a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 29

Tündérkert Montevideóban Az Uruguayi Magyar Otthon néptánccsoportjának története (1936–1984) Történelmi regénytrilógiája első kötetének címében Móricz Zsigmond Tündérkertnek nevezi a XVII. század eleji Erdélyi Fejedelemséget. Okkal, hiszen a keleti országrész (1541–1699) virágkorát élte ebben az időszakban. Felvirágzást álmodott Jankovics Károly is az Uruguayi Magyar Otthon (továbbiakban: UMO) néptánccsoportjának, amikor 1988-ban a Tündérkert nevet javasolta a tánccsoportot létrehozó fiataloknak és az UMO vezetőségének. A fogalommal Magyarországon találkozott először ösztöndíjas tanulmányait végezvén a Budapesti Állami Balettintézet néptánc tagozatán. Álma beteljesült, hiszen a Tündérkert Néptáncegyüttest, annak négy korcsoportját „a montevideói magyar élet legaktívabb, leglátványosabb” részeként tartják számon [Szöllősi Antal: Uruguayi magyarok(2015) – http://ungerska.se/index.php?option=com_content&view=article&id=339:magyarok-uruguayban], és mert

az egyre rendszeresebb magyarországi fellépések révén a Tündérkert újra és újra tanúsítja a közönségnek, de saját magának is, hogy az UMO és benne a néptáncosok élik és éltetik a magyar néptánckultúrát és általa a magyar kultúrát. Többen úgy tudják Magyarországon, de Uruguayban is, hogy ez mindig így volt, vagyis az UMO megalakulása, 1936 óta rendelkezik néptáncegyüttessel. „Kiemelt figyelmet érdemel az Otthon néptánccsoportjainak tevékenysége, amelyek az intézmény alapításától fogva működnek és a magyarországiakéhoz hasonlóan fejlődtek.”

[Az uruguayi-magyar kapcsolatok lehetőségei (2013) – http://kitekinto.hu/latin-amerika/2013/11/29/az_uruguayi-magyar_kapcsolatok_lehetsegei]

Ez azonban pontatlan elgondolás, amit feltehetően az UMO sajátos körülményei formáltak. Ugyanis az uruguayi közösség tagjai aktív közösségteremtő és -fenntartó tevékenységet végeznek, ami miatt értelemszerűen nem volt, illetve nincs arra idejük, sem energiájuk, hogy múltjukat feldolgozzák, bár erre igényük mindig is lett volna. Amióta kifelé is jobban megmutatják magukat, pl. pályáznak, valamilyen szinten rákényszerülnek arra, hogy kutassák magukat az oral history-t meghaladó eszközökkel, ám összegző munka mindeddig nem született az UMO-ról. Így történhetett meg, hogy a szóbeli emlékezések és azok továbbadása úgy őrizte meg, hogy az UMO-ban fennállása óta működött néptánccsoport. Az UMO jegyzőkönyveinek vizsgálata alapján azonban előttem más kép rajzolódott ki. * A kutatásról A 2014-es Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként kulturális missziót teljesítettem az UMO-ban. Elsősorban magyar nyelvtanárként dolgoztam, de a Balassi és a Julianus Program is feladatom volt. Ezen kívül, korábbi néptáncosként, látogattam a Tündérkert táncpróbáit, népdalokat tanítottam nekik, és a tánccsoporttal együtt felléptem a 2014-es São Paulo-i Dél-Amerikai Magyar Néptáncfesztiválon is. Maradék időmben az UMO aktáit olvastam, mert az SZTE Latin-Amerika Története kutatócsoportjának hajdani történészeként és jelenlegi, gimnáziumi történelemtanárként érdekelt az uruguayi magyar diaszpóra, azon belül az UMO múlt-

ja. Az első három és fél év összes feljegyzését elolvastam, kijegyzeteltem, de idő híján 1939. december 21-től csak az éves tisztújító közgyűlések és taggyűlések, valamint néhány rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvét dolgoztam fel. Kutatómunkámban 1984. november 1-ig jutottam. Csaknem ötven év legfontosabb dokumentumai alapján azt látom, hogy a montevideói Tündérkert, illetve annak elődje nem csak úgy „lett”, hanem sok klubtag és néhány kivételes személyiség odaadó és kitartó önkéntes munkájának eredményeképpen alakult meg. A dokumentumok alapján az is tény, hogy nem rögtön az alapításkor, hanem három évtizeddel később, 1966-ban hozták létre hivatalosan az ifjúsági tánccsoportot. Ez aztán több évtizeden át formálódott olyan szakmai és baráti közösséggé, ami ma jogos büszkeséggel tölti el az UMO egész tagságát. Bizonyos, hogy az UMO-ban nem létezett magyar néptánc 1936 és 1956 között. Ez azon füzet alapján is állítható, amit az UMO húszéves fennállásának alkalmával adott ki, és amiben részletes leírást ad a magyar klub húszéves „nemzetien magyar programjából”. [Uruguay-i Magyar Otthon, 1956. Sajtó alá rendezte: Molnár József. Montevidó, 1956] A jegyzőkönyvek sem említenek semmit, ami néptánccso-

port meglétére utalna. Majd csak az UMO 1966. július 31-i, első harmadévi beszámolója, illetve rendkívüli közgyűlése számol be arról, hogy „ez évben megalakult az Ifjúsági Alosztály is, mely sikeresen működik úgy a saját, mint az Otthon érdekében”. Egy májusi feljegyzésből visszamenőleg kiderül, hogy egy júniusban megrendezésre került nemzetközi táncbemutatóra is meghívták őket. Az 1966. december 11-i kétharmad évi beszámoló közgyűlésen pedig Gaál László elnök indítványozta, hogy Farkas Dezsőné, az ifjúsági tánccsoport betanítója kapjon jegyzőkönyvbéli köszönetet eredményes munkájáért. Az UMO 1967. április 2-i tisztújító közgyűlése ismételten beszámol arról, hogy megalakult az Ifjúsági Alosztály, és az ifjúsági tánccsoport több meghívásnak tett eleget. Ugyanebből a feljegyzésből azt is megtudjuk, hogy az Ifjúsági Alosztály elnöke Martony János. Mindezek alapján feltételezhető, hogy 1966 első hónapjaiban kel-

29

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/5  

A TARTALOMBÓL: P. Vas János – „Honnan járják, honnan hozták?"; Lányi György – A Téka együttes megalakulása ; Timár Sándor – Cédrus Táncegyüt...

folkMAGazin 2018/5  

A TARTALOMBÓL: P. Vas János – „Honnan járják, honnan hozták?"; Lányi György – A Téka együttes megalakulása ; Timár Sándor – Cédrus Táncegyüt...

Advertisement