megdicsérte, ha helyesírásukban az egymást követő levelekben némi javulást tapasztalt. Még ha nem is a sokak semmittevéséhez mérjük, elképesztő men�nyiségű az a munka, amit Benedek Elek az Erdélybe való visszatérésétől haláláig tartó nyolc esztendő alatt végzett. Mégsem érezte soha, hogy befejezett valamit, sohasem dőlhetett hátra a székén, még véletlenül sem telt egyetlen napja sem munkátlanul. Még halála esztendejében, hetvenesztendősen is tervezett, készülődött, gyürkőzött. 1929ben rég érlelődő tervet ismertetett Székelyudvarhelyen, felvetette a Székely Népművelő Társaság szervezésének gondolatát. „Írókat, művészeket, jogászokat kell tömöríteni ebbe a szervezetbe, hogy kijárjanak a falvakba, előadásokat tartsanak, jó irodalmat adjanak a népnek, orvosi, jogi tanáccsal, tájékoztatással lássák el a falusiakat. Társadalmi úton juttassuk gazdasági ismeretekhez is a földművelőket, szervezzünk gazdaköröket, hogy közösen értékesítsék a terményeiket, alakítsunk téli gazdasági iskolákat, de rendes iskolákat is, mert a gyermekek egy része mint analfabéta kerül ki az iskolából.” 16 Ebben az eszmekörben, a Székely Népművelő Társaság gondolatával érte a halál. 1929. augusztus 16-án fogott ahhoz a levélhez, amit Szentimrei Jenőhöz címzett. Közli a levélben, hogy a közéletből most visszahúzódik, még Sepsiszentgyörgyre sem megy el, pedig a Székely Népművelő Társaság dolgában el kellett volna mennie. De nem lehet, mert ami Udvarhelyről indul, ugyan mit ér Háromszéken... „Ám dolgozzanak külön a háromszékiek, de fő hogy dolgozzanak...” 17 Hazatérésekor, 1921-ben, az első, nyilvánosságnak szánt szavai ezek voltak: „dolgozzatok, dolgozzatok”, s a halála előtti pillanatban is ezeket a szavakat írta le: „fő, hogy dolgozzanak”. Benedek Elek azoknak a – sajnos idejétmúlt – embereknek a fajtájához tartozott, akiknek egész életük népük szolgálatban telt. Megtakarított pénzén vásárolt földjét két kezével fásította és gondozta. Nem ismerte a restséget sem a fizikai, sem a szellemi munkában, írásainak szépségén, tisztaságán, nevelő hatásán túl a szülőföldjéhez, népéhez való hűséges ragaszkodást s a munka értelmébe és értékébe vetett hitét hagyta ránk. Születésének és halálának kerekszámú évfordulóján eltűnődhetünk azon, hogy mi valósult meg és mi nem „a két hazában” az eltelt kilencven esztendő során Benedek Elek terveiből és álmaiból, s hogy személy szerint ki-ki megfogadta-e utolsó, mának is szóló üzenetét, amit kisbaconi házában, élete utolsó percében vetett papírra. Halász Péter

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

folkMAGazin 2019/4  

A TARTALOMBÓL: Hegyi Zoltán: Ökrös Csaba (1960–2019); Vízmelléki népzene és Új Pátria; Hajba Ferenc: Beszélgetés Novák Ferenccel; „Csak léle...

Advertisement