Page 23

TALLÓZÓ

P. V as J ános

rovata

Tedeum Írta: Móra Ferenc

A

liget fái csöndesen aludtak a holdfényben, mikor közéjük suhantak a falopók, és leemelték a vállukról az ásót. Öreges adóalanyok voltak, egyik kisezüstöt, másik nagyezüstöt viselt a halántékán, de aranygyapjas rendje egyiknek se volt, sőt még szarvasbőr kesztyűje se. Közönséges, de egészen közönséges emberek voltak, akiktől távol volt minden olyan gondolat, hogy a fák lelke télen lehúzódik a földbe, fölkeresi a szénné vált erdőket, s az elsüllyedt világrészekben megeleveníti a halott sigillariákat és lepidodendronokat. Ők csak azt tudják, szemügyre vévén az asszonyfehér bőrű nyírfák karcsúságát, hogy azokból csak egy-két gyújtat tüzelő telnék – az ördög szerencsétlenkedjék ennyiért. Ha már lop az ember, okosan lopjon és érdemeset. De az öreg gledícsia se jó, e haragosfekete óriás, ennek még álmában is fenyegető dárda minden karja, szegény tolvajember ásójával ebbe belekötni nem lehet. Kemény és merev királyok a tölgyek, talán ha királyok lopnának fát, azoknak jussuk volna őrájuk emelni a fejszét; az életükben könnyelmű orgonadámák pedig halottul nem adnak egyebet hitvány targallynál. –  A fenyű lesz a legkiadósabb – mondták a lopók, és nekieresztették az ásót az előkelő idegeneknek, akik száműzettek a bércekről, és komoran tengetik életüket a homokon, a néhai hegyormok elporlott tetemén. Nem nagyon élnek a nyári napragyogásban sem a gőgös és zárkózott arisztokraták, de mímelik az életet a tél ködében is, mert tradícióik így követelik. A lopók ugyan aligha forgattak fejükben efféle bolondos gondolatokat, de annyit tudtak, hogy a fenyő nem kúsztatja mélyre a gyökerét, ennél fogva az anyaföldtől való elszakítása gyors és könnyű munka. Hangtalanul, de igen energikusan dolgoztak, nem fogta el őket szelíd mélabú arra a gondolatra, hogy ez a szegény fenyő sohasem fog többet megható beszédet hallani a madarak és fák napján – némi megindulást csak akkor éreztek, mikor a liget

szélében léptek kopogtak az aszfalton, s nekik vissza kellett fojtaniuk a szívük mélyéből feltörekvő káromkodást. Hanem aztán, mikor kidőlt a fa, és maguk után vonszolván a hóban a halott fenyőt, szerencsésen kiértek vele a liget mögé, ahol az árnyékba bújtatva várakozott a tetemszállító kézikordé, akkor megemelték a sapkát, és nagyon mélyről füstölt ki szájukból a fohász: –  Hála Istennek, ezzel is készen vagyunk! S bár ez a fohász olyan fészekből röppent az ég felé, amelynek melegében a káromkodások is kikelnek, én nem tudom, hogy a jó Isten, akinek dolga számon tartani a fák, hangyák, emberek és minden egyéb teremtett állatok ügyeit-bajait, nem kegyesebben engedte-e színe elé az öreg falopók fohászát, mint mikor hadvezérek, békekötők és egyéb világhatalmasok jelentését teszik az asztalára a szolgálattevő kerubimok: –  Hála Istennek, ezzel is készen vagyunk! Egy új planétát be lehetne már népesíteni a tízesztendős háború halottaival és életuntjaival, s a világhatalmasok még mindig nem akarják azt mondani, hogy hála Istennek, most már készen vannak vele. Nekik még több kell, nekik e megátkozott világrész minden életrevaló férfiának rothadó teteme kell, nekik minden virágzó asszony meddősége kell, nekik lemészárolt nemzedékek után megfertőzött generációk egész sora kell, nekik olyan tengere kell a vérnek és a könnynek, amely még az Ararátot is tizenöt könyöknyivel felülhaladja, míg bíborruhákban, márványfalak között elmondják a Tedeumot. A falopók fohászához nem kellett ennyi. Ahhoz csak egy szál fenyő kellett, amelynek füstös, nyers tüzénél egy-két napig melegszik a gyerek, és felforr a zsírtalan, sótalan leves. Tudom, hogy a csillagok felett lakó úr ezt a fohászt tette mosolyogva a keblébe. [In: A vadember és családja; Nádi hegedű. Móra Ferenc válogatott művei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981.]

25

23

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/5  

A TARTALOMBÓL: P. Vas János – „Honnan járják, honnan hozták?"; Lányi György – A Téka együttes megalakulása ; Timár Sándor – Cédrus Táncegyüt...

folkMAGazin 2018/5  

A TARTALOMBÓL: P. Vas János – „Honnan járják, honnan hozták?"; Lányi György – A Téka együttes megalakulása ; Timár Sándor – Cédrus Táncegyüt...

Advertisement