Page 22

„Barangoltam...”

Fotográfiák Kalotaszegről és a Mezőségről „...a fényképezés egy különös folyamat. Létrejön a tárgy-kamera-szív-agy tengely, amely egy intim belső világgá válik, megszűnik az embert körülvevő. Szinte euforikus állapot. Egy bensőséges kapcsolat a fényképezendő és a fotográfus között, senki más által ugyanúgy át nem élhető. Ezért fontos, hogy az ember lehetőleg minél több időt tölthessen témájával, legyen az tárgy vagy ember. Megismerni a részletes vonásokat, lelkületet, lelket. Jó volna a hétköznapokat is így megélni...” A tárlat kedves képeim egy töredéke azokról a vidékekről, ahová húsz éve rendszeresen járok. Barátságok, szinte családi kapcsolatok köttettek. Az itt megismert embereknek a hétköznapjai, ünnepi alkalmai, és az ezeknek teret adó falu és a táj a képek témája. Igyekeztem minél több ismeretséget kötni olyanokkal, akikről tudtam vagy éreztem, hogy értékes és érdekes tagjai a közösségüknek. Voltak, akikkel csak összesodort a véletlen. Az évek során kialakult az a bizalom, mely lehetővé tette, hogy fényképalanyaim a legtermészetesebb énjüket mutassák. Nem küldetésből jöttem ide, hanem megérzésből, szinte önfeledten a kezdetektől, valami varázsszerű megérzés által vezérelten. Sok barátomnak köszönhetek sok mindent, ezt nem is lehet meghálálni. Ám nagy hatással volt rám a gyerrekoromban megtapasztalt környezet is az Őrségben, mely „élménybatyu“ sokat tett hozzá ahhoz, hogy az erdélyi közegben otthonosan tudjak mozogni. Nem vagyok képzett fotográfus, ami a technikával kapcsolatban birtokomban van, az is itt, a kedves falvaimban formálódott. A tájban a település, a faluban az ember és közvetlen környezete, épített öröksége szerves egységet alkottak évszázadokon át. A léptéket, az arányokat fontosnak tartották és akár öntudatlanul is betartották. Ilyen, léptékeiben és arányaiban emberi környezetbe ágyazódtak az emberek fontos életfordulói (születés, keresztelő, konfirmálás, jegyváltás, majd lakodalom, halál), illetve a minden életszakaszban megélt jeles fordulók, ünnepek. Ezt a szerves egységet töredékesen még fellelhetjük Erdély falvaiban. Igaz, nagyon kell figyelni, merre néz az em-

„Juhocskáim, Visa, 2009.” – fotó: Henics Tamás

ber. Egyre erőteljesebben hatol be a „modernitás’’, helyesebben, az újabb technikai vívmányok által egyre több életteret idegennek tűnő elemekkel megtöltő civilizáció, a városiasodás, annak minden velejárójával. Ez nem csupán a falu, az épületek, a tárgyi világ rohamos átalakulásában, de az ember és a közösségek változásában is tetten érhető. Barangolásaim során sokszor voltam tanúja egy-egy épület vagy akár falurész fokozatos eltűnésének, az idősek eltávoztával egy addig virágzó gazdaság elsorvadásának, de egy-egy infrastrukturális „fejlesztés“ következtében a fent említett lépték és arányok nélküli épületek vagy településrészek megjelenésének is. Az általam leggyakrabban látogatott kalotaszegi (Nádas mente vagy Cifra Kalotaszeg) és mezőségi (Észak-Nyugat Me-

Henics Tamás 1965-ben született Szentgotthárdon. Gyermekkora az Őrségben telt, ami meghatározó lett későbbi életében. Középiskolai tanulmányait Kaposváron végezte, egyetemi éveit Pécsett töltötte. Kutatóorvosként éveket töltött az Egyesült Államokban, jelenleg Bécsben vezeti egy oltóanyagfeljelsztéssel foglalkozó biotechnológiai laboratórium kutatási tevékenységét. Számos, nemzetközi jelentőségű folyóiratban megjelent tudományos közlemény, könyvfejezet és szabadalom szerzője. Fő hivatása mellett szabadidejét a fényképezésnek, zenélésnek szenteli. Az őrségi gyermekkor során megélt, akkor ott még az elzártság okán foltjaiban létező paraszti kultúra, annak értékei, szépségei elkísérték a későbbiekben is és talajt adtak néprajzi témájú fotográfiai tevékenységéhez. Képeit számos kiállításon mutatta be idehaza és külföldön, többek között Pécsett, Budapesten, Komáromban, Győrben, Zalaegerszegen, Őriszentpéteren, Bécsben, Kolozsvárott, Óbecsén. A táncházmozgalom megrögzött rajongója, a folkMAGazin rendszeres szerzője, a tizenöt éve megrendezésre kerülő, mára országos jelentőségűvé vált Ladikos Fesztivál megálmodója, szervezője. Három néprajzi, illetve a táncházmozgalomhoz köthető témájú könyv szerzője (Juhmérés Visában, 2005; Apák és fiúk, 2010; Negreni-Feketetó, 2015.). Munkásságát Halmos Béla emlékéremmel ismerték el 2018-ban.

22

zőség, Szamos mente) falvakban, illetve Széken az említett tendenciáknak még ellenállni képes emberek, portáik, szokásaik örökítődtek meg ezeken a képeken. A megjelenített témák felé fordulás szándékos volt, jól esnek nekem ezek a részletek, az emberi arcok, a harmónia, a nyugodtság. Nagyon kis szegmense ez a tárlat annak, amit meg szerettem volna mutatni. Kerültem azokat a témákat, melyek megjelentek már eddigi monográfiáimban (juhmérés hagyománya: Juhmérés Visában, 2005; zenész és táncosportrék: Apák és Fiúk, 2010; a körösfeketetói vásár: Negreni, Feketetó, 2015.). Remélem, így is eljut a szemlélődőhöz az az üzenet, ami e keretek közt megosztható. Nehéz vállakozás, nem is lehet teljességet adó. Sokan már nincsenek közöttünk, sok épület és szép részlet már a múlté. Emlékezés is tehát a kiállítás, de bizakodtat is, mert még mindig megmenthető sok szellemi és tárgyi érték. Kötelesség is ez, hiszen látjuk, hogy egy új közegben (a régi eltűnőben van, ez törvényszerű) az új generációknak is képes ez az értékrend útmutatást adni. Ha meg tudjuk tartani a köteléket az elődök által megőrzött és továbbadott hagyományvilággal, akkor biztos talajon állunk, akkor képesek lehetünk megmaradni azoknak, akikről felmenőink álmodtak, akikben hittek minden viszontagság ellenére. Henics Tamás

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/2  

A TARTALOMBÓL: Jávorszky Béla Szilárd: A Vujicsics-örökség – Felütés; Mikuska Judit: Cécó Műhely; Kiss Eszter Veronika: Fehér Anikó Járdányi...

folkMAGazin 2019/2  

A TARTALOMBÓL: Jávorszky Béla Szilárd: A Vujicsics-örökség – Felütés; Mikuska Judit: Cécó Műhely; Kiss Eszter Veronika: Fehér Anikó Járdányi...

Advertisement