__MAIN_TEXT__

Page 30

„Innen csak kihalni lehet...” Két emberöltő, kétszer huszonöt év... Ennyit mondhat büszkén múltjának és persze jelenének a körmendi Béri Balogh Ádám Táncegyüttes. Az alábbiakban néptáncművész, etno­gráfus, filmrendező szerzőnk beszámolóját adjuk közre a jubiláló együttes műsoráról.

A

2018. október 27-én megrendezett jubileumi műsornak a Batthyány Örökségközpont néhány éve felújított színházterme adott otthont. A kívülről egykori formáját megőrző, belülről modernizált színházépület előtere már az előadás előtt megtelt emberekkel, akik boldog, hátba veregetős, ölelkezős zsongással töltötték meg az aulát. Alkotók, barátok, régi és új együttestagok, szülők, szimpatizánsok – mind ugyanabban az ünnepi hangulatban és várakozással üdvözölték egymást, beszélgettek. A néptáncosok közösségének egyik legrégebbi, „nyugati bástyája”, a körmendi BBA (ahogy a helyiek rövidítik az együttes nevét), fél évszázada áll a vártán. Azóta hordozza azt a szellemiséget, amit Dr. Pesovár Ernő tanítványa, az együttes első művészeti vezetője, Antal László élete végéig képviselt, és amely táncos hagyományainkat következetesen és bevallottan eredeti formájukban és a színpadra átdolgozott, tematikus irányzatot követve is értelmezi. A műsor éppen ezért tartalmazott régebbi és újabb koreográfiákat is, és – bár csak töredékét mutatta be az együttes repertoárjának– mégis képet adott arról a félévszázados színes és értékmegőrző, teremtő munkáról, ami ezt az együttest, ezt a közösséget mindig is jellemezte. Valamiért az ország nyugati fele sokáig mostoha terület volt a magyar néptáncművészet képzeletben megrajzolt térképén. Bár a BBA-nak például szolgáló szombathelyi Ungaresca Táncegyüttes a hetvenes évek elején még meghatározó alkotóműhelynek számított, az úgynevezett autentikus irányzat előretörésével a továbbra is koreográfia-központú alkotói műhelyek (köztük az Ungaresca is) háttérbe szorultak. Néhány éve vagy inkább évtizede a fővárosi táncos közegnek végre tudomásul kellett vennie, hogy a Vas megyében folyó szakmai munka értéket képvisel. Nem szabad, nem lehet lekicsinyelni azt a pedagógiai és alkotói munkát, amit itt folyik. A körmendi együttes Korbacsics Tibor „Csicsa” vezetésével és keze alatt folyamatos és lelkiismeretes munkát végzett, végez, méltón a Martin György, Pesovár Ernő által fémjelzett „nagy kutatógeneráció” szemléletéhez.

A Korbacsics-család apraja-nagyja, beleértve feleséget, fiút, lányokat, vőket, mind azon munkálkodik évek óta, hogy olyan közösséget kovácsoljon egybe, amelynek tagjai időstől fiatalig, senior együttestől a gyerekcsoportig bizonyítják, jó olyanokhoz tartozni, akik a hagyományos magyar műveltséget, kultúrát ismerik, művelik és tovább örökítik. Korbacsics Tiborral (Csicsával) beszélgetni nem csak humora, igényes, nyitott világlátása miatt jó, hanem mert olyan természetesen viszonyul sok évtizedes – mondhatni missziós – munkájához, ahogyan általában a nagyon elkötelezett, de szerény munkásai a magyar néptáncmozgalomnak. „Itt ragadtam – mondja –, innen már csak kihalni lehet.” Ilyen magától értetődően foglalja össze azt az építő és együttest megtartó munkát, amit véghezvitt itt, a szakma által olykor nem sokra tartott „végeken”. Mondja, ehhez a műsorhoz már csak a nevét adta, mert amit ma a színpadon láttunk, azt az együttes fiatal erői szerkesztették egybe nagy tisztelettel az „előttük járók” iránt. A jól szerkesztett program valóban képet ad a fél évszázad alatt született alkotásokból, és tömörsége, íve példa lehetne sok maratoni néptáncműsor összeállítóinak. Az indító, régi filmbejátszás Palenik József és Balogh Tímea Széki félpár című koreográfiáját vezeti be, amely sallangtalan, az eredeti táncanyagot híven visszaadó, de a színpad törvényeit is szem előtt tartó értékes alkotás. Ugyanezen alkotópáros Játék és tánc a szabadban című, rábaközi táncanyagot használó, a serdülő korosztálynak készült száma műsorszerkesztési szempontból szintén jó választás volt. Az ez után következő Eleki román táncok, Gál László alkotása koreográfiai mestermű. A táncosok – különösen a férfi tánckar – olyan meggyőzően és stílusosan táncolták, hogy az estnek talán ez a szám volt a legemlékezetesebb és legkiemelkedőbb teljesítménye. A másik, hasonlóan emlékezetes mozzanat a hetvenéves alapítótag, Soós Pál és partnere, Hajnal Edit cigánycsárdása volt. Az a vitalitás és táncszeretet, ami ebből a párosból sugárzott, példaértékű lehet minden idősebb, de minden fiatal táncos számára is.

Fotó: Jámbori Tamás

30

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/6  

A TARTALOMBÓL: Nagy István: Ifjú mesterek Vajdaságban; Diószegi László: Emlékek Vajdaságból; 2018 – MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV – Bajcsy-Zsilinszk...

folkMAGazin 2018/6  

A TARTALOMBÓL: Nagy István: Ifjú mesterek Vajdaságban; Diószegi László: Emlékek Vajdaságból; 2018 – MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV – Bajcsy-Zsilinszk...

Advertisement