Page 20

TALLÓZÓ

P. V as J ános

rovata

Elvész a nép, mely tudomány nélkül való Írta: Móricz Zsigmond

E

gy Bars megyei kis faluban voltam még a háború előtt egyszer, egy karácsonyon, sógorommal, aki ott jegyző volt. Agglegény volt, s bár ő maga nem volt sem ivós, sem dorbézos ember, a falu szokása szerint az ő lakása volt a kaszinó. Már korán reggel betelepedtek a falu kis urai, s estig elüldögéltek. Jöttek, mentek; télidőn nincsenek sürgős dolgok a gazdaságban, s ha még vendég is volt, éjfélig, de legalább tíz óra tájig eltanyáztak. Sokat tanultam ott meg a falusi élet titkaiból. A sógorom már akkor nagyon büszke volt rám. Falusi ember már arra is büszke, hogy pesti sógora van, de ő mechanikus is volt, egyik gépet a másik után vette: abban az időben olajmotort szerzett, kettőt is, s ha valami csapágyat kellett javítani, mindjárt Pestre jött. Így tudomást vett a mesterségemről is, bár lakásában nem sok könyv volt. Amit a Tolnai Világlapja küldött. Ezt járatta, meg a Pesti Hírlapot. De ott állottak a lapok az asztal sarkán, az ablakban, rajta a szalag, ahogy a postán érkezett, sokszor hetekig fel se bontott egyet sem. S az volt a csodálatos, hogy a sok úr, aki bejárt hozzá, szintén nem volt kíváncsi a lapokra. Diskurálásban élték ki az életüket, a világ folyása nem érdekelte őket. Ez még a háború előtt volt. Szóval, a sógorom jelen volt a Sári bíró premierjén is. Furcsa volt szakállas, tatár fejével a páholyban, s koromfekete szemei csillogtak, mikor a tapsoló tömeget látta. Ő tehát tudta, hogy miféle ember a sógora. Borzasztó büszke volt, mikor először mentem hozzá. Ahogy a falusi ember el szokott dicsekedni a kincseivel, megmutogatott mindenkinek, aki bejött hozzá. A barátai régi nemesek voltak. A falu egy tiszta nemesi kisközség. Némely családnak volt ott kétszáz holdja is, de a legtöbbnek már csak húsz-harminc vagy ötven-nyolcvan holdja, s mégis mind urak voltak. –  Író, író! – mondta a sógorom. – Pesti író... –  Újságíró? – kérdezte az egyik úr gyanús szemmel.

20

–  Újságíró – hagytam rá, hogy ne komplikáljam a dolgot. –  Osztán milyen újságnál? Abban az időben a Pesti Hírlapnak írtam tárcákat, regényt – a Kerek Ferkót –, s kis cikkeket az országban tett utazásaimról. –  Pesti Hírlap – mondtam. Erre elhallgattak. Ők is leginkább azt a lapot látták, mert a jegyzői irodában is az volt, meg az volt legjobban elterjedve a községben is. De nemigen volt róla véleményük. Tovább beszéltek a búza csávázásáról, a varjakról s gazdasági dolgokról. Pletykákról, lévai borozásokról, a közeledő választásról, hogy Polónyit fogják-e megválasztani, s ilyen komoly dolgokról. Kissé lehangolt az első nap, hogy ilyen kevéssé értik meg a mesterségemet, de beletörődtem: ez a magyar vidék. Aznap délután szaladnak a községházára. Már sötét volt. Hétfői nap volt, s a legények a falu kocsmájában valahogy másnapos mulatságot rendeztek, amely azzal végződött, hogy megverték a kocsmárost. Annak azonban nagy fiai voltak, henteslegények s iparosok, vagy kupecek, erős emberek, akik az apjuk pártjára keltek, s nagy verekedés lett. Az öreg zsidót azonban félholtra verték, s most panaszra jöttek a jegyzőhöz a családtagok. A sógorom lebékítette őket, s megígérte, hogy este elmegy megnézni a hely színét s felvenni a jegyzőkönyvet. –  No, gyere velem! – mondta, s felvette kis, barna bekecsét, amelyen olcsó prém volt, vásári kis kurta köpeny. Végigmentünk a hosszú, görbe utcán, s a másik faluvégen beállítottunk a kocsmába. Az öreg zsidó ott feküdt az ágyon, az arca be volt kötözve, beteg volt, sápadt volt, sovány, szomorú kinézésű ember. A sógorom nagyszerűen viselte magát. Emberséges volt, humánus volt, megértő, s jó szavakat mondott neki. Kihúzta a harag méregfogát, s lecsillapította a felzaklatott kedélyeket.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/2  

A TARTALOMBÓL: Jávorszky Béla Szilárd: A Vujicsics-örökség – Felütés; Mikuska Judit: Cécó Műhely; Kiss Eszter Veronika: Fehér Anikó Járdányi...

folkMAGazin 2019/2  

A TARTALOMBÓL: Jávorszky Béla Szilárd: A Vujicsics-örökség – Felütés; Mikuska Judit: Cécó Műhely; Kiss Eszter Veronika: Fehér Anikó Járdányi...

Advertisement