Page 3

A TARTALOMBÓL: 6. Úton a digitális bölcsészet felé Bolya Mátyás 8. TALLÓZÓ Móricz Zsigmond: Három terített asztal P. Vas János rovata 10. Áldj meg minket, Istenünk... Fehér Anikó 12. Antal „Gyica” Károly (1941–2019) Dóra Áron 14. MAGTÁR Kroó Katalin: Regénykezdődés... 18. Szép magyar ének Béres József 19. Tánc, művészet, egyetem Grozdits Károly 22. A „II. néptánctagozat” jubileuma Hortobágyi Gyöngyvér 23. FOTÓGALÉRIA A Magyar Táncművészeti Egyetem archívumából 27. „Virágzó hagyomány” Sánta Gergő 28. BUKOVINA, BUKOVINA – XV. „Európa-díj a Népművészetért” Kóka Rozália 32. Muharay Elemér műhelyében Pesovár Ernő 34. A TÖRTÉNELEM ORSZÁGÚTJÁN „Így mentem ki Kanadába” Kóka Rozália sorozata 36. A láthatatlant megmutatni B. Koltai Gabriella 37. Történeti mondák katalógusa Bumberák Maja 40. Interjú Kelemen Lászlóval Csermák Zoltán 42. ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK Juhász Katalin: A tojás – II. rész 46. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

„Csak lélekben és gondolatban” Veress Sándor Kodály-köszöntői az emigrációból – I. rész „A magyar művelődés egy test, egy egységes eszme, akár bévül a határokon, akár a diaszpórában szolgálja a magyarságtudatot.” (Veress Sándor levele Demény Jánoshoz1)

K

özleményünk két kimagasló magyar zenetörténeti személyiség emléke előtt tiszteleg: a 125 éve* született Kodály Zoltánt, a nemzetnevelő zeneszerzőt, tudóst és pedagógust és a 100 éve született Kodály-tanítványt, Veress Sándort köszönti, akinek centenáriumát ugyancsak a jelen évben ünnepli az itthoni és a svájci zeneélet.2 Amikor úgy döntöttünk, hogy Kodály Zoltán iránti tiszteletünk kifejezéseként egy szerzői tanulmány helyett Veress Sándor Kodály-köszöntőiből adunk válogatást, az évfordulók aktualitásán kívül két szempontot tartottunk szemünk előtt. Egyrészt az a cél vezetett, hogy a mai Kodály-értékelésekkel egyidőben az egykori tanítványok hiteles Kodály-képét tárjuk a mai nemzedékek elé, és e történethű forrásokat mint személyes tanúságtételeket a magyar zenetörténeti tudat körébe vonjuk. Másrészt arra törekedtünk, hogy az elmúlt fél évszázadban külföldön publikált Kodály-irodalom még ismeretlen forrásaival a Kodályról szóló publikációk körét teljesebbé tegyük. Kodály Zoltán egykori zeneszerzés-tanítványának, Veress Sándornak neve az elmúlt fél évszázadban szinte teljesen feledésbe merült a magyar zenei életben. Ez a szellemi értékvesztés Veress Sándor 1949-es emigrációját követően máig érezteti hatását. Demény János, neves Bartók-kutató még a kilencvenes években arra figyelmeztetett, hogyha Veress Sándor neve és életműve szóba kerül, akkor mindig újra és újra be kell mutatni őt.3 Egykori tanácsa ma, a Veress-centenárium évében is időszerűnek bizonyul. A száz évvel ezelőtt, Kolozsváron született Veress Sándor történelmi múltú, erdélyi családból származott. A Veress-famíliában a nagyapa Kossuth adjutánsaként harcolt a szabadságharcban, és a bukást követően Kossuth emigrációs kíséretéhez csatlakozott, Törökországba is elkísérte őt. Az édesapa, Veress Endre oklevélkutató történész volt, műveiben főként Erdély történetével foglalkozott, munkásságának másik területe a magyar–olasz művelődéstörténeti kapcsolatok feltárására irányult.

Az ifjú Veress Sándor zeneszerzői-népzenekutatói életműve két periódusra tagolódott: 42 éves koráig, 1949-ig Magyarországon élt. Művészi sikereit itthon már ekkoriban is elismerték, amit az 1949-ben neki ítélt Kossuth-díj kétséget kizáróan kifejezésre juttatott. Ezt a kitüntetést azonban 1949 februárjában bekövetkezett emigrálása okán már nem vette át. Magyarországon töltött életperiódusával szinte azonos időszakot, ugyancsak 42 évet töltött emigrációban Svájcban, ahol 1949 decemberétől 1992 márciusában bekövetkezett haláláig élt és dolgozott. Veress életművének szellemi gyökerei elválaszthatatlanok két mesterének, Bartóknak és Kodálynak művészi és tudományos programjától. A Zeneakadémián 1925-től 1929-ig Kodály zeneszerző osztályában tanult, ezt követően 1932-ig Bartóknál folytatott zongoratanulmányokat. Mesterei példáját követve Veress is, mint az 1925 után végzett Kodály-növendékek közül számosan, a népzenekutatás programjának vonzásába került, és már diplomájának elnyerése után, 1930-ban népdalgyűjtő útra indult Moldvába. Az akkoriban még a felfedezés időszakában lévő moldvai dallamanyagból mintegy százötven népdalt sikerült Veressnek 1930 júliusában hangfelvételen is rögzítenie,4 és ezt a gyűjtői eredményt Bartók és Kodály figyelemre méltó tudományos eredményként értékelte. Elismerésük szerepet játszott abban, hogy Bartók a Magyar Tudományos Akadémián folytatott népzenekutatói munkálatainak éveiben, 1934-től 1940ig asszisztenseként alkalmazta Veresst. Az ifjú komponistát a negyvenes évek fordulójától a zenei szakvélemény a Kodályt és Bartókot követő tanítványnemzedék kiemelkedő személyiségeként értékelte. Veress elmélyült, tudományos felkészültsége a magyar zenepedagógiai reformtervek megvalósulásában is előtérbe került: számos, ifjúságnak szóló kompozíciójával, de főként zeneakadémiai zeneszerzés-tanári tevékenységével Kodály zeneoktatási programjának közvetlen folytatójává vált.

* Jelen számunk Berlász Melinda írását folytatólagosan közli a kecskeméti Forrás c. folyóirat 2007/12. sz. alapján. Ez alkalommal a bevezető tanulmányt, a következő három számban a Kodály-köszöntők szövegét adjuk közre.

Címlap: Veress Sándor portréja 1943-ból – Claudio Veress (Bern) tulajdona

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/3  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: „Tata 88"; Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban”; Bolya Mátyás: Úton a digitális bölcsészet felé ; Mó...

folkMAGazin 2019/3  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: „Tata 88"; Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban”; Bolya Mátyás: Úton a digitális bölcsészet felé ; Mó...

Advertisement