Page 14

TÁR

KACSIREK OTTÓ: ANGYALOK TÖRVÉNYE „Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!” (Lukács evangéliuma 2/15)

A

ndrás és Zsuzsika történetére ma már inkább csak a falu tekintélyesebb kort megélt lakói emlékeznek, s ha a valaki azt kéri tőlük, hogy meséljenek róluk, csak nehézkesen, fejüket mellükre horgasztva fognak hozzá a beszédhez. Aztán, ha lassacskán mégis belekezdenek, általában azzal folytatják, hogy tulajdonképpen senki sem tudja pontosan, hogyan és mikor kerültek a faluba, és azt sem igazán lehet tudni, hogy kik is voltak ők valójában. Abban azért egyetértenek, hogy mindenképpen a távoli hegyek felől jöhettek, s valami éjszakai vonattal kellett megérkezzenek, mert egy reggel már a falu végén álló kicsi, eddig lakatlanul álló ház udvarán látták őket tenni-venni. Azt is tudni vélik, hogy egyéb holmi nem volt velük, csak két hatalmas kendervászonzsák. Ezt a két zsákot töltötték meg aztán szalmával, s a csupasz földre terítve ezeken aludtak szorosan egymáshoz bújva, magukra húzva az egyik zsák aljáról előkerült hatalmas csergét. Később aztán András takaros kis ágyat, asztalt, székeket készített kettőjüknek, s egy csinos ládát is összeütött az egyéb holmik számára. Hamarosan a házikó is tisztán fehérlett a friss meszeléstől, és a dülöngélő léckerítés is lassan kiegyenesedett. Az udvaron, amit idáig a gyom vert fel, már tyúkocskák kapirgáltak, az ólba kicsi malac került, kéjesen elnyújtózva a hídlás deszkáin. Látva szorgalmukat, igyekezetüket, a falu lakói kezdték elfogadni, sőt lassan megkedvelni a jövevényeket, annak ellenére, hogy a férfi igen kevés szóval élő embernek bizonyult, és arcán is mindig valamiféle borongás bujkált. Szemeiben csak akkor gyúltak ki a fények, ha tekintetét angyalkájára, Zsuzsikára emelte. Rajongásig szerette azt a csepp leánykát. Az utcán dolguk után sietők sokszor láthatták, amint együtt dolgoznak valamin, vagy önfeledten játszadoznak az udvaron, s akik csak estére végeztek az aznapra kiszabott teendőkkel, ablakuk kis világító négyszögén bekukkantva András sziluettjét vehették ki, amint a lámpa pislákoló fényénél Zsuzsika mellé kuporodva mond elalvás előtti mesét.

14

Mivel asszony nem volt a háznál, a falu özvegyei és pártában maradt hajadonjai nagy igyekezettel próbálták pótolni az ebből eredő hiányosságokat. Kéretlenül is megfoltozták, megvarrták Zsuzsika ruhácskáit, megfésülték és befonták hosszú szőke hajacskáját, s néha beinvitálták egy-egy tál ételre, amit ő eleinte csak nehezen akart elfogadni. Szerették, de egyben sajnálták is ezt a nagy kék szemekkel a világra csodálkozó félárva kisleányt. Arról, hogy András miért is maradt egyedül, többféle pletyka is keringett a faluban. A jóindulatúak szerint felesége a szülésbe halt bele, míg a gonoszabbak tudni vélték, hogy egy bukaresti katonatiszt kedvéért hagyta el családját és az otthon melegét, a babonásabbja pedig úgy gondolta, hogy Zsuzsika anyja egy hegyi vadleány lehetett, olyan boszorkányféle, s a leányka valamilyen bűvölet hatására fogant – különben hogyan is lehetne ennyire szép. Az igazi okra, persze soha nem derült fény. Természetesen akadt volna jelentkező, aki szívesen vállalkozott volna eme űr betöltésére, mert azon felül, hogy Andrást ügyes kezű férfinak tartották, még ráadásul szép szál, egyenes tartású, barna fiatalember is volt. Ha vasárnaponként a templomba menet kiberetválkozva, vasalt nadrágosan, fehér ingesen végiglépdelt a főutcán, bajuszos félistenképét keltette a reá csodálkozó asszonynépben, s ezt a látszatot még tovább erősítette az a tény, hogy egy kicsi vidám angyal is mindig ott röpdösött körülötte. Ő persze szelíden elhárított mindenféle közeledést, inkább kisebb-nagyobb szívességekkel igyekezett meghálálni az asszonyok rá és Zsuzsikára irányuló figyelmességeit. Szívében csak egyetlen szabad hely volt, s azt Zsuzsika foglalta el. Mindeközben szépen kezdte kibontani szárnyait a nyár, s a dolgok is kezdtek egyre jobb irányt venni. András karbantartói állást kapott a helyi vasútállomáson, így ugyan valamivel kevesebb ideje maradt Zsuzsikára, de hát a kenyér kellett az asztalra. Míg a férfi dolgozott, Zsuzsikára szívesen felügyeltek a falu asszonyai mindaddig, míg a földeken meg nem szaporodott a tennivaló. Ilyen-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/5  

A TARTALOMBÓL: P. Vas János – „Honnan járják, honnan hozták?"; Lányi György – A Téka együttes megalakulása ; Timár Sándor – Cédrus Táncegyüt...

folkMAGazin 2018/5  

A TARTALOMBÓL: P. Vas János – „Honnan járják, honnan hozták?"; Lányi György – A Téka együttes megalakulása ; Timár Sándor – Cédrus Táncegyüt...

Advertisement