__MAIN_TEXT__

Page 37

„Dil-dil duda”

A Murán és a Dráván átnyúló dudahagyomány nyomdokain a történeti Zala megyében

N

épzenénkben és a környező népek zenéjében kiemelkedően fontos szerepet tölt be a duda mint hangszer és az azon játszható dallamrepertoár. Ennek köszönhetően tudományos és ismeretterjesztő cikkek, könyvek, kiállítások foglakoztak e témával, igyekeztek a muzeológia, a néprajz vagy az etnomuzikológia módszereivel minél több ismeretet feltárni és bemutatni az érdeklődők számára. Ebben az igyekezetben legtöbbször, de szerencsére nem minden esetben, a nemzeti karakter, a nemzeti kultúrához való tartozás az a kiindulási alap, amely gyakran elfedi az egyes kulturális elemek állam- és régióhatárokat, nyelvi közösségeket és táji-történeti régiókat átívelő mivoltát, amely inkább a történeti beágyazottságról, a mélyebb kulturális kapcsolatokról, a közösségek egymásrautaltságáról árulkodik. A történeti Zala megye a Bakony nyugati erdőségein (Tapolcai és Sümegi járások) és a Balaton északi partján keresztül a nyugati határszél dombvidékeit és a Murán túl vidékét, a Dráva és Mura által határolt Muraközt, valamint az Alsólendva központú Muravidéket is magában foglalta. Ennek a kiterjedt megyének a népessége a XIX. században elsősorban magyar volt, de délnyugati területén, az említett Muraközben hoDil-dil duda — Zala Megyei Népművészeti Egyesület, Zalaegerszeg, 2018. mogén horvát közeg élt, amelynek etnikai szórványai a nagykanizsai Mura mentére is kiterjedtek. 1910-ben as években volt. Ezen időszak gyűjtéseinek zömét – Kodály Zola megye lakosságának 21,3%-a volt horvát. E két népesség mellett tán, Kodály Zoltánné és Péczely Attila mellett – Seemayer Vilmosleginkább a cigányok, a németek és a vendek (szlovének) jelentek nak köszönhetjük. Seemayer 1932 és 1935 között minden évben meg az etnikai struktúrában, és a zenei hagyományban is ezen et- járt a megye területén, ennek eredménye a hatszáz tételt is meghanikai csoportok jeleskednek egy meghatározó, kétséget kizáró ma- ladó, Zala megyéhez köthető dallamtár (kottalejegyzés és fonográf-rögzítés). 1935-ben fonográffal is gyűjtött, és felbecsülhetetlen gyar dominancia mellett. A Zala megyei magyar népzene kutatása és rögzítése már korán felvételekkel gazdagította a zalai népzenei forrásanyagot Murakemegkezdődött. Vikár Béla a XIX–XX. század fordulóján több mint resztúrról, Rigyácról, Magyarszerdahelyről, Eszteregnyéről és más kétszáz dallamot rögzített fonográfra, de ezt megelőzően, 1898-ban településekről. Az ő gyűjteményéből tudunk Bíró István murakeresztúri gulyásmár Sebestyén Gyula is gyűjtött fonográffal a Nagykanizsa és Zaról is, aki a legutolsó ismert zalai dudás, hosszúfurulyás volt. Seelaegerszeg közti területen. Vikárral egy időben Bartók Béla is számayer 1932-ben és 1935-ben kereste fel ezt a kiemelkedő hangmos népdalt rögzített Zalában, Keszthelyen, de a megye század eleji szerés dallamtudású zenész-énekest, akit nevezhetnénk akár a „zanépzenekutatásának legjelentősebb időszaka mégis az 1920-as ’30lai Jankovics Imrének” is. Dudán és hosszifuruglán is játszott, jól énekelt, akárcsak az említett berzencei zenész, azonban a háború után sajnos őt már más gyűjtő nem kereste fel (vagy nem találta meg), így számunkra csak a See­mayer által rögzített és lejegyzett mintegy 40 dallam maradt ránk tőle. Seemayer Bíró István dudajátékát nem rögzítette fonográfra, csak mintegy tíz, igen érdekes és napjainkban már felbecsülhetetlen kulturális értékkel bíró hosszifuruglán játszott dallamot. A murakeresztúri gulyás dudájáról nem maradt fenn sem kép, sem leírás így sokkal inkább feltételezésekből és a

37

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/2  

A TARTALOMBÓL: Jávorszky Béla Szilárd: A Vujicsics-örökség – Felütés; Mikuska Judit: Cécó Műhely; Kiss Eszter Veronika: Fehér Anikó Járdányi...

folkMAGazin 2019/2  

A TARTALOMBÓL: Jávorszky Béla Szilárd: A Vujicsics-örökség – Felütés; Mikuska Judit: Cécó Műhely; Kiss Eszter Veronika: Fehér Anikó Járdányi...

Advertisement