Page 40

Zeneszerzés és hagyomány A március 15-ei nemzeti ünnepen Kelemen László Erkel Ferenc-díjban részesült. A kitüntetéssel a Hagyományok Háza főigazgatójának zeneszerzői, zenei szerkesztői munkásságát ismerték el. (Az interjú a szekelyhon.ro weboldalon jelent meg 2019. április 2-án.) –  Ön Gyergyóditróban született, egy korábbi interjújában nagyapját mint adatközlőt említi. Neki köszönheti talán első zenei élményeit? –  Nagyapám amatőr muzsikus volt, és sokat tanultam tőle. Édesapám vitte tovább a családi hagyományt. Ditróban „kicsi seregnek” hívták a gyerektáncházat, ahol apám gyakran muzsikált. Mivel nem volt erre senkinek pénze, természetesen ingyen vállalta. Négyéves lehettem, amikor nagyapám bödönciteráján kezdtem ismerkedni a hangok világával. Két évre rá egy amatőr zenész-tanítónál, Petres Náci bácsinál kezdtem hegedülni tanulni. Örmény volt, édesapja és később fia, Lajos is tanítóként kereste kenyerét. Kicsi hegedűmmel hetente egyszer-kétszer jelentem meg nála. Ez természetesen nem a klasszikus zenei beavatást jelentette, népdalokat és nótákat tanulhattam Náci bácsi füzetéből. –  Miben különbözik a gyergyói és a csíki zenedialektus? –  Ezek a nagy székely dialektuson belül aldialektusok. A felcsíki és a gyergyói vokális zene például alig különbözik egymástól. A második bécsi döntést követően erdész nagyapámat Csíkszentdomokosra helyezték, és minden nehézség nélkül be tudott állni az ottani táncba, és ismerte a dallamokat is. Amit másként jártak, azok az idegen eredetű, úgynevezett cepperek voltak, amiket egykor táncmesterek tanítottak be. A cepper figurái között megtalálható minden, és főleg a német társastáncokkal rokon. A románok straier néven ismerik, s az minden bizonnyal etimológiailag a stájer szóra rímel. –  Marosvásárhelyen folytatta zenei tanulmányait, és ott is érettségizett. –  Korábban legfeljebb kirándulásokon hagytam el szülőfalumat, így nagy változást jelentett életemben, amikor tízévesen a vásárhelyi művészeti iskolába írattak be, és albérletbe kerültem. Az alma materem ma is működik, a képzőművészetet és a zenét egy intézményben tanítják. Úgy éreztem, hogy egy janicsárképzőbe kerültem, mivel az

40

évszázadok óta működő, profi, klasszikus zenei képzést folytatták. A Kaiser-etűdöktől kezdve Rieding- és Vivaldi-hegedűkoncertekkel ismerkedtünk. Véletlenül derült ki zeneszerzői vénám, amikor hatodik osztályban a Toldit tanultuk. Magyartanárom, Józsa Gerő jó jegyet ajánlott fel azoknak, akik zenei vagy rajz illusztrációt készítenek Arany János művéhez. Megoldottam a feladatot, s szerzeményemet el is játszottam a tanárom és az osztály előtt. –  Ezután került kapcsolatba Csíky Boldizsár zeneszerzővel? –  Igen. Tanáromnak megtetszett a kompozíció, s elvitt Marosvásárhely ma már „élő klasszikusához”. Rémülten léptem be hozzá, s hamar ki is hátráltam az ajtón. Két évre rá kerültem ismét vele kapcsolatba, amikortól magánúton, ingyen tanított zeneszerzésre. Igazi mester-tanítvány kapcsolat alakult ki köztünk, szárnyai alá vett, nevelt, felkészített a zeneakadémiai felvételire. Nagy tudású, jó humorú embernek ismertem meg, a Filharmónia titkáraként számtalan csínyje forgott közszájon. Az osztályomban is tanított összhang-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/3  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: „Tata 88"; Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban”; Bolya Mátyás: Úton a digitális bölcsészet felé ; Mó...

folkMAGazin 2019/3  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: „Tata 88"; Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban”; Bolya Mátyás: Úton a digitális bölcsészet felé ; Mó...

Advertisement