Page 47

ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK

Gasztronómiai hagyomány és „örökségesítés” – Közösségépítő farsangi fánk- és hájastészta-lakomák a Pest megyei Csömörön –

Az MTA BTK Néprajztudományi Intézetében Báti Anikó táplálkozáskutató néprajzos vezetésével nemrég kezdtünk bele egy izgalmas interdiszciplináris kutatásba az iskolai menzákkal kapcsolatosan, amelynek kapcsán a terepmunkánk egyik kiválasztott helyszíne a három nemzetiségű Csömör lett. Ennek egyik oka az volt, hogy a település lakói nagy érdeklődést mutatnak a gasztronómiai kultúra iránt, ezen belül pedig élénken foglalkoztatják őket nemcsak a múltbéli hagyományaik, hanem az is, hogy miként tudják ezt a helyi értékeket képviselő örökséget a ma embere számára is befogadhatóvá, illetve a hétköznapjaikban is hasznosíthatóvá tenni. A helyi közösségek tudatosan igyekeznek feltárni és gyakorlati foglalkozásokon is továbbadni például a hagyományos szlovák és német fogások elkészítési módját, olyannyira, hogy terveik között szerepel például a helyi menza étrendjébe is beilleszteni ezeket az ételeket. A hagyományból kiinduló kísérletező, újító kedv jellemzi a csömöri lakosokat, így számukra az ősök öröksége nem élettelen múzeumi világ, egy kimerevített, megsárgult fotó, hanem a saját gyökereikből táplálkozó, de a változó világhoz is szervesen alkalmazkodó, nagyon is élhető közösségi lét. Ha – témánknál maradva – csak azokat a helyi eseményeket vesszük számba, amelyek kifejezetten az élelmiszerekhez kapcsolódnak, elég impozáns lista tárul elénk. Az ötletes, étlapra emlékeztető külsejű Gasztronómiai utazás Csömörön című kiadványból megismerhetjük a település „gasztrohelyeit” és a gasztronómiai eseményeit (évente huszonegy alkalom!), mint például a termelői piacok, a februári borverseny, a májusi csömöri napok és borfalu, a szeptemberi középhegyi piknik, befőzőnap, befőzőverseny és szüreti főzőverseny, a novemberi hagyományos disznóvágás, vagy a farsangi hájastészta- és fánksütő verseny. Minthogy most éppen a vízkereszttől húshagyókeddig tartó farsangi időszak derekán járunk, aktuális, hogy az ilyenkor szokásos, nagy eszem-iszommal is járó közösségi összejövetelekkel, mulatságokkal, bálokkal és az elmaradhatatlan farsangi ételekkel foglalkozzunk. Csömörön a farsangi időszakban több hagyományos bált is tartanak, amelyek mindegyikének megvan a maga sajátos karaktere. „Az egészségügyi bál igen magas színvonalú kulturális-művészeti műsorával, előkelő bájával tűnik ki. A szlovák bál szívet melengető hagyományőrző programjai fergeteges hangulatú össztáncban csúcsosodnak ki. Az idősebb korosztályt képviselő kertbarátok fiatalokat megszégyenítő energiával három mulatságot is rendeznek a téli hónapokban, amelyek közül az egyetlen felnőtt jelmezes bál igazi unikumnak számít. A két éve újraindított sportbál a csömöri sportolók, különösen a fiatalabb korosztály többszáz fős nagy bulija az erre az estére bálteremmé varázsolt sportcsarnokban” – olvasható a Csömöri Hírmondó egyik tudósításában. 2018-ban az óvodai szülők jótékonysági bálja is gazdagította a palettát. A német nemzetiségi önkormányzat farsang farkán, vagyis a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap egyikén a csömöri sváb szokások szerinti szalmabábu-égetést szervez. Egy országos viszonylatban is egyedülálló egyházi alkalomra is sor kerül farsang utolsó hetében. Ekkor rendezik meg a fél évszázados múltra visszatekintő evangélikus farsangi imahetet, ahol a legendás csömöri házi sütemények mellett teázgatnak, énekelnek és igehirdetést hallgatnak a gyülekezet tagjai. A farsangi összejövetelek, rendezvények, családi lakomák elengedhetetlen vendégváró étele a farsangi fánk, a csöröge (forgácsfánk), vagy néhol az ún. tolófánk. 2015-ben a folkMAGazin e rovatában ‒ magyar és baskír csöröge mellett ‒ már közreadtunk egy fánkreceptet, így ezúttal egy kis fánktörténeti kitekintést követően a csömöri hájastészta- és fánksütő verseny finomságaiból válogatunk. *

A fánk történetéből Maga a fánk tulajdonképpen lágy kelttészta, amelyet nem egyben, kemencében, sütőben, hanem bő zsírban vagy olajban, kis adagokban megformázva sütnek ki. Történetéről sokféle színes történet, legenda kering. Elvileg már az ókori rómaiak és görögök is készítettek valamilyen hosszúkás formájú, olajban sütött tésztát, amit mézzel vagy halszósszal (garum) fogyasztottak. A középkori keleten már kovásszal lazított, édesítőszer nélküli tésztát sütöttek olajban, amit sütés után sűrű, édes szirupba áztattak. A fánk az 1400-as évek körül érkezett meg Európába, ekkor lett népszerű például Angliában, Németországban és Hollandiában. Még ez sem az a fánk volt, amire ma gondolunk a szó hallatán. Inkább az orosz piroghoz volt hasonló, amit gombával, hússal vagy egyébbel megtöltöttek, és úgy sütötték ki – legalábbis erről tanúskodnak a fennmaradt német receptek. Amerikában – ahol a fánknak (doughnut, donut) olyan kultusza van, hogy még ünnepnapot is szenteltek neki (június első péntekje a Nemzeti Fánknap), és az amerikai jólét egyik szimbóluma lett – holland telepesek honosították meg a XVIII. század elején. Ők oliekoeknek nevezték a maguk fánkját, ami akkor még egy gömb alakú sütemény volt. Az első fánkreceptet tartalmazó, angol nyelvű szakácskönyv 1803-ban jelent meg Amerikában. A fánkot a források szerint Anjou királyaink uralkodása idején már Magyarországon is ismerték, s annyira kedveltté vált, hogy a XVI. században számos változatát sütötték. A sütemény maga Itá-

47

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/1  

A TARTALOMBÓL: Sándor Ildikó: Mamó kertecskéje; Kutszegi Csaba: Liszt-mozaikok – Tánckoncert; Ménes Márta: Beszélgetés Korzenszky Klárával;...

folkMAGazin 2019/1  

A TARTALOMBÓL: Sándor Ildikó: Mamó kertecskéje; Kutszegi Csaba: Liszt-mozaikok – Tánckoncert; Ménes Márta: Beszélgetés Korzenszky Klárával;...

Advertisement