Page 43

„Táncra ítélem magamat” – interjú Foltin Jolánnal Foltin Jolán Erkel Ferenc- és Kossuth-díjas táncművész, koreográfus-rendező, a Nemzet Művésze, akinek gazdag életútjából csak epizódokat villanthat fel egy interjú. De ezek a töredékek talán fontos dolgokat mutathatnak meg egy évtizedek óta tartó művészi pályából. –  Ön Budapesten született, de amennyire tudom, már ez sem egy egyszerű történet... –  Az édesanyám egyedül nevelt fel, mert születésem előtt egy hónappal érkezett az értesítés, hogy édesapám eltűnt a Don-kanyarban. Anyukám akkoriban még Belgrádban lakott, s azt remélte, hogy a Budapesten élő bátyja befogadja majd, de nem ez történt. Így került egy szülőotthonba, ahol születésem után is maradtunk, egészen addig, amíg Novák Ferenccel össze nem házasodtam. Később az általános iskolai osztálytársaim mesélték, hogy amikor náluk jártam, mindig rácsodálkoztam arra, hogy léteznek barna bútorok is, hiszen én kórházban éltem, így gyerekként csak fehér bútorokat láttam. –  Honnan, hogyan jött a néptánc? –  Az édesanyám erején felül mindent megtett azért, hogy többre vigyem, mint ő: a franciaórától kezdve a hegedűtanuláson át mindenben támogatott, és megteremtette azok feltételeit. A néptánccal úgy kerültem kapcsolatba, hogy az 1954-ben alakult Bihari János Táncegyüttesben akkoriban – szinte példátlan módon – kevesebb lány volt, mint fiú. Egy szimpatikus fiatal pár eljött a kerületi úttörőházba, hogy lányokat toborozzon, és hárman el is mentünk az akkori próbaterembe. Az első látogatás után sírva mentem haza, mert csak egymás szavába vágó mestereket láttam, akiktől megijedtem. Akkor még nem tudtam, hogy ők valójában a korszak legnagyobb alkotói: Györgyfalvay Katalin, Szigeti Károly és az alapító, Novák Ferenc. Végül újra elmentem, és gyakorlatilag azóta nem szakadtam el a tánctól, erre tettem fel az egész életemet. A Bihari után a Novák Ferenc által vezetett Honvéd Együtteshez kerültem, ahol szintén meghatározó éveket töltöttem. –  A tánc mellett nem is volt más terv, egy menekülő útvonal, ha mégsem úgy mennek a dolgok? –  Hamar a tánc került az életem középpontjába, de mellette leérettségiztem, majd megkezdtem egyetemi tanulmányaimat az ELTE­magyar szakán. De már az első percben eldöntöttem, hogy soha nem leszek magyartanár, mert a táncra akarom feltenni az életem. Csak az érdekelt, és úgy gondoltam, ha gyerekekkel akarok foglalkozni, akkor azt is a táncon keresztül teszem. Így is lett, mert a Népművelési Intézet táncosztályára kerültem mint a gyermektáncért felelős referens. Ha megérkeztem egy fesztiválra zsűrizni, akkor az összes gyerek körülöttem nyüzsgött, én voltam mindenki Joli nénije. –  Akkoriban nem volt olyan, hogy koreográfusképzés... –  A mai értelemben valóban nem volt. A Népművelési Intézetnek voltak különböző tanfolyamai, ahol olyan mesterek tanítottak, mint Pesovár Ernő, Andrásfalvy Bertalan, Martin György, akiktől sokat lehetett tanulni. Én harminc éves elmúltam, mire el mertem készíteni az első koreográfiámat, Mondóka – Szerelem, szerelem címmel, mellyel elnyertem a Szolnoki Országos Néptáncfesztivál koreográfiai díját. Ehhez a munkámhoz kötődnek életre szóló barátságaim is. Akkoriban olvastam először Kiss Anna költő verseit, és úgy éreztem, ugyanúgy gondolkozunk. A verseiben a népi motívumok és a szürreális képek harmonikus egységgé alakulnak. Számomra akkor, és azóta is felérnek egy csodával azok a sorok, hogy:

Foltin Jolán (fotó: Rácz Gabriella) „Éjszaka, kék tollú páva, Szállj be a tisztaszobába [...] Majd ha az éjszaka páva, s nyílik a tinta virága, várlak a tisztaszobába, majd ha az éjszaka páva.”

Személyesen megkerestem Kiss Annát, mert szerettem volna felhasználni a verseit a darabjaimban. A Táncnóta című költeménye emblematikus lett az alkotói életemben, újra és újra visszatér:: „duhogjon a kosfejű bőr táncra ítélem magamat ej ki bánja ha egyedül taposom a veres havat hogy a szívem múlatása csak a csizmám dobogása csak a csizmám dobogása csak a szoknya zuhogása...”

Ezután barátokká váltunk, majd harmadikként Molnár Piroska is csatlakozott hozzánk. A rendszerváltás idején mi lettünk az „Ellenzéki Kerekasszonyok”. Az egy nagyon szép és termékeny időszak volt a Honvéd Együttesben, ahol arról voltam híres, hogy a darab készülése közben senkit nem engedtem be a próbaterembe a táncosokon kívül, még Novák Ferencet, a vezetőnket sem. Nagyszerű táncosok voltak akkoriban, olyanok, akikkel azóta is együtt dolgozom, és szép előadásokat hoztunk létre. Itt készült többek között a Ki népei vagytok?, a Lagzi, a Tánczmester és a Zene-bona, sza-

43

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/1  

A TARTALOMBÓL: Sándor Ildikó: Mamó kertecskéje; Kutszegi Csaba: Liszt-mozaikok – Tánckoncert; Ménes Márta: Beszélgetés Korzenszky Klárával;...

folkMAGazin 2019/1  

A TARTALOMBÓL: Sándor Ildikó: Mamó kertecskéje; Kutszegi Csaba: Liszt-mozaikok – Tánckoncert; Ménes Márta: Beszélgetés Korzenszky Klárával;...

Advertisement