{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 29

X-faktor vs Páva – valószínűtlen összehasonlítás A televíziós műsorok egyre furcsább világában kevés üdítőbb produkció születik ma a magyar nyelvterületen, mint amilyen a „Fölszállott a páva” volt. Mellette az X-faktor nézhetetlen bóvlivá süllyedt. (www.liget.ro, 2019. január 4.) Sablonos, unalmas, szánalmas – jelzők, amelyeket a „Fölszállott a páva” című, a magyar közmédia Duna TV elnevezésű csatornáján futtatott műsorra egyáltalán nem tudunk ráaggatni. Szemben – mondjuk –az RTL Klub X-faktorával, amelynek legutóbbi adásában hiába nyert egy kolozsvári rapper duó, ez a tény sehogy sem tudta feledtetni velem azt, hogy mennyire nézhetetlen maga a produkció. A műsor formátumából származó keretek adottak, de az már a készítőkön és a szereplőkön múlik, hogy mi az a plusz sajátosság, egyedi ízvilág, ami hozzáadódik a nemzetközi formátum által szabott követelményekhez. Amennyi a legutóbbi kiadásba ebből az RTL Klubnál került, az szerintem inkább elvett, mintsem hozzáadott a színvonalhoz. A „Fölszállott a páva” viszont teljesen magyar találmány, de nem feltétlenül ettől lesz jó. Illetve hát persze, dehogynem, hiszen éppen attól szeretjük a legjobban, hogy magyar népzenével, néptánccal örvendeztet meg, méghozzá szórakoztató, fogyasztható formában. Amiért viszont nekem a legjobban „bejön”, az a produkció természetessége. Jó, persze, ennek a műsornak is megvan az a látványvilága, amely vetélkedik az X-faktoréval: látványos színpadkép, méregdrága fények, ide-oda röpködő kameramozgások. Ebből a szempontból ma már egy népzenei vetélkedő összehasonlítható egy X-faktorral. De csak ebből. A többi szempont viszont nem a könnyűzenei vetélkedő felé billenti a mérleg nyelvét. Legalábbis szerintem. A szereplők, a versenyzők emberibbek, barátságosabbak a „Fölszállott a pávában”, és ez az ötletes kisfilmekben, interjúkban ki is derül róluk. A zsűritagok pedig nem csak hogy szakmájuk legnagyobbjai, műveltségük, jóságuk, emberi nagyságuk oly tiszteletet parancsoló, hogy mindenki megtiszteltetésnek érzi, hogy tőlük tanulhat. Itt nem probléma, ha évről-évre ugyanazok a zsűritagok, nem szempont, hogy mekkora nézettséget tud produkálni egy-egy név.

mázott viseletekben ölt formát. A néptáncmozgalom és a népzenei élet nagy személyiségei újra és újra elmondják az ezzel kapcsolatos aggályaikat. Már-már elhinném nekik, hogy ők is Hofi Géza véleményén vannak. De aztán jön a zsűrizés, a döntés, az eredmény, a díjazás, amely kiemeli, nagyra értékeli, példának állítja a rezgős takonyba való csomagolást. „Persze, persze, tudjuk, hogy nem minden tökéletes, de értékelni kell, hogy milyen jelentős műhelyekről van szó, hogy mekkora utánpótlást nevelnek, milyen sok előadást tartanak, és hogy hányszor képviselik hazánkat a világban.” Rendben. Értékeljük! De hol a közösség? Az érték, amit ennek a közösségnek képviselnie kellene? Ilyenkor szívesen megidézném Martin György szellemét és megkérdezném tőle, hogy mit gondol arról, amikor ötven lezselézett hajú srác őrült tempóban, tablóba rendezve táncolja egyetlen személy legényesét,

De micsoda nevek! Sebő Ferenc Kossuth-díjas zenész, a nemzet művésze, Sebestyén Márta Kossuth-díjas énekes, Agócs Gergely néprajzkutató, népzenész, Diószegi László történész, koreográfus, Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus... Hozzájuk képest a legutóbbi X-faktor zsűritagjai vagy „mentorai”, ahogy nem túl találóan még nevezik őket, nem csak hogy nem azonos ligában játszanak, de mintha egy teljesen másik bolygóról érkeztek volna. Az egyetlen gyengéje a „Dunán” látható műsornak érzésem szerint a műsorvezetés. A Morvai Noémi és Novák Péter alkotta páros ezúttal is elvégezte a feladatot, de meg kell állapítanom, hogy előbbinek ez picit jobban megy és jobban is áll. Novák talán túl sokat akar, túlságosan igyekezik, miközben néha az az érzése az embernek, hogy inkább sörözgetne a haverokkal a tévében való kétségbeesett ugrálás helyett. Egy nyugodtabb, pátoszmentesebb produkció talán neki is testhezállóbb lehetne. Üdítő, természetes, színvonalas, szórakoztatóan tanulságos – ezek azok a jelzők, amelyekkel viszont kapásból jellemezni tudom a „Fölszállott a páva” adásfolyamát. A milliós nézettségeket ennek ellenére az X-faktor, meg a hasonlók hozzák, igaz, összehasonlítani nem lehet őket, mert a közmédia műsorainak nézettségéről nincsenek információk. De ez már egy másik történet. Igaz, nagy jelentősége ennek nincsen. Bár párhuzamosan futottak, a „Fölszállott a páva” nem vetélytársa az X-faktornak. És nem azért, mert más műfajban alakítottak: ha úgy vesszük, mindkettő zenés televíziós vetélkedő. Ráadásul az, hogy a zene a közmédiában a folklórból származott, manapság már mintha nem is volna hátrány, sőt. De nem ez adja az alapvető különbséget, hanem a színvonal. És ebből a szempontból az X-faktor mintha labdába se rúgott volna. Rédai Attila

minden lehetséges manírt és színpadi térváltást bevetve, őrülten rohangálva, rángatózva, artikulálatlanul üvöltve. Vajon büszke lenne? Szerintem utálná, megbotránkozna. Pedig az ötvenből legalább húsz még az „adatközlő” orrcimpa-rezzenését is leutánozta. Hát még, ha látná a próbateremben az elasztikus, herekivillantós pókember ruhákat és az ízületkímélő, méregdrága neonszínű edzőcipőket! Egyet biztosan tudok: Erdélyben csak azért nem verik meg az ilyen srácokat a bálban, mert soha eszükbe sem jut elmenni Erdélybe. Ha mégis kialakulna ilyen szituáció, akkor a bölcs falusiak csak legyintenének: „bolond, hagyjuk!”. Az ilyen előadásokat látva gyakran azon vacillálok, vajon nem eleve paródiának szánták-e a művet. Mindenesetre abban biztos lehetek, hogy ezek a srácok nem ismerik a paraszti kultúrát, nem is kerültek vele kapcsolatba, és – sajnos – a mestereik sem szándékoznak ezeket a gyökereket kialakítani

Lapunkban a „Fölszállott a páva” televíziós produkcióra időről időre kitérünk, ütköztetve akár az egymásnak ellentmondó álláspontokat, véleményeket. Mostani számunkban az írásba foglalt gondolatokhoz a Hagyományok Háza Maácz László Galériájában 2019. január 21. és február 21. között látható, „A páva tündöklő színei 2012–2018” című kiállítás alkotóinak, Farkas Józsefnek és Váradi Leventének a színes fotóiból válogattunk. (A szerk.)

és mélyebbre ereszteni. A táncos csak eszköz csakúgy, mint maga a tánc is. Az önmegvalósítás eszköze, amely háttérbe szorít minden más érdeket és értéket. A koreográfus-oktató önmagát akarja sikerre vinni. S ha egy táncos droid véletlenül öntudatra ébred, hogy a mátrixból megszabadulva személyiséggé csiszolja magát, vagyis elköszön a droidhadseregtől, nos, azt leárulózza, kitagadja, levegőnek nézi. Ebből máris láthatjuk, hogy pedagógiai szándéknak nyoma sincs, hiszen a pedagógus a világra készít fel, útravalót akar adni és büszke rá, ha a tanítványa az életben érvényesül és kiteljesedik. No, de mi köze a Fölszállott a páva műsornak ahhoz, amit eddig összehordtam? Az a véleményem, hogy az idei „Páva” zászlajára tűzte a takonyba csomagolást. Mindvégig úgy éreztem, hogy a szakma és a televízió totálisan szembemegy egymással. Amit a tévé este „becsomagolt”, azt az együttesek, mentorok, zsűritagok reggelre megpróbálták „kicsomagolni”, sajnos sikertelenül. Kezdjük mindjárt a forradalmi ötlettel: a zsűri helyett a közönség döntsön! Nem tudom, hogy a zsűri tagjai végiggondolták-e a szerepüket, mielőtt elvállal-

29

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2019/1  

A TARTALOMBÓL: Sándor Ildikó: Mamó kertecskéje; Kutszegi Csaba: Liszt-mozaikok – Tánckoncert; Ménes Márta: Beszélgetés Korzenszky Klárával;...

folkMAGazin 2019/1  

A TARTALOMBÓL: Sándor Ildikó: Mamó kertecskéje; Kutszegi Csaba: Liszt-mozaikok – Tánckoncert; Ménes Márta: Beszélgetés Korzenszky Klárával;...

Advertisement