{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 32

Muharay Elemér hagyományápoló műhelyében Muharay Elemér meghívására 1952. augusztus 1-én, Gábor Anna utódaként kerültem a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztályára és vettem át a táncfolklorista teendőket, azt a munkakört, mely szervesen illeszkedett a Néprajzi Osztály sokrétű feladatkörébe, a Muharay Elemér által vallott komplex hagyományápolás koncepciójába. [Pesovár Ernő 2001. november 30-i keltezésű kézirata a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség archívumában található.]

A

munka megalapozása érdekében a különböző amatőr művészeti és hagyományápoló mozgalmak számára nélkülözhetetlen archívumok kialakítása volt a legsürgetőbb feladat. Az ezt szolgáló nagyszabású gyűjtőmunkában az osztály munkatársai és külső szakemberek mellett fontos szerepe volt a társadalmi gyűjtőhálózatnak. Ez utóbbi irányításában és szervezésében az osztály együttműködött a Néprajzi Múzeum Adattárával, illetve az ilyen jellegű munkákban nagy tapasztalattal rendelkező munkatársával, Morvay Péterrel. Elsőrendű feladat volt tehát az amatőr néprajzi gyűjtők szakmai felkészítése. Ennek érdekében 1952 és 1954 között olyan módszertani füzet-sorozatot jelentetett meg az osztály, mely többek között a népzene, népköltészet, történeti népköltészet, énekes-táncos gyermekjátékok, népi sportjátékok, néptáncok és színjátékszerű népszokások témakörében adott útmutatást. A munka eredményességét és színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint az a három kötet, melyek a társadalmi néprajzi gyűjtők munkáiból adnak válogatást a Néphagyományunk értékeiből, illetve Népünk hagyományaiból címen, Morvay Péter, Simon Józsefné és Igaz Mária szerkesztésében (1954., 1955., 1956.). A gyűjtés módszere mellett az eredmények gyakorlati felhasználásáról is tájékoztatást adott az általános iskolákban, az óvónőés tanítóképző főiskolákon és kultúrotthonokban működő néprajzi és népművészeti szakkörök számára a Képzőművészeti Osztállyal közösen készített útmutató.

Pesovár Ernő (Fotó: Gelencsér Ferenc)

A hagyomány élményszerű megismerését és népszerűsítését is szolgálta a nagyszabású vállalkozás, melynek során budapesti iskolás gyerekek részére olyan táborokat szervezett az osztály, ahol tánc- és zenefolkloristák, testnevelő tanárok vezetésével a helyszínen tanulták meg az énekes-táncos gyermek- és sportjátékokat. Ennek a gyűjtőakciónak az eredményei nem csak az archívumunkat gyarapították, hanem az óvodák pedagógiai munkáját és a sportjáték-hagyomány felújítását, továbbéltetését is szolgálták. Forrai Katalin irányításával – aki ekkor a budapesti óvónőképző énektanára volt – néhány óvoda a gyakorlatban próbálta ki

az egyes korosztályok számára alkalmas játékokat, és ennek eredményeként született meg 1953-ban Muharay Elemér előszavával a Népi gyermekjátékok az óvodában című kötet. A Hajdú Gyula által vezetett és Lajos Árpád közreműködésével dolgozó népi sportjáték-munkaközösség pedig kialakította a versenyszerűen alkalmazható formák szabályait. Ezeket tanították a Testnevelési Főiskolán és a budapesti iskolákban olyan eredményesen, hogy bajnokságok rendezésére is sor kerülhetett. E kísérlet tapasztalatainak és a gyűjtés eredményeinek kései ös�szegezése Hajdú Gyula 1971-ben megjelent munkája a Magyar népi játékok gyűjteménye. Muharay Elemér korábbi munkássága szerves folytatásaként természetesen kiemelkedő fontosságúnak tartotta, hogy az „eltűnt magyar színjátszásnak” a hagyományban élő emlékeit, a szokásokban és rítusokban megragadható összetevőit is feltárja és közkinccsé tegye. Ezt szolgálták az osztályon folyó népzenei, szokás- és táncgyűjtések eredményeként létrehozott archívumok. Az osztályvezető-helyettes Simon Józsefné által irányított szokásgyűjtés elsősorban azokra a vidékekre koncentrálódott, ahol népi együttesek működtek, a megyénként és ezen belül falvanként rendszerezett szokáskatasztert pedig Jámbor Márta kezelte. A műfaj összetettségének megfelelően az osztály minden munkatársa, valamint más néprajzos szakemberek (Manga János, Gönyey Sándor, Luby Margit, Raffay Anna) és állandó külső munkatársakként dolgozó tánc- és zenefolkloristák is részt vettek a gyűjtemény gyarapításában.

Pesovár Ernő nevét vette fel a herendi művelődési ház A herendi születésű, Kossuth-díjas Pesovár Ernő, egykori koreográfus nevét vette fel a helyi művelődési ház. A 2019 április 27-i ünnepség három részből állt: a herendi temetőben megkoszorúzták Pesovár Ernő sírját, majd felavatták domborművét a már a nevét viselő intézmény előtt, végül táncgálával zárult a program. Az ünnepségen részt vett a névadó lánya, Pesovár Anna, Sebő Ferenc Kossuth-díjas énekes, Felföldi László, az MTA BTK Zenetudományi Intézet nyugalmazott főmunkatársa, Héra Éva, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnöke, valamint Varga Albin, aki elhozta a Pesovár Ernő néptánckutató életútját bemutató kiállítási anyagot Gencsapátiból. Bati János, a művelődési ház igazgatója felolvasta Pesovár Ernőné levelét, aki betegsége miatt személyesen nem tudott megjelenni az avatáson. – Meghatottan értesültem arról, hogy döntésük alapján a művelődési ház férjem nevét veszi fel. Megtisztelő számunkra, a magam és családom nevében köszönöm! Értékteremtő munkájukhoz sok sikert kívánok – írta az özvegy. Jánszky Lajos László polgármester felidézte az 1926-ban Herenden született koreográfus életútját. Kitért rá, hogy a nyolcvanas években előbb Erkel-,

32

majd Életfa-díjjal ismerték el munkásságát, 1992-ben pedig Kossuth-díjat kapott. A kiváló tánctörténész, néptánckutató 2008 tavaszán, 82 éves korában hunyt el. A Nagy Benedek szobrászművész által készített, a művelődési ház előtt elhelyezett emlékműről a polgármester elmondta, hogy a Hajag hegy csúcsáról hoztak le hozzá két sziklát, hogy emléket állítsanak Pesovár Ernőnek, akinek őszintén reméli, hogy a szellemisége ettől a naptól beköltözik az épületbe. Felföldi László szerint Pesovár Ernő európai hírű és európai szintű kutató, tánckoreográfus volt, aki mindenkinek tudott tanítani, bár katedrája sosem volt. Az ünnepségen bejelentették, hogy a herendi képviselő-testület posztumusz díszpolgári címet adományozott a jeles koreográfusnak. Az elismerést és a Herendi Porcelánmanufaktúra által készített plakettet és vázát Pesovár Anna vette át Jánszky Lajos László polgármestertől. A megemlékezés után a tánc világnapjához kapcsolódó táncgálát rendeztek a Pesovár Ernő Művelődési Házban. A műsorban a herendi szenior néptáncosok és a Magyar Állami Népi Együttes tagjai mellett felléptek szombathelyi, körmendi, székesfehérvári, veszprémi és kapolcsi néptáncosok is. (veol.hu)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/3  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: „Tata 88"; Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban”; Bolya Mátyás: Úton a digitális bölcsészet felé ; Mó...

folkMAGazin 2019/3  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: „Tata 88"; Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban”; Bolya Mátyás: Úton a digitális bölcsészet felé ; Mó...

Advertisement