__MAIN_TEXT__

Page 36

A láthatatlant megmutatni

Fotó: Majnik Zsolt

Az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes ismét elbűvölt, magával ragadott, és elgondolkodtatott – nem először és bizonyosan nem is utoljára. A Martin György Néptáncszövetség zsűrije Kiválóan Minősült Együttes címmel jutalmazta az élményt, amelyet a Fundák Kristóf, Kaszai Lili és Gera Gábor alkotása jelentett a színpadon. A címe „Folk Classic”, s Györgyfalvay Katalin „Bújócska” című koreográfiájának ihlete, felidézése és továbbgondolása indítja a darabot. Györgyfalvay Katalin – ahogyan ő maga mondta – tényleg elsősorban az új táncos nyelv, közlésmód kialakítására koncentrált, s a Bújócska ilyen értelemben valóban egy játék. Egész más a hangulata, tartalma, üzenete, mint Fundák Kristóf és alkotótársai művének. Nekem mégis az villant be valamiért, már a Bújócska láttán is: „a láthatatlan ember”. És az járt az eszemben közben, hogy a rejtőzködés csak a szemét eltakaró embert teszi vakká, őt látják, csak a lényegét, a tekintetét nem. Fundák Kristóf továbbgondolta ezt a jelenséget, továbblépett a formanyelvek összeboronálásában is. Hihetetlen, ahogyan a moderntánc-jellegű mozdulatokkal észrevétlenül életszerű közeget varázsol a táncmulatságok közé és mögé. Ahogyan a különbözőségek összecsiszolódásának felzaklató folyamata után úgy válik az egész harmonikus egyöntetűséggé, hogy kimarad belőle a formára nyírás, az uniformizálás erőszaka. Mindenki egyedi, egyéni, és az egész mégis valahol egy mély egység. Nehéz elmondani, rengeteg gondolatot és érzést generál az emberben. Ritkaság olyan koreográfiát látni, amelyben a táncszínház modernsége és a néptánc archaikus világa ilyen magától értetődő természetességgel tud együttműködni mind egymással, mind a zenével. Talán valahogy így kéne csinálni a hétköznapokat, hogy egyén és közösség így, ilyen végtelenül szabadon járjon át – egyik a másikba –, olvadjon össze, amikor kell, de maradjon meg a képessége ismét egyéni karakterekké visszalényegülni egy pillanat alatt. Hogy a „szellem” ne vesszen el a részletekben, hanem erősítsék egymást. Györgyfalvay Katalin egy sima talajon, a játék talaján kezdte el szabadon reformálni magát a nyelvet, a zenei alap éppen ezért a kész, akkor rendelkezésre álló bartóki alapról nem lépett tovább, hiszen az eleve a kétféle korstílus ötvözete magas művészi szinten. A Fundák-Gera

36

szerzőpáros lépett egy hatalmasat, és megmutatta, hogy ennek az ötvöződésnek, együttműködésnek nincsenek korlátai, mindkettő a miénk, bennünk él az archaikus, a földközeli éppúgy, mint a mai urbánus érték- és érzelemvilág. Bátorság kell ehhez, és mindenekelőtt az a mérhetetlen alázat és tisztelet, amellyel ők ma a folyamat korábbi szereplői és munkájuk, szerepük felé fordulnak. Modernségükben nyoma sincs az archaikus kor elnéző mosollyal kezelésének, sem holmi múzeumi ereklyésítésének, fetisizálásának. És a műben nyoma sincs a modern kor zordon elutasításának, sem a mindenáron való újításnak. (Ettől szoktak a próbálkozások erőltetetté, zavarossá és végső soron unalmassá válni.) A Fundák-Kaszai-Gera műhelyt nem lehet betuszkolni sem a modern táncszínház, sem az autentikus néptánc szögletes és zsúfolt skatulyáiba. Ők egy tágas térben működnek, ahol csak ennyi van a kapura kiírva: TÁNC. És ebben a művészet éppúgy természetesen van jelen, mint a mulatság. * Kedves Vadrózsások! Amiben ti most Isten kegyelméből részt és munkát vállaltok, az a korszakos zsenialitás műhelye. És hiszem, hogy azok a nézők, befogadók, akik keresik és értik az üzeneteket, szintén vállalják ebből a maguk kicsiny részét a színházban is, és onnan a mindennapokba visszatérve is. Akkor is, ha nem tudatosul, nem fogalmazódik meg bennük. Így működik a korszakváltások előtti valódi művészet. Shakespeare-nek hatalmas szerepe volt az angol polgári demokrácia úttörésében és kifejlődésében, Beethovennek a szabadság mint legfőbb (bár elvont) cél elterjesztésében, Bartóknak és követőinek a parfümszagú társas létnek a földközeli természetes élet felé fordulásában világszerte. Hogy csak a legnagyobbakat említsem. Shakespeare-t Alföldi Róbert leporolta. Beethovent Herbert von Karajan mutatta meg teljes erejében. Tiétek a feladat: Bartók komplexitásának, filozofikus mélységű műveinek szellemében mutatni a semmi felé vakon, önmagukba zártan törekvő embereknek a másik utat. A közösség és a kozmikus harmónia útját. B. Koltai Gabriella

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/3  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: „Tata 88"; Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban”; Bolya Mátyás: Úton a digitális bölcsészet felé ; Mó...

folkMAGazin 2019/3  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: „Tata 88"; Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban”; Bolya Mátyás: Úton a digitális bölcsészet felé ; Mó...

Advertisement