{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 31

BUKOVINA, BUKOVINA Részletek Kóka Rozália könyvéből – XIII. rész

„Újságíró leszek” 1985 januárjában levelet kaptam a Kisdobos szerkesztőségéből. Józsa Teréz újságíró küldte, aki három évvel azelőtt meglátogatta a Kodály-táborunkat. Az írta, hogy küldjek a lapjuk nyári magazinjába egy vidám mesét. Mellesleg megírta, hogy Nagy Katalin írónő, kedves kolléganőjük nyugdíjba vonul, keresnek egy jó munkatársat. Hosszan részletezte, hogy az új munkatárs ilyen legyen, meg olyan legyen. Ahogy olvastam a sorait, azt gondoltam: „Hát, én pont ilyen vagyok!”. Akkor már 42 éves voltam, de sehogy se találtam a helyemet, jobban mondva a munkahelyemet. Állandóan azon járt az eszem, hogy mi legyek. Gyerekújságíró még nem voltam, megpróbálom. Előkaptam egy tréfás mesécskét a sokból. A hazug kecske című moldvai csángó népmesét választottam, és beállítottam a Kisdobos szerkesztőségbe, ami a XI. kerületben, az Orlay u. 4-ben működött. Kedvesek voltak a munkatársak, leültettek, kérdezgettek. Átadtam a kért mesét, majd egy kicsit feszengve kiböktem, hogy szeretnék jelentkezni a megüresedő állásra. Zavart mosolyok, összenézések. Bekísértek Jani Gabriella főszerkesztő szobájába, aki azt mondta, hogy ők csak olyan munkatársat vehetnek fel, akinek hosszabb úttörővezetői gyakorlata van. –  Öt évig voltam Érden csapatvezető, kiváló úttörővezető kitüntetésem is van – feleltem. –  Nagyszerű! De sajnos, mi férfi munkatársra gondoltunk. –  Hát, sajnos ezen nem segíthetek – feleltem megszégyenülve és gyorsan távozni akartam. –  Azért adja be az életrajzát, majd meglátjuk! Eljöttem a szerkesztőségből, eléggé letört voltam, de azért másnap beküldtem az életrajzomat. Azzal a biztos tudattal, hogy sohanapján kapom meg a választ. Több hónap eltelt, amikor már el is felejtettem az egészet, közölték, hogy ha még mindig akarom, akkor felvesznek újságíró munkatársnak. Egy hét múlva beléptem a Kisdobos szerkesztőségébe. Az akkori időkre jellemző, hogy nemsokára, amikor a kedves, öreg lektor nénivel kettesben maradtunk, így szólt hozzám: –  Rozi, igaz Istenedre kérlek, mondd meg nekem, ki áll mögötted! Önkéntelenül megfordultam, nem állt mögöttem senki. Értetlenül pislogtam, nem értettem, hogy Gizka néni mit akar. –  Na, ne szórakozz velem! Nekem nagyon fontos, hogy tudjam, ki áll mögötted. Ide nem lehet csak úgy, az utcáról besétálni, itt mindenki mögött áll valaki. Felfogtam a kérdés lényegét és elmondtam úgy, ahogy történt, a felvételem. Másnap Gizka néni selyempapírba göngyölt csomagot nyújtott át. Egy szép kalotaszegi blúz volt benne. Akkor ő „mögém állt”, segített mindenben, amiben csak tudott, nem is tágított mellőlem, amíg csak gyengülő szemei megengedték, hogy dolgozzon. Azonnal bevetettek a mélyvízbe, a természettudományos rovatok írását, gondozását bízták rám. Május eleje volt, éppen a lap szeptemberi számát szerkesztették. Én azelőtt soha életemben nem írtam egyetlenegy cikket se. Kiadták a feladatot, hogy menjek el a Budakeszi Parkerdőbe, és írjak tudósítást az őszi erdő szépségeiről. (Májusban!) A cikk maximum egy flekk lehet, egy lapoldal lesz belőle illusztrációval együtt. Irgalmas Isten, mibe keveredtem? Azt se tudtam, hogy mi az a flekk. (Aztán megtanultam, hogy

Fotó: Kunkovács László

30 sor, soronként 60 leütés.) Az első fogalmazványom hat flekk lett. Vagy ötször átdolgoztatták velem. Józsa Terike, kissé felhúzott szemöldökkel, azt találta mondani rosszallóan: –  Ez is egy szakma. Rosszul esett nagyon, pedig hát igaza volt. Végül addig húzogattak ki a szövegemből, hogy a hatból egy flekk maradt. Nagyon rosszul éreztem magam, szinte fizikai fájdalmat éreztem teljes alkalmatlanságom tudatában. Elhatároztam, hogy akármi legyen, megtanulom én ezt a „szakmát”. Megtanulom én, hogy hogyan kell röviden, érdekesen és érthetően írni a gyerekeknek. Elvégzem az újságíró iskolát is. Az írásba néhány hónap alatt úgy belejöttem, hogy azután már soha, senki nem húzott ki a cikkeimből még egy sort sem. Végül elvégeztem egy egyéves újságírói tanfolyamot is. Igaz, annyit hiányoztam az órákról, hogy végül alig akartak bizonyítványt adni. Akkor készült az első meselemezem is, rengeteg szereplésem volt, Érdről jártam be. Nehéz volt mindezt összeegyeztetni. Egyik nap futár vitte a Magvető Kiadóból a Kisdobos szerkesztőségébe Lőrincz Imre bácsi könyvének a korrektúráját. Nem voltam benn, a kolléganőknek majdnem kilyukadt az oldala a kíváncsiságtól, hogy mi lehet a terjedelmes csomagban. Másnap alig várták, hogy megérkezzem és megnézhessék. Kibontottam a csomagot. A benne lévő kísérőlevélben az állt, hogy a közel hétszáz oldalas korrektúrát két héten belül javítsam ki. Szörnyen megijedtem, a korrektúra jeleket sem ismertem, nem is láttam még. Gizka néni sietett a segítségemre, adott egy újság-

31

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/1  

A TARTALOMBÓL: Sándor Ildikó: Mamó kertecskéje; Kutszegi Csaba: Liszt-mozaikok – Tánckoncert; Ménes Márta: Beszélgetés Korzenszky Klárával;...

folkMAGazin 2019/1  

A TARTALOMBÓL: Sándor Ildikó: Mamó kertecskéje; Kutszegi Csaba: Liszt-mozaikok – Tánckoncert; Ménes Márta: Beszélgetés Korzenszky Klárával;...

Advertisement