{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 6

„VETÉSE NEM FOG ELSZÁRADNI...” – A Járdányi-életmű jelentősége a népzenekutatás szemszögéből – Hol kezdődik a zeneszerző és hol a népzenekutató? Hogyan integrálja mindezt a zenepedagógus? Járdányi Pál életműve számos ponton egyesíti a zene különböző területeiről szerzett tudást, és mindezt a magyar zenei élet szolgálatába állítja. Fehér Anikó „»Kis Kidéből nékem el kell menni...« – Járdányi Pál, a népzenekutató”című hiánypótló kötete feltárja az életmű belső összefüggéseit, miközben a kor művelődéstörténeti eseményeibe is beavatja az olvasót. [Fehér Anikó: „Kis Kidéből nékem el kell menni..." – Járdányi Pál, a népzenekutató. Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, 2018. Fundamenta profunda / 9. Megrendelhető a xantusz.hu weboldalon.]

J

árdányi Pál nevét meglehetősen ritkán halljuk hivatkozásként a népzenekutatásban, noha rendszerező elve, a Járdányi-rend a mai napig alapját képezi a népzenetudománynak, erre épül a Dobszay László és Szendrei Janka által felállított típusrend. Hatása ennél is sokkal nagyobb volt a magyar zenei életre, a zenepedagógiára és a népzenekutatásra, nagysága pedig éppen abban állt, hogy a zene különböző területein szerzett tudását, tapasztalatait komplexen tudta alkalmazni bármely helyzetben. Hegedűművészként, zenepedagógusként, elméleti szakemberként, zeneszerzőként, szakíróként, népzenekutatóként egyszerre volt mindegyik terület szakembere, munkássága egyik oldalát a másikban is hasznosította. Részt vett például a Sándor Frigyes és Szervánszky Endre-féle Hegedűiskola elkészítésében, pedagógiai célra komponált műveiben a népzene és az elméleti tudás is visszaköszön, így válhatott ez a hegedűiskola a magyar oktatási modell egyik fontos alappillérévé. Mindezt, az egységre és teljességre törekvést tanárától, a ciszterci szerzetes Rajeczky Benjámintól is korán láthatta, aki szintén több zenei terület elismert szakembereként, éppen széles látókörével tudott láttatni zenetörténeti összefüggéseket. Mindezt a teljességre törekvést kevesen tudják Járdányi Pálról, ezért is olyan hiánypótló Fehér Anikó kötete, a „Kis Kidéből nékem el kell menni...” – Járdányi Pál, a népzenekutató című kiadvány, amely Járdányi életét, munkásságát összefüggéseiben tárgyalja, nép-

Járdányi Pál (forrás: bmc.hu)

6

zenekutatói életművét számos ponton csatolja a pálya egyéb állomásaihoz. Fehér Anikó azonban ennél is tovább megy: nemcsak az életműben helyezi el a népzenei kutatásokat és ezek folyományait, hanem a kor művelődéstörténetében is árnyalva látjuk az eseményeket. Hosszasan olvashatunk a belső szakmai viták politikai demagógiává süllyesztéséről, az ötvenes évek világnézeti hozzáállásának pusztító hatásairól, az ellenszélben tudományos munkát végző kutatók erőfeszítéseiről, sikereiket és kudarcaikat is ennek fényében tudjuk értékelni. A sorokat olvasva más lesz a véleményünk a népzenekutatás aranykorának számító kodályi évtizedekről, és az elért eredményeket is talán sokkal jobban becsüljük majd. Számos, talán kevéssé ismert művelődéstörténeti eseményre hívja fel a figyelmet a kötet. Észak-Erdély visszacsatolása nemcsak történelmi szempontból volt jelentős, de a néprajzi kutatások szemszögéből nézve is óriási lehetőségeket jelentett. Bartók és Kodály nyomdokain haladva ugyanis újra indulhattak azok a kutatások, amelyeknek az I. világháború és az azt követő trianoni döntés hirtelen és éppen a felfutási időszakban vetett véget, sajnos számos település akkor még élő anyagát végleg eltüntetve. A XX. század elején ugyanis még élő volt az a paraszti kultúra, amelyet 1940-ben már sok helyen alapvetően felváltott egy teljesen más berendezkedésű társadalmi modell, s ez természetesen a hagyományos életmóddal járó népi kultúrára is jelentősen kihatott. Ennek ellenére 1940-ben sok olyan anyag került elő, amely később már nehezebben lett volna előhívható, így ez a pár év is felbecsülhetetlen értékű nyereség volt a néprajztudománynak, ezen belül pedig a népzenekutatásnak. Ugyan számos gyűjtés elveszett – például Keszi-Kovács László Borsa-völgyi és mezőségi táncfilmjei Budapest ostromakor megsemmisültek –, mégis olyan adatok maradtak az utókorra, mint például Járdányi Pál kidei gyűjtése vagy Dincsér Oszkár csíki hangszeres kutatásai. Egyik fontos állomása volt ennek a korszaknak az Erdélyi Tudományos Intézet felállítása, amelyet Teleki Pál miniszterelnök személyes irányítása mellett hoztak létre elsősorban erdélyi származású kutatókkal. Az Erdélyi Tudományos Intézet kiemelt állami támogatást kapott, s mintegy húsz néprajzos dolgozott a nagy gondossággal kiválasztott Borsa-völgyi kutatásokon. A Kolozsvár melletti Borsa-völgy vizsgálatát elsősorban az indokolta, hogy a honfoglalás óta lakott volt, később elzártan a szórványban, tehát nagy eséllyel volt várható az archaikus anyag. Mindezt ugyan Járdányinak a Borsa-völgyi Kide településen végzett népzenei kutatásai teljes mértékben cáfolták, mégis, a teljességre törekvő, a néprajz minden területére koncentráló – az egyházi zenétől kezdve a gazdálkodási, közlekedési és teherhordási szokásokon át a néphiedelmekig kiterjedő – nagyszabású projekt fontos adatokat hozott napvilágra. Arról nem beszélve, hogy az a fajta megközelítés, amely a Borsa-völgyi kutatásokat meghatározta, a teljesség igénye, minden szempont figyelembe vétele a mai napig példaértékű, és Járdányi későbbi munkásságára is jellemző. „Ha van valami népdal-anyag, az mind importált” – írja némi csalódottsággal Járdányi. Ennek ellenére tetemes mennyiségű anyagot, variánsokkal együtt 963 dallamot rögzített. Fonográf nem volt vele, így helyszíni lejegyzéssel dolgozott, s a 963-ból 98-at

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/2  

A TARTALOMBÓL: Jávorszky Béla Szilárd: A Vujicsics-örökség – Felütés; Mikuska Judit: Cécó Műhely; Kiss Eszter Veronika: Fehér Anikó Járdányi...

folkMAGazin 2019/2  

A TARTALOMBÓL: Jávorszky Béla Szilárd: A Vujicsics-örökség – Felütés; Mikuska Judit: Cécó Műhely; Kiss Eszter Veronika: Fehér Anikó Járdányi...

Advertisement